Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 19UO november 13-án, szerdán. 281 és a magyar nemzetnek, hogy a nyugati kultúrát védje Kelet ellen, azonban egyensúlyhatalmi beállítottságunk változatlanul fennáll az új Európában is. Történelmi valóság és földrajzi valóság az, ami ÍI magyar nemzet hivatását és feladatát itt, a Kárpát—Duna-medencében kijelölte eddig és ki fogja jelölni a jövőben is. Történelmi valóság, mélyen t. Ház, hogy egyedül a magyar volt képes ezer éyj alatt itt államot alkotni, a magyar volt képes a testvérnemzeteket ebbe az államkeretbe összefogni s ha nem mindig tudott eleget tenni ennek a feladatnak úgy, ahogyan kellett és szerette volna, azt a külső és belső hatalmi erők akadályozták és gátolták meg. Sok minden alól. sok minden érzés, szokás és egyéb kötöttség alól kell felszabadítani elsősorban magunkat, hogy fel tudjunk szabadítani másokat is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Tost László: Nagy ember! — Gruber Lajos: Tessék?) Elnök: Ne tessék kérdezni és zavarni a szónokot. Csia Sándor: Az állameél kitűz őséről csak a legutóbbi évekkel kapcsolatban akarok szólni, amikor a háború befejezése után mint államcél tüzetett ki — legalábbis szóval és hanggal — a revízió kérdése és problémája. Sajnos, azonban, meggyőződhettünk arról, hogy amikor elérkezett az az idő, midőn újabb és újabb területek kapcsolódtak vissza az anyaországhoz, ismétlem, meg-győződlhettünk arról, hogy 20 év alatt sok mindent csináltunk, csak éppen a revízióra nem készültünk fel, (Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Igaza van Málnássy Ödönnek, aki azt mondta, azzal a terminus technikusszal jelölte meg a revízió 20 évi felkészülését, hogy ez album-revízió volt. (Gruber Lajos: Ügy is van!) Árultunk albumokat, fényképeket és bélyegeket, de nem készítettük fel ezt a nemzetet, ezt a népet arra, hogy amikor viszsza fognak kerülni a test vér népek és testvérnemzetek, azok itt jo.bb és boldogabb otthont találjanak, mint az előző idők alatt. (Rapcsányi László: Sok volt a .görögtűz!) Az itt élő és még megszállás alatt lévő testvérnépeinkkel meg kell értetnünk azt, hogy a törénelmi Magyarország: nemcsak földrajzi, hanem gazdasági egységet is kéoez, olyan gazdasági egységet, amelynek sz áttörésé vei megbomlik a gazdasági rend is, ennek a gazdasági rendnek a megbomlása nem lehet érdeke a testvérnépeknek sem, de nem lehet érdeke az új Európának sem. Itt egy az utóbbi időben olyan gyakran szereplő új fogalom, az élettér fogalma az, amelyről meg kell emlékeznem. Általában torzul és tévesen úgy állítják be ezt a fogalmat, különösen^ akkor, . amikor Magyarországot mint a német élettérbe tartozó országot említik, hogy ez Magyarország szabadságának és függetlenségének ^a veszélyeztetését jelenti. Téves ez a beállítás, mert az élettér csupán gazdasági és legfeljebb katonai vonatkozásban jelent szorosabb kapcsolatot és szorosabb együttműködést, és amennyiben az egyik ország- élettere a másiknak, ugyanolyan vonatkozásban áll ez fordítva is. À testvérnépeket ÚP-V kell védőszárnyaink alá! venni, hogy ebből a védettségből a védőkre jó, a védettekre pedig dicsőség és jóság származzék. Hiszen tudjuk azt. hogy bár a testvérnemzetek bizonyos földrészeken zárt tömbökben élnek együtt, kétségtelen azonban, hogy a határokon egymásba átnyúló, egymással összekapcsolódó Tiyelvrészek és nyelvszigetek vannak. Hiszen láttuk, hogy csak legutóbb