Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

380 Az országgyűlés képviselőházának iSê. - lépest választotta, hogy lemondott a rendfokozatairól, akkor senkinek sem szabad még csak gondolni sem arra, hogy az lett volna a helyes, ha lemond nyugdíjáról és 33 évi becsületes munkájának eredményét még nem is élvezheti, illetőleg Öregségére talán kénytelen legyem új pályát keresni és nyomorogni vagy ne adja a jó Isten, akár koldulni is. (Börcs János: Igazgatósági tagságot vállaljon? — Vajna Gábor: Azt nem kap! — Börcs János:-Azért mondom.) T. Ház! Az ő esetének előzménye az volt. hogy rendeletet kapott, amelyben felszólították, hogy miután politikai működése alatt a gyűléseken ás egyébként is olyan egyénekkel '-érintkezik, akik a tiszti állás szempontjából kifogásolhatók, tehát magyarán mondva, a néppel érintkezik, — mert csak ezt tudom érteni alatta — (vitéz Bartha Károly honvédelmi 1 miniszter: Ne tessék a dolgot ilyen beállításiba hoznia ez illojális!) a magánérintkezésben sem használhatja altábornagyi címét és nem viselheti egyenruháját Ha ez a rendelet csak a politikai működésére vonatkozott volna, teljes mértékben aláírnám és helyesnek tartanám, miután azonban azt is előírták, hogy politikai működése tartamára 'magánérintkezésben sem használhatja egyenruháját, — tehát ha elmegy, mondjuk, az édesanyját meglátogatni, még akkor sem veheti fel -az egyenruháját és nem használhatja altábornagyi rendfokozatát, amelyet ő becsületes szolgálattal érdemelt ki — ezt nem, bírta ki az önérzete, és ez volt az oka, hogy lemondott rendfokozatáról.'. Most azt kérdezem, hogy a mi pártunkban politikai működést kifejtő tiszteik 'mennyivel más népréteggel érintkeznek, mint a túloldalon politikai műkő dést^ kifejtő tisztek. A túloldalon helyetföglaló képviselőtársaimnak éppen olyan becsületes magyar gazda-kerületei vannak, mint például nekem, vagy egy másik úrnak. (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Az uraknál is vannak nyugállományú tisztek, akiknek politizálását nem kifogásolja senki!) Egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy nem érezzük az azonos elbírálást a túloldalon. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: A képviselő úr maga is példa az ellenkezőjére! — vitéz Ujfalussy Gábor: A nyugdíjas tisztnek is parancsol a miniszter!) Erről akarok egy pár szót szólni. Ugy tudom, a miniszter úr felfogása az, hogy a gazdasági életben elhelyezkedett nyugállományú tiszteket három kategóriába kell osztani, (vitéz Bartha Károly honvédelmi mmiszter: Azt közölni fogom ma az urakkal! En erről beszélni fogok!) Ezt nagyon helyesnek tartjuk általában, itt '. csak azt kérjük, hogy ezeknek a kategóriáknak felülbírálásánál tényleg abszolút szigorúan, tárgyilagosan és a múltra visszamenőleg elbíráltassék az, hogy a gazdasági életben való elhelyezkedésekor az illető tényleg megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyeket teljes joggal minden tiszttől megkivännak. Ez irányban, ismerve a honvédelmi miniszter úr abszolút korrekt álláspontját, teljes megnyugvással várjuk intézkedéseit. S A repülőcsapatok költségvetését nagyon csekélynek tartom, A légierőket nekünk minden erővel fejlesztenünk kell. Ezzel kapcsolatban a vonatok motorizálására én is felhívom a figyelmet, nemcsak a honvédség mqtorizálása és modernizálása miatt, hanem, azért is, \ mert minél több motoros vonatunk van, annál több igavonó állat, ló marad meg a gazdaságii életben, Ha ebben az évben vonataink zöme ülése 19Jfő november 1^-én, csütörtökön. motorizálva lett volna, mindenesetre jobb termést tudtunk volna produkálni, mert idejében be tudtuk volna hordani a termést sok községben, ahol ez kizárólag azért nem volt lehetséges, mert a lovak katonai szolgálatra vonultak be. (Börcs János: Ennek hatását majd jövőre érezzük, mert nines előkészítve a föld!) Kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy az egyenruhák modernizálásával kapcsolatban szíveskedjék velünk közölni azt, aki ezt a szlávos vállszalagot tervezte, hogiy az ő nevéről nevezzük eb Nem praktikus, nem ízléses és nem magyaros. Ez megint alkalom lett volna arra, hogy külsőségekben is jelét adjuk a magyarságnak a honvédség egyenruhájánál, éi ehelyett kapunk egy ilyen széles, szlávos vállszalagot. Ha egy katonatiszt zsúfolt villamosba felszáll, a vállszalagját örökösen kapcsolgatnia kell, mert mindenbe beleakad. Az orvosok katonai szolgálatával kapcsolatban is volna egy kérésem a honvédelmi miniszter úrhoz. Jelenleg úgy van, hogy az orvosok tanulmányaik végzése alatt egy éves ^szolgálatot teljesítenek mint orvostanhallgatók és azután a diploma megszerzése után szolgálják le a második évet. Ha ezt a szolgálatot az orvosok a szakképzettségi vizsga letétele után teljesítenék, ezáltal tanulmányaikat nem szakítanák meg és a honvédség is jobban járna, mert már teljesen szakképzett orvosokat kapna. T. Ház! A honvédelmi tárca költségvetését azért nem fogadom el, mert elégtelennek tartom és mert a kormánnyal szemben teljes bizalmatlansággal viseltetem. (Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: vitéz Faragó Ede! , Elnök: vitéz Faragó képviselő urat illeti a szó. vitéz Faragó Ede: Mélyen t. Ház! Amikor a magyar hadseregről beszélhetek, nagy megtiszteltetést érzek. Ügy érzem, hogy a magyar lélekről beszélek itt. Arról a magyar lélekről, amely a magyar hadseregben egyre erőteljesebben, egyre csodálatosabban bontakozik ki. S amikor én dicséretet akarok mondani a magyar hadseregről, nem kívánom követni azt a metódust, amely a dicséreteket — talán más okokért is — tartalékolja. Nagyon örülök azonban annak, hogy ez az a kérdés, amelyben e Házban találkozni tudunk, hogy ez az a kérdés, amelyben a magyar lelkek Összeolvadnak, összefogózkodnak. Van egy kérdés, ahol találkozni tudunk, van egy kérdés, amely megmutatja, hogy magyarok tudunk lenni a nagy, a legnagyobb magyar kérdésekben. Miért van az, hogy sok kicsi elvi gondólat elválaszt bennünket és téves utakra, egymás ellen sodor! Miért van az, hogy sok más nagy kérdésben is nem tudunk ilyen Önuralommal, ilyen lelkes magyar szeretettel együttdolgozni elvi alapon? (Egy hang a középen: Igaz! — Pándi Antal: Rajtatok múlik!) Eszembe jut az 1914-es idő. Az a kor, amelyben közülünk nagyon sokan katonáskodtak és végigéltük a világháborút. Én honvéd voltam, de jól emlékszem arra és ha vizsgáló szemmel tekintek vissza, ma is látom azt, hogy még a mi honvédségünk sem fejthette ki a maga egész magyar akaratát, nem fejleszthette ki a maga seregét olyan tökéletesen magyarrá, mint ahogyan most teheti és mint ahogyan most ez a valóban magyar hadsereg elindult a maga útján* Ennek magyarázatát abban látom,