Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19UO november 12-én, kedden. 275 kedésügyi miniszterhez — am. kir. postánál tapasztalható viszonyok tárgyában. Grubsr Lajos — a miniszterelnökhöz — a bányászsztrájk ügyében. Sütő Gyula — a belügyminiszterhez — a visszatért erdélyi részeken tapasztalható sajnálatos állapotok tárgyában. Mosonyi Kálmán — a belügyminiszterhez —a mentelmi bizottság által vizsgálat lefolytatása végett áttett megkeresések késedelmes elintézése tárgyában. Kabók Lajos — a belügyminiszterhez — a felvidéki igazoltatások ügyében. Jan dl Lajos — a belügyminiszterhez — a tolnamegyei simontornyai járásban méltánytalanul kivetett hatósági kihágási büntetésekről. Stitz János — az iparügyi miniszterhez — a disznóbőr itiari felhasználása tárp-vában.. Vajna Gábor — a miniszterelnökhöz — a honvédségnek a napi politikába való bevonása tárgyában. Vajna Gábor — a miniszterelnökhöz — a lei beváltási árfolyama tárgyában. Papp József — a honvédelmi miniszterhez — a sárvári B. táborban tapasztalt visszaélések tárgyában. SzöllŐsi Jenő — a miniszterelnökhöz — az aratás nélkül maradt mezőgazdasági munkások ínséges helyzete tárgyában.« Elnök: Bejelentem, hogy a felsorolt képviselő urak interpellációikat a holnapi nap folyamán fogják előterjeszteni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Nagy László képviselő úr a házszabályok 143. Í-áaak.b) pontja alapján félreértett szavai helyreigazítása címén kért szót. A képviselő úrnak az engedélyt megadtam. Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Az igazságügyminiszter úr beszédében a következőket mondotta (olvassa): »Nagy László igen t. képviselőtársam, amikor a bírói függetlenséget olyan szépen megvédte és annak körülbástyázására olyan sok minden helytálló érvet hozott fel, egyebek között a bírói képesítési pótlék felemelését és általában a bírói illetményrendszert, azt is méltóztatott mondani, hogy ő azt látta, hogy a pénzügyminisztériumban bizonyos animozitás van a bírói függetlenséggel szemben. Ezt kénytelen vagyok őszinte tisztelettel visszautasítani.« Én nyomban közbeszóltam, hogy nem ezt mondottam, hanem az illetményrendszerről beszéltem. Azóta megállapítottam a gyorsírói jegyzetekből, amikhez egyáltalában hozzá sem nyúltam, hogy a következőket mondottam (olvassa); »A pénzügyminisztérium és^ általában az adminisztráció nem bírói és ügyészi tagiaiban bizonvos animozitás volt a bírói függetlenség anyagi alapjai ellen.« (Rapcsányi Laszlo; Lényeges különbség!) A miniszter úr ezt a gyorsírói jegyzeteívből épúgy megállapíthatta volna, mint en, 5 azonban az itt hallottakra alapított ós, sajnos, meg kell állapítanom, hogy a miniszter úr nem :"ól hallotta, hogy én mit mondtam. Az, amit mondtam, helytálló, mert az 1920. évi XX. tc-et, amely a bíróságokat kiemeite a többi köztisztviselői kategóriából és s külön, illetményrendezést állapított meg részükre azért, mert a bírónak semmiféle mellékjövedelme cs irielsékállásíi nem lehet, ezt fokozatosan leromboltuk omy ira hogy 1930-ban Í, Hdz szükségesnek tartotta, hogy házhatározatot hozzon, hogy az 1920 :XX. tc-et továbbra is fennállónak tartja. Igenis akkor elhangzottak panaszok és magam is^ hallottam a pénzügyminisztériumban és másutt is, a köztisztviselőknek más kategóriájában, ahol borzasztóan sérelmezték, hogy a bírák annak ellenére, hogy ugyanolyan fizetési osztályban vannak, mint ők, magasabb illetményt kaptak és nehezményezték, hogy részükre egészen más fizetési rendszer lépett életbe. Ez az animozitás tehát megvolt. Remélem és feltételezem, sőt tudom, hogy most nincs, ezért fordultam kéréssel á pénzügyminiszter úrhoz, hogy az új illetményrendezésnél az 1920 :XX. tc-et a mai viszonyoknak megfelelően állítsa helyre. Nagyon sajnálom, nem érdemeltem meg, hogy a miniszter úr olyat utasítson vissza, amit én nem mondtam, ez rám nézve feltétlenül nem volt kedvező, mert bizonyos boldog mosolyokat láttam ezzel kapcsolatban. Megállapítom tehát, hogy én nem mondtam azt, amit a miniszter úr visszautasított. (Szöllősi Jenő: Pártmosoly!) Én egészen mást mondtam. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy mielőtt rámvonatkozólag, vagy bárkire vonatkozólag méltóztatik valamit megállapítani, méltóztassék erről szintén a gyorsírói feljegyzések alapján meggyőződni; ha ugyanis az ember hall vala•tnit, nem biztos, hogy végig hallja, hiszen sokszor olyan lárma van, hogy lehetetlen, hogy az ember jól halljon. Soha semmi néven nevezendő olyan dolgot nem mondok, amiért ne állnék helyt, most^ is, ha mondtam volna, amit a t. miniszter úr nekem tulajdonított, helytálltam volna. (Zaj a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy nem azt mondtam, amit a miniszter úr visszautasított, a miniszter úr hallotta rosszul. (Radocsay László igazságügyminiszter: Sajnálom, nagyon hasonlított!) Elnök: Hátra van még a.mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Spák Iván jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele az imént felolvasott jegyzőkényvvel^ szemben? (Nincs!) Ha nincs, úgy azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződött d. u. 5 óra 59 perckor.) Hitelesítették : Egry Zoltán s. h. Stitz János s. L naplóbírálŐ-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI XAJPUÖ VIL m