is az új magyar határok megállapításánál milyen nehézségeket okozott ezeknek a határvonalaknak a megvonása. Nem lehet határral elzárni egymástól a nemzetiségeket, a testvérnépeket, nem lehet vajdaságokat csinálni. (Szöllősj Jenő: Ügy van!) És itt állunk élesen szemben a kormány elképzelésével és elgondolásával, elsősorban a miniszterelnök úréval, aki a kárpátaljai autonómiáról, az úgynevezett vajdaságról benyújtott törvényjavaslattal a területi autonómia alapjára állt, szemben a mi felfogásunkkal, amely a gazdasági és kulturális autonómiát kívánja a testvérnépeknek megadni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Ezért kellett kilőni Hubayt! — Zaj.) Olyan földrajzi egység, mint a történelmi Magyarország, nincs több Európában. A hegyek méhében lévő gazdag kincsek, a rónák és a nagy magyar Alföld kimeríthetetlen és — valljuk be — sajnos, kiaknázatlan élelmiszertárai, a pompás éghajlati viszonyok, a hibátlan vízrendszer, körülvéve a Kárpátok medencéjével, ez a történelmi Magyarország az, amelyet a költő így énekel meg: »Szép vagy ó hon, bérc, völgy^ változnak gazdag öledben, téridet országos négy folyam árja szegi, ám természettől mindez lelketlen < ajándék, naggyá csak fiaid szent akaratja tehet«. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, meg kell állapítanom, hogy ezt az élettelen ajándékot élettel, valósággal megtölteni ez a kormány és ez a rendszer nem tudja. Nekünk, magyar nemzeti szocialistáknak az az érzésünk, hogy a kormány egy lépéssel mindig az események mögött jár. (Eay hang a szélsőbaloldalon: Egy hosszú levéssel!) Kétségtelen, hogy sok minden olyan kérdést idehozott a kormány a képviselőházba, amelyet pártunk és a nemzeti szocialista mozgalom már régen sürget, kér és követel, azonban mindig- későn és nrndig

1 roszszul hozta ide azokat. (Palló Imre: És sohasem hajtja végre!) Az első zsidótörvény megalkotása alkalmával, amikor kifogásoltuk, hogy a kérdés ezzel a törvénnyel nincs rendezve, megállapították rólunk, hogy túl i akarjuk licitálni a kormányt, és hogy agitációs eszközül használjuk fel a zsidókérdés felszínen tartását. Az események minket igazoltak, mert a miniszterelnök úr már a harmadik zsidótörvényt készíti elő. Amikor a földkérdés rendezéséről volt szó, a bizottsági ülésen arra kértem a miniszterelnök urat, hogy egy végleges, gyökeres és a magyar érdekeknek megfelelő földrendezési javaslattal álljon elő. A miniszterelnök úr azzal próbált megnyugtatni engem, hogy ez csak egy ideiglenes javaslat, és ha nem bizonvul jónak, ha rossz lesz, csinálunk egy másikat. Tudom azt, hogy a rossz helyett lehet jót csinálni, de kérdezem, hogy miért nem kezdjük mindjárt azon, hogy alaposat és jót csinálunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a megállapításaink r és megfigyeléseink nem újak. Betegágyamból keltem fel. és tegnap, amikor otthon feküdtem, Prohászka Ottokár összegyűjtött munkáinak egyik kötetét olvasgattam. És abban csodálatos megállapításokat találtam. Szabad legyen felolvasnom naplójából egy részletet. 192© november 14-én a következőket írta (olvassá): »Ma este bankett volt az Országos Kaszinóban Teleki Pál gróf tiszteletére. Én is mondtam tósztot. A vacsora különben potom 180 koronába került. Wir sehen schon gut aus, mich sehen nicht bald wieder. Puhatolóztam, hogy mit tesz a kormány. Ügy látszik, csirizeinek, enyveznek, mázolnak majd tovább. Nem is hiszem, hogy mást tehetnének.«