Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

: Az országgyűlés képviselőházának 151: ülése 1940 november 13-án, szerdán. 303 egyenesen Amerikából a Missouri mellől sze­reztük be és nem közelebbi bázisokról. Ennek főkép banktechnikai, hiteltechnikai okai vol­tak. Most azután szaladgálunk Törökországba és Oroszországba gyapotért. Megemlítem, hogy ma már a Volga—Don-csatorna elkészültével — bármilyen furcsán hangzik — Budapestről egyenesen hajón lehet elmenni a Donon, a Vol­gán és a Káspi-tengeren keresztül a turkesztáni -kikötőkbe, Krasznovodszkba, másrészt pedig á Perzsa-öböl északi kikötőjébe, Rest városába, ahonnan rendkívül értékes nyersanyagoka! szerezhetnénk. Valóban csodálkoznom kell, hogy ilyen irányban nem építettünk ki még kellő kereskedelmi szerveket, mindenekelőtt külügyi konzulátusokat. Nagyon kérem, hogy a miniszter úr szíveskedjék ezt is megfontolás tárgyává tenni. Egyébként a külügyminiszter úr politiká­ját helyeslem, mivel azonban a kormány álta­lános politikájával nem érthetek egyet, a köH­ségvetést nem fogadom oh Elnök: Kíván még valaki a tárca költség­vetéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senJn sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a külügyi tárca költ­ség vetését általánosságban elfogadni! (Igen!) A Ház a külügyi tárca költségvetését általá­nosságban elfogadja. Következik az egyes címek megszavazása. Kérem a. jegyző urát, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa az 1—2. címe­ket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül el­fogad). Elnök: Ezzel a külügyi tárca költségveté­sével részleteiben is végeztünk. Soron következik a honvédelmi tárca költ­ségvetése. Mielőtt az előadó úrnak a szót meg­adnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy az egyes pártok a tárcához a következő vezérszó­nokokat jelentették be: a Magyar Elet Pártja vitéz Magasházy László és vitéz Ujífalussy Gábor képviselő urakat, a Nyilaskeresztes Párt Mokcsay Dezső képviselő urat, a Magyar Megújulás Pártja Horváth Géza képviselő urát, az Egyesült Keresztény Párt vitéz Mak­ray Lajos képviselő urat, a Szociáldemokrata Párt pedig Malasits Géza képviselő urat. A most bejelentett vezérszónokokat a jegyző urak a házszabályoknak megfelelően az egyes pártok nagysága szerinti sorrendben, de vál­takozva fogják az előadó úr után szólásra fel­hívni. , • A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szakáts Pál előadó urat illeti a szó. Szakáts Pál előadó: T. Ház! A történelem során a különböző korokban igen változó volt a népek törekvésének célja. Egyszer a keres­kedelem minden áron való kiépítése és annak fejlesztése volt a főtörekvés, amint ez a Krisztus előtti évezredekben volt, amiben külö­nösen a földközitengeri népek jeleskedtek, s ezek között is a föníciaiak. Máskor az embe­riséget a vallási kérdések kötötték le és ezek e/redményes megoldásáért hoztak nagy áldoza­tokat, mint a XI., XII. és XIII. századokban, amikor a keresztes hadjáratok zajlottak le, vagy a f XVI. és XVII. századokban, amikor a reformáció és ellenreformáció mozgatott meg igen sok népnél nagy anyagi és erkölcsi erőt. Voltak korok, amikor a tudomány és a képző­művészetek fejlesztése volt a fő tevékeny­ségi vonal. Elég, ha a reneszánsz korára gon­dolunk. Itt van az utolsó évszázad hatalmas ipari, gyáripari fejlődési korszaka, ami kü­lönösen a XIX. század második felében volt fő törekvése az élen haladó államoknak. De mindennél határozottabban jelentkezik az utolsó 30 évben a nemzetek katonai hatal­mának minél tökéletesebb kiépítésére irányuló törekvés. A civilizáció, vagy még pontosab­ban meghatározva, a közlekedési utak, eszkö­zök tökéletesedése közelhozta egymáshoz a földrajzilag távolifekvő területeket, földrésze­ket. A hatalom kisugárzása tehát közvetle­nebb, erősebb hatásfokú volt az addiginál. Egyes^ területek birtoklása igen nagyjelentő­ségűvé vált az időközben nagyon kifejlődött iparra nézve. Éppen ilyen fontos volt egyes útvonalak zavartalan birtoklása. Az ilyen ja­vaknak, előnyöknek egyik-másik hatalom min­den különösebb indok nélkül jióval nagyobb mértékiben volt részese, mint a másik. A jog­cím erre csak az erőhatalom volt. s annak ki­fejezője: a hadsereg. Megindult tehát a ver­seny a világ népeinél a javak birtoklását in­dokoló erő, ennek külső kifejezője, egy erő« hadsereg megszervezésére és annak minél nagvohb fokú kiépítésére. Ilyen irányú törekvés az emberiség törté­nelme során már sokszor megnyilvánult. Hivat­kozhatom a görög-római időkre. Nagy Sándor, Július Cézár va^y Hannibál hadseregfejlesz­tési tevékenységére, hadjárataira. Napodon korára vagy még inkább a világháborús előké­születekre s magára a világháborúra, amely­ben az egyes nemzetek mérhetetlen nagy erő feszítésedet tettek. De bármilyen irányú volt ez az erőkifejtés az emberiség történelme so rán, nem véve ki a legnagyobb hadikészülődé­sekre íránynló tevékenvsé a-et sem, mindez je­lentéktelenné zsugorodik, ha az utolsó tíz év minden képzeletet felülmúló na^'v haderőkiépí tési erőfeszítéseire gondolunk? Elég- ha rámu­tatok a baráti Német Birodalom és Olaszország vagv az orosz Szovjet. Japán, az utolsó hóna­pokban Anglia és az Egyesült Államok hadse­regf emésztési tevékenységére. Németország anyagi erejének, term°lési eredményének nagy részét hadevőfp>i1p«ztésre fordította. Mottója is volt a készülődéinek: »Vajat vagv ágyút!« Az orosz Szovjet értéktor melegnek legnagyobb részét ugyancsak had erőfejlesztésre ford'tia, olyannvira, hogy pol­gárai ruházat és élelmezés t°kiut a tében i^é nyeiket a legkisebb mértékre kell hogy korlá­tozzák. Azt az időt éliük, amikor a nemzeteknek — ha megfelelő életet akarnak biztosítani ma­guknak a nének tengerében — a lehető leg­s'yorsabb mór"nn. a leghatalmasabb mértékben kell hadseregüket fejleszteniök. E megállapítás alól hazánk sem vonhatja ki magát, ha továbbra is fenn akar maradni Erős, jól felszerelt honvédség számunkra híd « mostani nehéz időkön át a boldogabb magvar jövőbe. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nekünk feladataink vannak. Mi örökeég képpen egv szétdarabolt ország kis csonka tör­zsét kaptuk, amelynek űijáalkotá«a a kötelessé­günk. A Mindenható segedelmével a trianoni csonka ország ez- év őszén immár harmadszor növekedett meg és már a Kárpátok egv rész«. a régi határ a határa mostani országunknak is. die még sok munka van hátra. A nemzet gvfn­gesége mindig veszedelmes doloo*. mert kihívía az erősebbek támadását maga ellen. A jól fel szerelt haderővel rendelkező nemzetnek a leg­gyakrabban igaza van, amelyet elismernek Ezért igaz az, hogy a felmerülő esetekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom