Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

308 Àz országgyűlés képviselőházának lSl. rolható, abszolút értelemben azonban még ma is kis nemzetnek és kis országnak tekinthetjük magunkat. Lakosságunk kevés szama, hazánk kedvezőtlen földrajzi alakja, de különösen hadműveleti területének kis mélysége arra keli indítson bennünket, hogy minoen hadiszolgálatra alkalmas tértit a fegyveres erő kötelékébe sorozzunk be. és a harcképesség fenntartásához, a gazdasági élet továbbviteléhez fegyveres szolgálatra nem alkalmas férfiakat és nőket alkalmazzunk. A harcképesség fokozása és fenntartása érdekében az szükséges továbbá, hogy a hadiipart és az annak célját szolgáló egyéb nagyipart minél előblb államosítsuk \Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) és azt decentralizálva a föld felszíne alá rejtsük, és az is, hogy úgy a hadviselésben, mint az élet fenntartásához szükséges anyagokat előre, kellő mennyiségben tartalékoljuk s a légi behatolások ellen védve, tároljuk. A fegyveres erő harcképességének, vala- ' mint a hadiipar megbízhatóságának fokozása erdekében szükséges még, hogy úgy a fegyveres erő. mint a hadiipar mieiőbb teljesen zsidótlaníttassék. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Zsidók fegyveres szolgálatra nem vehetők igénybe, hanem — mint ahogy most is történik — csupán munkaszolgálatra. A fegyveres erő ütőképességének fokozása érdekében elengedhetetlenül szükséges még honvédségünk további korszerű kiépítése, fejlesztése, különösen a légi erők, a páncélos és motorizált erők, valamint a nehéz tüzérség tekintetében. (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen a téren még sok a tennivaló. Magasabb állami érdekekre való tekintettel ezt a kérdést itt nem kívánom részleteiben taglalni. Tisztelettel kérem azonban a honvédelmi miniszter urat. kövessen el mindent ezen a téren a még fennálló hiányosságoknak gyors ütemben való pótlására. Az, amit haderőnkből Kolozsvárott láttunk, valóban lélekemelő látvány volt. (Ügy van! Ügy van! — Tavs a szélsőbaloldalon.) Helytelen útra tévednék azonban, ha a kérdést esetleg ezzel már lezártnak tekintenők, hogy e téren még sok a tennivaló, annak szemléltetésére emlékezetbe idézem Hitler vezér és kancellárnak közvetlenül a német-lengyel háború kitörése előtt tett ama kijelentését, amely szerint ő a német haderő kiépítésére és fejlesztésére hat éven belül 90 milliárd márkát költött. Ha mi hasonló mértékben és ütemben akartuk volna fejleszteni haderőnket, úgy a mi viszonyaink közepette évente jóval kétmilliárd pengőn felüli Öszszeget kellett volna a hadseregre fordítani. Ez egymagában több, mint egész évi állami és üzemi költségvetésünk. Ha a győri programúiba felvett és a honvédség számára biztosított 600 millió pengős összegre gondolunk és ha tekintetbe vesszük azt, hogy a pénzügyminiszter úr öt év helyett három év alatt bocsátotta rendelkezésre nemcsak ezt az összeget, hanem annak többszörösét, akkor is azt kell mondanunk, hogy még nem tettünk eleget hadseregünk, nemzetvédelmünk fejlesztésére. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbáloldalon.) T. Ház! Felvetődhetik az a kérdés, hogy van-e erre fedezet. A mai rendszer vezetői azt mondják, hogy nincs, ilyen összegek nálunk elő nem teremthetők. A nemzeti szocialista Németország nem ismert lehetetlent, nekünk sem szabad tehát ennek a szónak létjogosultságát elismerni. Nálunk is elő lehet teremteni ezeket az Összegeket,, csak ott kell keresnünk, ahol ülése 19W november lÉ-dn, szerMvi, azokat megtalálhatjuk. (Szöllősi JenŐ; Többet kisiDoitak!) T. naz! A honvédelmi tárcával kapcsolatban meg sok mondanivalóm lenne, azonüan nem kívánok a részietekkel' foglalkozni, mert a páiriunkool később lelszolaiók fognak ezekkel foglalkozni. A magam részéről oe is lejezem leiszoiaiasomat. üeiejezesul emlékezetoe idézem Zrínyi Miklós, a koitó es hadvezér ama megállapítását, hogy: csak önerőnkre támaszkodva teljestinetjuK történelmi hivatásunkat,biztosíthatjuk nemzetünknek fennmaradását. UimieKezetDe idézem továbbá még Kossuth Lajos ama felhívását: neveljünk minden polgárt honvéddé! »Szívleljük meg e megállapítás és. felhívás igazságát, és indokait s tegyük mieioDD valósággá a fegyveres nemzet fogalmát. Tegyük ezt meg és akkor hazánk a tengelyhatalmakra támaszkodva újból nagyobb, népe is boldogabb lesa. Tekintettel .arra, hogy a tárea költségvetésének szúk kerete nem elégséges, e nagy célok és feladatok megoldásához, továbbá mert a kormányzat iránt teljes bizalmatlansággal viseltetünk, a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés es taps a szélsöbatotdalon.j Klnök: A vezérszónokok közül szólásra következik^ líoczouádi Szabó Imre jegyző: vitéz Magasházy László! Elnök: vitéz Magasházy László képviselő urat illeti a szó. vitéz iVlagsnázy László: T. Ház! A világháború kellős közepén, amikor a rádió úgyszólván naponta harsogja bele az éterbe egyegy új vulkán kitörését határainkon^ túlról, amikor a napilapok hasábokat írnak véres csatákról, borzalmasan dieső haditettekrőii, amikor szinte halljuk, amint a levegőben búgó és ke-. ringő repülőgépek ledobott bombáitól reccsenve omlanak össze monumentális épületek és maguk alá temetnek embert, emberi alkotásokat, fényt, pompát, luxust, műkincseket, — a vérözön és pusztulás közepette egy szerény kis füzetet veszek a kezembe, a honvédelmi minisztérium költségvetését. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon szerény!) ÍAz elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Olvasom, nézem, forgatom lapjait. Katonaszívem eltmereng, tépelődik rajta. Tépelődik azon, vájjon azt a szegénységét, amely ebből a kis füzetből' kiárad, nem kell-e majd a magyar katona vérével pótolni, amint ez már annyiszor megtörtént? (Ügy van! Ügy van! — Palló Imre: Gépesíteni!) A repülőgépek, a technikai felszerelések, a könnyű-, a közép- és a legnehezebb tüzérség csekélyebb volta vagy hiányossága miatt nem kell-e majd a magyar

1 paraszt testével, csontjai épségével a hiányokért drágán fizetni? Ebben a tépelődésemben csak az nyugtat meg, hogy bízom a hadvezetőség tudásában, hadi tapasztalatában, bölcseségében és előrelátásában, hogy a magyar katonának megadja mindazokat a kellékeket, amelyek a győzelem kivívásához szükségesek, és gondoskodik arról is, hogy a gépek harcában minél kevesebb magyar vér omoljon. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A nemzeti hadsereggel áll vagy bukik ez az ország — hangzott el a nagy szó Szegaden. És román, szerb, cseh, néger és francia vonalakon \kerésztül, saját édestestvéreinkniek testvér-vértől piros szuronyai között étlen-szomjan, ezer halál között, rongyosan sereglettünk