Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1940 november 13-án, szerdán-. 365 ötezer lakosú színmagyar község az Alföld közepén — él egy igen okos zsidó, akit azelőtt Kosení'eldnek hívtak, jelenleg- pedig Rózsának hívnak és aki az unitárius hitre tért át, mert az valóban olyan ritka, hogy senki sem hinné, hogy egy Rózsa nevű unitárius egyén azelőtt Rosenfeld volt és zsidó. (Derültség a baloldalon.) Úgylátszik, ezzel az ügyes trükkel tévesztette meg a postát, de tény az, hogy ennek a zsidónak a lánya három évi kezelőnői szolgálat után megkapta ennek a színmagyar községnek a postahivatalát. Ez körülbelül 1936ban történt. Nagyon jól tudja minden képviselőtársam, — mert hiszen hozzájuk legalább annyi kérés jutott el, mint hozzám — hogy magyar kezelőnők 18—20—25 évi szolgálat után alig tudnak egy elhagyatott kis faluban postamesterséget kapni. Ennek ellenére a Ró zsa-RoscnJeld unitárius vallású zsidó három évi kezelőnői szolgálat után még ma is &¥7 színmagyar község postamesternője. (Maróthy Károly: Történnek még csodák!) Ugyanennek a Rózsa-Rosenfeld kocsmárosnak a másik lánya szintén kezelőnő és Erdélyben teljesít szolgálatot. Ügy gondolom, hogy derék székely testvéreinket unitárius hitével éppen úgy öszszezavárta, mint ahogyan a postát is félrevezeti. Nekem az a tiszteletteljes kérésem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy vizsgálja ki ezeket az ügyeket és aki felelős azért, hogy a m. kir. postánál ma ilyen alapotok lehetnék, azt haladéktalanul távolítsa el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Lili János: Cionista propagandát csinálnak!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter' úrnak. Következik Gruber Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a ni. kir. miniszterelnök úrhoz a bányászsztrájk ügyében. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök" úrnak aaról, hogy Tatabányán, FelsőgaUán, Alsógallán és Bánhidán folyó hó 17-ről 18-ra virradó éjjel a csendőrség 117 férfit és 76 nőt szedett össze, fel sem engedte őket öltözni és a komáromi árkásztáborban egy cementpadlós lóistállóba csukta be őket? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról* hoigiy teljesen jogtalanul olyan embereket is letartóztattak, akik nem is bányászok és a bérmozgalomhoz semmi közük sincs

1

? 3. össze tudna-e egyeztetni a miniszterelnök úr szociális programmjávai azt az elbánást, amelyben ezeket a szerencsétlen embereket részesítették a csendőrök, amidőn éjszaka ágyukból húzkodták ki őket és családanyáikat elvittek akkor is, ha az apa is a rabszállítókocsin volt ós otthon maradt 5—6 gyermek? Tudia-e azt, hogy olyan anyákat is elvittek, akiknek szopós gyermekük maradt otthon; ugyancsak elcipeltek arnyakat gyermekeikkel együtt is? 4. Tud-e arról a miniszterelnök úr, hogy Reuling Konrád tatabányai bányaigazgató a kirendelt katonaságról úgy nyilatkozott, hogy ^megbízhatatlan, az egész egy nagy nulla és meg kellene őket tizedelni« — azért, mert a parancsnok emberiesen gondolkozott és megállapította, hogy a bányászok bérmozgalma teljesen Jogos? •5. Hajlandó-e a miniszterelnök úr azonnal intézkedni, hogy a letartóztatottak közül a K i;:PVISELŐIT\7A NA.1M.Ó VII. nembányászok és az anyák gyermekeikkel együtt azonnal hazaengedtessenek? 6. Hajlandó-e a miniszterelnök úr azonnal intézkedni, hogy a tatabányai bányászok megdolgozott munkabérüket azonnal megkaphassák? 7. Nyilatkozzék a miniszterelnök úr, hogy miért nem indította meg miár a béregyezttető tárgyalásokat és miért tűri, hogy az ország gazdasági életét súlyosan veszélyeztető sztrájk nemcsak, hogy meg ne szűnjön, hanem tovább is terjedjen. Gruber Lajos s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Ház! Az imént felölva sott interpellációt majdnem egy hónappal ezelőtt, október 21-én jegyeztem be. Október 7-én kitört a sztrájk, (Egy hang a jobboldalon: Ki törette kif) amely azóta, hála Istennek, nagyobbrészt befejezést nyert. (Zaj. — Elnök csenget.) Most azonban, a sztrájk elmúltával, kötelességem szóvátenni azokat a jelenségeket, amelyek ezzel a sztrájkkal kapcsolatosak voltak. Ismételten le kel szögeznem, hogy ez a megmozdulás nem politikai sztrájk volt. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) ez tisztán kenyérkérdés volt. Mokcsay Dezső: A nemzetiszocializmus nem ismer sztrájkjogot, tessék tudomásul venni! — Szabó Gyula: Ott voltam öt napon keresztül! Láttam! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. a jobboldalon. Gruber Lajos: Az országnak mintegy 60 000 bányásza tette le a szerszámot azért, mert október 7-én a kormány nyilvánosságra hozta 1 7°/Á-OS béremelési rendeletét és ezt a báuyamunkássáe' kihívásnak tekintette azért, mert már az 1939 augusztusában megállapított bérek sem feleltek meg av akkori árviszonyoknak, tehát egy esztendő multán, amikor már 35—40%-kal enielkedtek a megélhetési cikkek árai. joggal tekintette kihívásnak a 7%-os béremelést, (vitéz Lipcsey Márton: Még itt is izgat!) Elnök: Kérem vitéz Lipcsey Márton kénviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Gruber Lajos: Kötelességem rámutatni arra, hogy a sztrájkot Salgótarjánban a Frigyes-akna egy Faragó József nevű szociáldemokrata munkás-vezetője indította mes:. (Szabó Gyula: És Tatabányán?' — Zaj.) tehát nem lehet azt mondani, hoev a Nyilaskeresztes Párt és a nyilasok indították meg. Megfelélek Szabó képviselő

1 úrnak, akit a tatabányai Magyar Általános KőszénbAnya választatott meg, mert hiszen az ő kocsijukon hurcolták az e^ész választás alatt. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Űfiyf Ezt megkanta!) Tatabányán és Pécsett és mindenütt kitört ez a sztrájk, mert mindenütt épnen olyan nyomorúságosak az állapotok, mint Salgótariánban. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — S^abn Gyula: Majd válaszolok, legyenek nyugodtak!) Mi nemzetiszocialisták azt mondiuk, fen^y a szaraik nem nemzetiszocialista feffvver. (Zaj. — Elnök f

senget.) Amikor a salgótarjáni járási vezetőnk azt jelentette, hogy a munkások között mozgolódás indult meg, az utolsóelőtti nanon azt telefonáltam le. hogv a mi embereinknek: nem szabad sztrájkolni (Gr. Pálffy József: A vallomások mást mondanak!) és ezt a Salgótarjánban október 30-én tartott béregyeztetŐ tárgyaláson a vezérkar kiküldöttje, egy alezredes is megállapította. Nem nemzetiszocialista fegyver a sztrájk és mi is elítéljük no