Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Az országgyűlés képviselőházának 151. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.} Természetesen, ha ilyen nyilatkozatot tesz, abban a pillanatban megszűnik főispán lenni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetem azonban a képviselő urat, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy ha ez az állítása nem felel meg a valóságnak, akkor ön fosna viselni a következményeket. (É 7 énk helyeslés és tays a jobbolda Ion és a középen. — Gr. Pálffy József: Pucoljon innen! Ki vele! Pucoljon a közéletből! — Zaj.) E^ök: Kérdem a^t. Házat, mélfóafatnák-e a belügyminiszter úrnak, az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, isren vagy nem? (Igen! — Maróthy Károly: Nem!) A HáV, a válást tudomásul yrszi. Következnék Zeöld Imre Péter kénviselő úr interuellációja a miniszterelnök úrhoz, a képviselő úr azonban ennek elmondására halasztást kért. Melóztatnak a kért halasztást megadni 1 (Igen!) A Ház a halasztást megadna. Áttérünk a következő interpellációra, amelyet Kgjniss képviselő úr jegyzett he az összkormányhoz. Kérem a jecyző nrat. szíveskedjék az interpellació szövegét felolvasni. $rák I^án jegyz'í (olvassa): »Interprllácjn a ko^má^vhív/; a m. ki"**, iparügyi miniszter úr sürgős távozása tárgyában. 1. Van-e tudomása az inarügyi miniszter úrnak arról hogy a kéovisel^háv: nv íl+ ülésén elhangzott és a sajtóban is közölt állítás szeret a bá^vna^oTc küldöttségét nem fogadta azzal az indokolással, hogy »nincs ide _ 'e«? 9 Hajlandó-e az iparügyi miniszter úr helyéről azonnal eltávozni, ha ez a súlyos állítás igaz? 8. Hailandó-o az iparU«"^ miniszter úr he^lyéről ak^or is sürgősen eltávozni, ha a^ fent idézett állítás, ismeretlen ténykörü 1 ménnek nona+t e°efleg nem fedi trüeseu vagy^ rés7ben az igazságot, ez esetben azért, mert a jelenlegi súlyos áUapotok idején, napokig megcáfol atlaismoretét vádoló állítást és a (közvéleményt és a dol pózokat fölöslegesen elkeserítette? 4. Hailandó-e a m. kir. kormány a m v,T,v aügyi politika és a munkajog e%anygolt területén süírgősen rendet teremteni? r ; 5. Hajlandó-e a m. kir. kormány a szenes vasbányákat azonnal államosítani? 6. Hajlandó-e a, m. kir. kormány viláfo^an és részletesen deklarálni, hogy a keoskekölepönző karitatív tevékenységen túl mi a szándéka a magyar munkásság korszerű szociálpolitikai jogainak biztosításában?« Elnök: Mielőtt az . interpelláló képviselő úrnak a szót megadnám, intő és kérő szóval fordulok a Ház minden egves tagjához és ké rem, méltó?tas c anak nyugalmukat, higgadtságukat megőrizni, és lehetpvé tenni a Ház méltóságához illő nyugodt tárgyalást. (Tffílnfsles és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Eajniss képviselő urat illeti a szó! Rajniss Ferenc: T. Ház! Magyarország szociális elitében hosszú esztendők óta a legsúlyosabb és az ország bel- és ' külpolltika/i 1 szempontjából legveszedelmesebb esemény az a bányászsztrájk volt. amelyről nagyjában és egészéhen (Gr. Festetics Domonkos: A nyilasok csinálták!) külföldi lapokból és el nem mondott interpellációkból értesültünk, bizonyságául egy olyan tökéletesen új stílusnak a ülése 19 UO november 13-án, szerdán. 361 szociális ügyek kezelését illetően, amilyenről elég hosszú életemben és rengeteg kultúrország látása után eddig még sohasem hallottam. T. Ház! A bányászsztrájk ügyéről^ általában a sztrájkjog gyakorlásának kérdéséről és ennek a sztrájknak körülményeiről bizalmas ülésen kellene tájékoztatni a magyar képviselőházat. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Bizalmas ülésen, ahol mindenki megtudja, hogy mi történt. Mert súlyos esetek^ lehetnek, de legsúlyosabb az, hogv minden néven nevezendő politikai fórum nélkül mindenkinek csak a legendákra, a mesékre, a tü'zott, fantasztikus hírekre kell támaszkodnia, mert a sajtóban még megcenzurázott közieménveket sem -, engedtek keresztül, hogy az ország közvéleménye megtudja, mi van éhben a kérdésben. (Eay hang -a középen: Akkor honnan tudja?) Az ideérkezett külföldi lanoVból tudtuk meg, de az mindenesetre nem jó hírforrás. ím nem. foglalkozom ebben a rövid interpellációmban a kérdés lényegével, én csnnán <eg:y rendkívül eTs**omoritó és súlyos jelenséggel énaitok foglalkozni. Közel egy hónapja annak, hogy ebben az áldatlan, végtelenül szomorú, sok ezer magyar csaláHot éhséggel és nyomorúsággal sm'tó sztTán'Vügyben egy felszólalás volt, E°yik képvisel őtársnnk kijelentette hogy a sztrájk kezdetén a bányászok küldöttsége feljött Budapestre, jelentkeztek az iparügyi miniszter úrr»Al....-.-" (Egy hang a középen: Nem jelentkeztek!) Elnök: Ne méltóztassék az interpelláló képviselő urat zavarni. Rajniss Ferenc: Eu, t. képviselő úr, nem a tényekről beszélek... Elnök: Kérem képviselő úr, az én elnöki figyelmeztetésem már megtörtéit. Méltóztassék nyugodtan folytatni interpellációját. Rajniss Ferenc: Egy képviselőtársunk itt a Házban azt mondotta* hogy megjelent a bányászok küldöttsége és az iparügyi miniszter úr nem fogadta őket, azzal, hosv nincs ideié. Ez a parlamentben elmondott mondat ugyanaz nap megjelent — meggyőződtem e*rőj — a magyar sajtóban is. Utána pedig eltelt három hét, anélkül, hogy a m. kir. ioarügyi miniszter úr jónak látta voln a akár a sajtóban, akár a Házban erre a kérdésbe vonatkozólag egyetlen egy szót is szólni. Nem óhajtok semmi mással foglalkozni, mint ennek a ténynek végtelenül szomorú voltával, mert ez a tény «ok mindenre rávilágít Magyarország szociális életében. T. Ház! Ha a családok szazai értesülhettek a sajtóból, hogy a képviselőházban megtörtént egy ilyen kijelentés, — függetlenül attól, hogy ez igaz-e vagy sem, (Mozgás a jo 7 ?bolda'on.) — és éhező családok, amelyek reszkettek odahaza és várták: azt a napot, amikor férjeik újból lemehetnek a bányába és dolgozhatnak és nagvójv kicsiny kenyerüket megszerezhetik (Zaj éé mozgás. — Egy hatig a középen: Tőlük függőt!) Elnök: Csend át kérek, képviselő urak. Rajniss Ferenc:... azt olvasták, hogy elhangzott a Házban ez a kijelentés, hogy a miniszter úr azt mondotta: nincs ideje fogadni a bányászküldöttsée-et és erre semmi cáfolat nem jelent meg, méltóztassanak meggondolni, mit gondoljanak ezek a szegény nyomorult emberek, akik az ország legsúlyosabb munkáját végzik, akik lent a föld alatt végzik a bányászmnnkát, akiknek sivár, kegyetlen az élete, akiknek rossz, határozottan rossz a fizetése. A helyzetük pedig megsúlyosbodott a drágulás
