Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
286 Az országgyűlés képviselőházának 15 külpolitika nincs és ha mégis van, akkor bármelyik országról legyen szó, egy beteges jelenséggel állunk szemben, amely előbb vagy utóbb végzetes válságba sodorja a nemzeti és az állami életet. Hatalmas, erős és nagy országok, birodalmak különösen a békének és a nemzetközi staim quo-nak az ideje alatt ragaszkodhatnak régi bevált és tradicionális, de már lényegében helytelen külpolitikai célkitűzésekhez, alapelvekhez, formákhoz és megrögzített hatalmi képletekhez, a nélkül, hogy náluk a korszerűtlenség reakciója közvetlenül jelentkeznék. Egy^ hatalmas és nagy birodalom sok tévedést kibír, egy kis nemzet, egy szegény nemzet, nagy és hatalmas ellenfelek szomszédságálban, kevesebbet. A párizskörnyéki békék mocsarára épített hatalmi képződmény is húsz esztendeig megmaradt, a tehetetlenség törvénye a helyén tartotta % mert nem volt Európában az igazságnak páncélos ökle ahhoz, hogy meglökje és az útból eltávolítsa, bár már akkor is korhadt volt. A fegyverrel stabilizált nemzetközi viszonvlatok megváltoztatása sokkal nehezebb, súlyosabb feladat, mint a legrosszabb nyugalmi állapot fenntartása. Ezért volt kegyetlenül nehéz a világháború után húsz es^t^ndő^ k Q resz+ül a levert és legyőzött. a % revíziós álmokban élő nemzeteknek helyes és jó külpolitikát csinálni. A mi korunk bonyolult állami szerkezetében az államok külpolitikai feladata sziiVoóo-képpen kétirányú faladat. A külpolitika ugyanis simán adminisztrália azt, ami van, b^nuilyen rossz legyen is a helyzet. De ugvanakkör el of altételeket teremt annak, arai lesz, ami várható, amire a nemzetnek sznV'*éa , l « van a nemzeti célok szolgálatában. A külpolitika ée n külnolitikus a l°?"ellen+<H o seb'b szellemi képességeket és tu]ír r 'oT i aá«>okat k o1 l. ho^v e^vesítse övjp^^h^^ faladata megoldása közben. A jó külnolitikus feg-vojn^ozett adminisztratív képességgel rendelkező ember és ueryanakkor fanatikus teremtő ember. A hideg értelemnek van benne szerepe és a történelmi ösztönnek. Az alkalmazkodásnak és ugyanakkor a hajííthatatlanságnak. a részletmunkának és a soha iel nem felejthető célegységnek, az óvatos tapogatózásnak és a hírtelen bátor kiállásnak, a látszólagos tanácstalanságnak és az öntudatos tevékenységnek egy csodálatos szintézise a külpolitika és a külpolitikai feladat, amely minden nemzetnek legjobb agyait és legkiválóbb embereit kellene hogy igénybevegye. A feladatoknak ezek miatt a csodálatos szélsőségei miatt a látszólagos ellentmondásokat, amelyek ebben a kétféle külpolitikában s az örökké és szükségkép kétféle külpolitikai feladatban adya vannak, csak valami hatalmas, nagv hit. a nemzetbe, a hazába, az államba vetett hit tudja feloldani. Ahol megtörik ez a hit, ott megszűnik a külpolitikai munkának ez a nemes belső feszültsége s nem marad más, — igen veszélyes dolognak — mint az adminisztráció, a hideg ész. a számítás, a fényes diplomácia, az alkalmazkodás, a részletmunka é' az előkelő tanácstalanság. Az ilyen, valóbau öncélú külpolitika minden országnak első számú közellensége, mert lényegében nem mutat mást, mint az illető ország belső gyöngeségét és azt tükrözi vissza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vannak nagy és zseniális külpolitikai államférfiak, akik népük tényleges erejét meghaladó mértékben tudják szolgálni nemzetüknek ügyét és vannak