Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151* Itt nem segít az a passzív álláspont sein, amelyet a miniszterelnök úr a Mép, előtt elmondtot besaédében hangoztatott, a többi közt azt mondván, hogy talán még nem szenvedtünk eleget, mert t. minisztereklök úr, vidéken a népnek a 'Szenvedésről más megítélése van. Arra kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék most már arra határozott választ adni az ország közvéleményének, hogy kiesoda felelős, ki szervezi ezt az akciót, hány embernek menynyi gabona áll rendelkezésére. Kérem a miniszterelnök urat, ne méltótatassék olyan tanácsadók szavára hallgatni, akik ennek a kérdésnek megoldása körül azzal állnak elő, hogy ezek az emberek jórészt munkakerülők, mert előbbi meg kell kísérelni, vájjon úgy van-e ez. A miniszterelnök úr július 23-án megtartott beszédében felcsillantotta ezt a kérdést, amikor arra tért ki, hogy valaki egy napig aratott és azután hazament. Ezért mondom, ne méltóztassék erre hallgatni, hanem méltóztassék az embereknek cipőt és munkaalkalmat adni, és csak ha valaki a munkaalkalmat nem foglalta el, akikor méltóztassék arra aa álláspontra helyezkedni, hogy a magyar munkás munkakerülő. Egyébként kérném a miniszterelnök urat, méltóztassék ebben a kérdésben határozott választ adni. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Tekintettel arra, hogy amúgy is túlléptük a 12 órát, röviden szeretnék válaszolni, de feltétlenül kívántam válaszolni a képviselő úr kérdésére. Ai 4760/1940. M. E. számú rendelet az aratómunkásokra vonatkozik. A képviselő úr téved abban, már itt többen is figyelmeztettük rá, hogy az aratószertaődések mikor köttetnek. Azok korábban köttetnek. Tévedett a képviselő úr a bevonulás időpontjára nézve is, mert májusban csak részleges volt a bevonulás és egészen júliusig terjedt, mert hiszen a mozgósítást fokozatosan, négy rátában hajtottuk végre. Űgyihogy, amikor július 23-án beszéltem, esak akkor mutattam rá arra, liogy amióta a rendelet megjelent, naég többet is mozgósítottunk és csalk akkor jeleztem azt, lehetséges, hogy az egész fegyveres erőt mozgósítani fogjuk. Ez tehát májusban volt és július 23-án is azt mondottam.: hogy »talán lesz«. Az aratómunkások legjelentékenyebb része eleget is tudott tenni kötelezettségének, tehát tudott aratni, sőt sokan tudtak aratni otthon is. Egyszer körülbelül 250.000 embert, — ezt a számot csak fejből mondom és nem állok érte abszolúte jót, de körülbelül ennyi volt — egy; szer pedig, a honvédelmi minisztérium akkori információja szerint, körülbelül ennek a létszámnak felét szabadságoltuk nyári aratómunkára. Ezek tehát arattak, A kérdés tehát nem is annyira ezeknél égető. Világos azonban, hogy a probléma nagyobb kiterjedésű, mint ahogyan vele maga a rendelet foglalkozott és mint amire a rendelet akár ígéretet, akár jogot ad. Nem kívánjuk magunkat szorosan a rendelet kereteihez tartani. Nem tudom, tudja-e a képviselő úr vagy sem, hogy ezzel a kérdéssel, a megfelelő előkészületek után, a múlt pénteki minisztertanác« foglalkozott, végleges megállapadásra jutni azonban nem tudott. Hogy milyen terjedelmet adunk a kérdésnek, az a pénzügyi kerettől függ, amely esetleg igen nagy is lehet. Ennek következtében felkértük a pénzügyminisztert bizonyos számítások magtételére és a kérdés újból való meggondoláKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1$40 november l^én

9 szerián. 373 sara. így a szombati minisztertanács fog ezzel újra foglalkozni és a kérdésben szándékunk szerint végleges álláspontot foglalni. (Szöllősi Jenő: Ezt nem tudtam! — Palló Imre: Ezt közölni kellett volna! «— Kölcsey István: Kivel? —- Palló Imre: Az interpelláló val! — Kölcsey István; Most történik! — Elnök csenget.) Amit a képviselő úr a határvadászokra mondott, az áll. Ebben a tekintetben nemcsak Makóról, hanem az utóbbi időben például Miskolcról is kaptunk hasonló értesítést. A határvadászra leginkább áll ez, ami természetes,, hiszen azoknál ilyen nyári szabadságolás nemvolt. Ök azonban a hadseregnek aránylag csupán egy kis részét, körülbelül tizenegyed-tizenketted részét teszik, ha hozzávetőlegesen utánaszámítok. Azonkívül, hogy ezzel a problémával foglalkozunk, adtunk is — és ez már folyamatban van, sőt ki is hirdettük mindenütt —r körülbelül 40 millió pengős összeget közmunkákra, pontos számítások és felvételek alapján megyénkint elosztva, éppen abból a célból, hogy segítsünk a télire. Magam is csodálkoztam azon, hogy ezekre a közmunkákra az. első meghirdetés után milyen elenyészően csekély számban jelentkeztek. Utána jártunk annak, hogy mi lehet ennek az oka, Kájöttünk, hogy részben a meghirdetés tényleg nem történt meg mindenféle módon és mindenütt olyan mértékben, ahogyan kell, de ennek orvoslása azóta már megtörtént és kimentek az? intézkedések, hogy minden néven nevezendő meghirdetési módon tegyék ezt közhírré, hiszen nyilvánvaló, hogy aki nem tudja, az nem jelentkezhetik. Amint méltóztatnak látni, én a kérdésre most számszerűen felelni nem tudok, mert csak a földmívelésügyi miniszter úr tudna válaszolni arra, hogy milyen mennyiségű gabona, de valószínűleg inkább pénz, mint gabona, áll rendelkezésre erre a célra. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Es nem válasz!) Ezt pedig, mint mondottam, a következő minisztertanácsig a pénzügyminiszter úr ki fogja számítani. Azt hiszem, méltóztatnak látni, hogy én itt helyben csak megnyugtató kijelentést tehetek, s nem effektuálhatom a dolgot, de azt hiszem, ebből is méltóztatnak látni, hogy a kormány igyekezett gondoskodni a h a db a vonultakról. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) , Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem volt válasz!) A Ház a választ tudomásul veszi. Matolcsy Mátyás képviselő úr a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért és kapott a Ház elnökétől engedélyt. (Gr. Festetics Domonkos: Hol van?) Minthogy a képviselő úr nincs itt, jelentkezése tárgytalan. ^Hasonló címen kért és_ kapott engedélyt vitéz Teleki János gróf képviselő úr. A képviselő urat illeti a szó. vitéz gr. Teleki János: T. Ház! Szöllősiigen t. képviselőtársam iménti interpellációjában nevemmel kapcsolatban a következőket mondotta (olvassa): »Hogy bebizonyítsák a falunak, hog^y a földön is van igazság, nemcsak a temetőben, a katonaság rá akarta szorítani a zsidóságot a munkára és ezzel be akarta bizonyítani 61