Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

350 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 19U0 november 13-án, szerdán. életi ^tisztességbe és tisztaságba vág és ez a kérdés nagyon soknak fáj. (Ügy van! Ügy van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Miért nem engedte meg a cenzúra közölni — amint tegnap is mondottam — azt a szlovák hírt, hogy azok, akik politikai szereplősük alatt vagyont gyűjtöttek, bíróság elé állíttatnak Szlováki aha TI? Miért nem engedte ezt közölni a cenzúrai Félti azokat, akik politikai szereplé­sük alatt vagyont gyűjtöttek 1 ? Hát ez a tisztes­ség? Hát nem szabad megírni azt, hoírv mi az erkölcs, mi a tisztesség! Bocsánatot kérek, ez az erköTosi romi lejtő viszi forradalom­ba a nemzetet, nem pedig azok a valótlan és koholt, összeállított hírek a kézigránátos me­rényletekről. (Zaj. — vitéz Lipcsey Márton köz­beszól.) Elnök: Csendet kérek, Lipcsey képviselő úr! Budinszky László: A »Jud Süss«-filmről nem engedi a cenzúra megírni, hogy (olvassa): »ez egyben vád az uralkodó nagy urak köny­nyelműsége, nemtörődömsége és vaksága él­len.« Ezt nem lehet megírni. Ezt sem szabad megírni, mert a lelkiismeretek esetleg feléb­rednek, mert a nemzetnek isi van lelkiismerete, ne méltóztassék elfelejteni! Az albán iskolák fejlődéséről -, . . (Rajniss Ferenc: Albán?) Igen, albán. Ezt sem szabad! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mindjárt meg­mondom, hogy miért Azért, mert ez van benne (olvassa): »úgy, hogy a nemzeti szocialista ne­velés és oktatásügy szerveire nehéz feladat vár majd.« Ezt mind nem lehet megírni, t. Ház, fél­nek a »nemzeti szocialista« szótól. (Zaj. — El­nök csenget.) Ez a tengelybarátság, t. Ház? Bocsánatot kérek, ez nem tengelybarátság, ez egészen más valami. Az igazi tengelybarát nem fél a nemzeti szocializmustól, az amellett vaii és nem húzatja ki a cenzúrával mindenütt vé­gig. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsŐbálolda­lon. — Zaj a jobboldalon.) »A törvénybatóságri választások kiírását követelték a Nyilaskeresztes Párt szónokai a Házban.« Ebitől a cikkből kihúzza a renzura ezt: >Osak annyit tudunk, hogy a feilődésnek ma három nagy ellensége van: a feudális nagybir­tok, a liberális nagytőke és a bürokrácia.« (Rajniss Ferenc: Hát ezek a barátai a fejlődés­nek! — Derültséa a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, osztályuralom van ebben az orszásrhan? Vagy ha nemzeti szocialista be­rendezkedést akarunk, ahogy a külügyminisz­ter úr mondotta és az új európai irányzatnak, a becsületnek, a tisztességnek elvi alapján ál­lunk, akkor tessék a másik félt is meghall­gatni, hogy megmondhassa a maga vélemé­nyét, nézetét és akkor nem lesznek forrongó lelkek, de lesz megbékélés, lesz hit az embe­rekben és hinni fognak ebben a parlamenta­rizmusban is. A rendszer tehát maga vágja ön­maga alatt a fát. (Rajniss Ferenc: Hát ez nem erkölcstelenség, ez tiszta hülyeség! — Ran­csányi László — a johboldal felé: Ezt a rend­szert el is fogjuk fürészelni, legyen nyugodt. — Tost László: Szép beszédet mondok a teme­tésén! — Derültség a jobboldalon.) T. Ház! A Pesti Újság megírja, hogy ^Ke­resztény sajtót Kanszentmártonnak! Húsz éven keresztül a zsidó Wolf Jenő tulajdonában Jelent meg a Kunszentmártoni Híradó.« Eddig megengedi a cenzúra, a következőt pedig t -* való tények — kihúzza: »Az új sajtótörvény végrehajtásakor a lapot a kerületi MËP titkár nevére írták át, főszerkesztője pedig Mezey Lajos dr. országgyűlési képviselő lett.« (Ma­róthy Károly: Arjásít!) T. Ház! Hát ez nem a rendszernek a védelme?' Hát az urak nem néz­nek bele a saját lelkiismeretükbe, nein vizsgál­jak meg s azért, mert Mezey a mentelmi bizott­ság elnöke és mert a kormányzópárt propa­ganda-főnöke, nem szabad megírni a nevét? (f+rnber Lajos: Hogy zsidóstróman?') Hát ha elkövette, ha igaz, akkor tudna meg mindenki, ha nem igaz, akkor felnijén érte, aki ezt nap­rényre hozta, de a sajtót egyszerűen elnémí­tani és a cenzúrának bírói hatáskört adni a kezébe, sőt. többet, mint bírói hatáskört, nemhogy nem szabad sajtó, Œgy hang a széhőbalo 1 da­lon: Diktatúra!) sokkal rosszabb, mert téliesen félrevezetetten lát^a a közvélemény azokat a történéseket, amelyek itt a parlamentben le­játszódnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ka­marilla!) T. Ház! Itt van egy cikk; »Szombathelyen megállt az élet.« Sok helyen olvashatatlanul húzza ki a cenznra. T tt is a zsidók, a liberálisok politikai szerepléséről van szó és a tengelyba­rát kormányzati rendszer, a cenzúrán, a szer­vein keresztül, — mert nem a cenzorok hibá­sak, amintbogv s rendőrök sem a, bibás a1r a vagdalkozásért, hanem a rendszer, (Tost László: Akik a renrlőrséget provokálják!) azok az emberek, akik képviselik, mint a minisz+er­elnök úr — ezeket egészen egyszerűen kihú­zatja. Itt van egy oldal Szálasi Ferene beszédé­ből, így csonkította mesr a cenzúra. (Egy hang a Jobboldalon: Kár volt!) És ma azt sem hagy­ják, hogy ablak maradjon, A cenzúra kihúzta ezt: »A forradalmat mindig a bukó rendszer készíti elő és az új rendszer hajtja végre.« T. Ház! Csak tessék tovább így folytatni. Egy évvel ezelőtt is megmondottam, hogy ide fognak elfajulni ezek az események. A nemzet­nek van lelke és van lelkiismerete és ha a ve­zetők nem tartják magukat ehhez, akkor von­ják le a konzekvenciát és azonnal távozzanak el a helyükről. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a ssélsőbalol­dalon: Mondjanak le! — Derültség a jobbolda­lon. — Lili János: Még örülnének majd, ha el­mehetnének!— Maróthy Károly: A miniszter­elnök úr megint nem válaszol?) Elnök: Csendet kérek Maróthy képviselő úr! Budinszky képviselő úr interpellációját a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék Kóródy Tibor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Halasztást kér!) A kép­viselő úr azonban interpellációjának elmon­dására halasztást kért. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. •••,»';; Következnék Kovách Gyula képviselő ur interpellációja a miniszterelnök úrhoz, fFel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Halasztást ker!) Kovách képviselő úr szintén halasztást kert interpellációjának elmondására. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kért halasztást meg­adni? (Igen! — vitéz Lipcsey Márton: Kern ad juk meg! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Lip­csey különvéleményt jelent be!) A Ház a ha­lasztást megadja. ,,..„.. Következik Szöllősi Jenő képviselő ur in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem á jegyző urat, legyen szíves az interpelláció szövegét felolvasni. Spájc Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m, kir. miniszterelnök úrhoz a zsidó munka­táborok tárgyában. :.: I. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az úgynevezett zsidó munkatábo­rokban megbotránkoztató helyzet tapasztal­ható? A zsidók munkateljesítménye a nullával

Next

/
Oldalképek
Tartalom