korok, amelyekben a leg1. ülése 190 november lS-án t szerdán. nagyobb külpolitikai államférfiak tevékenységét is megbénítja az áldatlan külpolitikai 'helyzet. De ezek mellett a szabályt igazoló kivételek mellett minden külpolitikai erő származtatott erő, a hadseregnek, a népnek, a közállapotoknak, a belső erkölcii, szellemi, gazdasági és technikai erőknek a származéka, amelyet a mindenkori külügyminiszter képességei szerint hol valamivel jobban, hol kissé gyöngébben képvisel és képviseltet a nemzetközi fórumon. Ebből a szabályból kivétel csak a nagy döntések kora, amikor a késedelem szolid erőket szétmorzsolhat s az idejében való szerencsés és becsületes helyezkedés váratlan eredményeket biztosíthat a gyöngének is. Semmi kétség abban, hogy mi a nagy döntések korát éljük. A vihar — ahogyan Szeder képviselőtársam említette — valóban kitört Európa felett. Országok és birodalmak omlanak széjjel. Széthull a régi hatalmi viszony tökéletesen és elkerülhetetlenül s a valóságban egy új világ van kialakulóban, talán rengeteg vér, szenvedés és nyomor árán, mert sok minden lehetséges a jövőt en, c^ak az az egy dolog nem, hogy a viszonyok, az erőpróbák, a harcok és a háborúk megálljanak ott, ahol ebben a pillanatban vannak. Könnyebben megtörténhetik, hogy a feldobott cilinder megáll a levegőben, mint az, hogy a mai európai helvzet valahogyan és egyszereűn stabilizálódik abban a formájában, amilyennek ma ismerjük. (Gruber Lajos: Ez igaz!) Ez a lehetőség és helvzet nem forog fenn. Tudásunk nincs* csak sejtésünk és ösztönünk lehet arról, hogy eiz az évszázadot formáló vihar merrefelé halad s a magyarságnak létérdeke az értelmes és ösztönös jövőkutatás; mert a vihar hazasodort szerencsés három országrészt hozzánk, de nincs vége az európai megpróbáltatásoknak, nincs ideje az ünnepségeknek s látnunk' kell teljes, brutális nyiltsággal, hogy fizetnünk kell talán azért, ami a mienk, nagy áldozattal, szűkes élettel, talán vérrel vagy háborúval, mert semmi sem stabilizált még éhben a pillanatban Európá« ban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Dehogy is igaz az a nyárspolgári gondolat, hogy jussunk egy részét betakarítottuk és megkezdhetjük újra a régi jó világ életét; dehogy is igaz az az idétlen állítás, hogy most már csak a vihart kell kivárnunk óvatosan az eresz alatt amikor a teremtésnek és a formálásnak korát éljük és a vihar kivághat bármelyik pillanatban akaratunk mellett vagy akaratunk nélkül ez alól a történelmi eresz alól. Olyan helytelen és veszedelmes illúziókba próbáljuk beleringatni elsugdosott pacifista jelszavakkal, nagyon sokszor a kormányzat erejének megerősítése érdekében a magyar népet, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ahogyan az valamikor régen egy forradalmi korszak előtt történt s ahogyan 1933-ban és 1934 : ben történt, amikor a reakciós, a zsidós, az intellektuális és az úri közfelfogás revíziót szavalt, de gyűlölte és lenézte Európának minden olyan revíziós erejét, amely a szegény és levert Magyarország mellé állhatott. (Élénk helyeslés és tans a szélsőbaloldalon.) Akkor az voltba divat, hogy tessék csak idebízni a revíziót, majd mi megcsináljuk. Hadseregfejlesztésről nem volt szó, de annál több szó volt a prágai tengelyről. Ma azt mondják ugyanezek a körök, — mert nagyon keveset változtak a lelkek a hat-hét esztendő alatt"— hogy: rendben van, megvolt a részleges revízió, igaz.
