Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-133
Az országgyűlés képviseló'házának 133, gultság által sugalmazott történelmi kútfő adataival szemben arról tesz bizonyságot, hogy a nemzetiségek nyilván azért települtek meg hazánkban oly nagy számban, mert itt remélték boldogulásukat s azért szaporodtak és azért erősödhettek meg annyira faji öntudatukban, továbbá kulturális, gazdasági erőik birtokállományát a?;ért gyár api thatták, mert a magyar államban megtalálták ezek fejlődési lehetőségeit. (Ügy van! Úgy van!) A magyarság és a vendégnépek apró, kölcsönös sovinizmusból vagy szociális elese ttségből eredő súrlódásoktói eltekintve, évszázadokon át békességben éltek és fejlődtek egymás mellett Osztoztak a magyar sors által kimért kevés jóban és sok csapásban. A különben vallásos, szorgalmas, igénytelen és tekintélytisztelő román nép is békében élt Erdélyben, sőt az anyaországában élő románok irigykedve •látták gazdasági és kulturális előmenetelét. Erdély vérzivataros századaiban a folytonos harcban megritkult magyar falvakba mind sűrűbben szivárogtak be a fanarióta államvezetés elől menekülő ó-romániai jobbágyok. így kapott erőre a XVIII. századtól kezdve Erdélyben a románság. Az inkább szociális jellegű Hóra- és Kloska-lázadás 1784-ben megritkította a magyar földesurak számát, majd az 1848'49. évi szabadságharc rendjén a császáriak által felfegyverzett román hordák egész vidékek magyarságát irtották ki. A jobbágyság felszabadítása folytán kezdett kialakulni a román középosztály, amelynek egyrésze faji gyűlöletből vagy önös érdekből kitalálta és ébrentartotta az úgynevezett dákoromán kontinuitás elméletét, vagyis azt, hogy a románok az egykor Erdélyt megszállott rómaiak és az ottmaradt dákok keveredésének leszármazottai, (FelKiáltások jobbfelől: Hazugság!) tehát, hogy Erdélynek ők lennének az őslakói. Bár ezt a hamis tant érdektelen történettudósok is megcáfolták, azért alkalmas volt arra, hogy Erdélyben az, addig békésen együttélő magyarság ellen faji gyűlöletet szítsanak, jogosulatlan vágyálmokat ébresszenek és robbantóanyagul szolgáljon az a történelmi Magyarország szétbontásához. Az abszolutizmust követő kiegyezés alkalmával a magyarság fátyolt borított a múltra és az 1868:XLIV. te. alakjában megalkotta a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvényt, amely a maga idejében a nemzetiségek nyelvhasználata tekintetében Európa egyik legliberálisabb kódexe volt. T. Ház! Tudatában vagyunk annak, hogy a változott idők követelményei szerint a népi jogok teljessége érdekében a velünk együttélni akaró vendégnépeknek mind a nyelvhasználat, mind pedig saját népi kultúrájuk és szokásaik művelhetése érdekében további jogokat kell adnunk. Ezeket a jogokat azonban csak azok igényelhetik, akik feltétlen és maradéktalan államhűségükről bizonyságot tesznek, (Élénk helyeslés.) mert ennek tartalma tekintetében sem magyarázkodásnak, sem vitának helye nem lehet. (Élénk helyeslés.) E tekintetben nem a színleges r kényszersímulás és a mézes-mázas fogadkozások, hanem a vétkesekre nézve az őszinte bűnbánat, mindegyikre nézve pedig a konkludens tények és a nemzetépítő munkában való részvétel lehetnek a bizonyságtételek. (Úgy van! Ügy van!) A multak keserű tapasztalatainak tanulságait nemzetünk önvédeî me érdekében nem^ hagyjuk figyelmen kívül. A visszakerült szászokkal a mint a múltban, úgy bizonyára a jövőben sem lesznek ülése Ï9U0 október 3-án, csütörtökön. JJ súlyosabb ellentéteink. Nem kívánjuk kétségbevonni a velünk együttélni akaró románok szájából elhangzott hűségnyilatkozatok őszinteségét sem, hiszen az erdélyi románok túlnyomórésze is a regáti korrupt közigazgatásnak és gyarmatpolitikának kiszipolyozó karmai között sinylődött, amelyből anyagi hasznuk elsősorban a vezetőknek volt és amely rendszerhez Erdély népe a múltban nem volt hozzászokva. (Ügy van! Ügy van!) A kormányzatnak, közigazgatásnak és bíráskodásnak összehasonlítása minden tisztességes szándékú román előtt feltétlenül a magyar uralom javára billenti a mérleget. Kevesen óhajthatják vissza azt a kormányzatot, amelyben az erőszakosság, a részrehajlás, a zsarolás, a hivatalos hatalommal való visszaélés Erdélyben a legmagasabb körökig intézményesen volt bevezetve, illetőleg el volt tűrve. (Ügy van! Ügy van!) Erkölcsi alap és jogbiztonság nélkül tartósan egy állam sem maradhat meg. Az új román királyság tekintélyének és a maga nemzetközi értékelésének megvédése érdekében bizonyára gondot fordít arra, hogy ezek az Erdélyben működött és ott bűncselekmények elkövetése útján meggazdagodott prokonzulok, akik a román tisztességérzetet és erkölcsi felfogást a világ közvéleménye előtt annyira kompromittálták, elvegyék méltó büntetésüket. Elnök: Kérem az előadó urat, méltóztassék tartózkodni idegen államQk és nemzetek ilyenhangú bírálatától. (Mozgás. — Közi Horváth József: Eemélni szabad!) Ben kő Gyula előadó: T. Ház! Mi magyarok a nemzetiségi kérdést a szentistváni intelmek i szellemében kívánjuk kezelni, beleilleszkedve a tengelyhatalmaknak az új Európát rendező j munkájába. Jól tudjuk, hogy a magyar biro| dalin i gondolat szolgálatában csak ebben a | szellemben működve maradhatunk a Duna| medencében a békének és kultúrának őrei és csak úgy építhetjük meg áz új Magyarorszá| got, ha ebben a szellemben cselekszünk. Most i az v erdélyi lélek által megerősödve, vállaljuk a I magyar birodalmi és történelmi küldetést, | amelyre földrajzi helyzetünk is elkötelez. Nem I engedhetjük meg azt, hogy nemzeti erőinket a I nemzetiségekkel való torzsalkodás kösse le. A j megbocsátás és kiengesztelődés szellemében kii vánunk az országépítő munkában idegenfajú | testvéreinkkel együtt dolgozni. Sok szenvedé| seik ellenére ezt kívánják a most visszacsatolt i területen élő magyar testvéreink is. Ismét elő; ! vesszük a megbocsátásnak immár történelmi ! szerephez jutott fátyolát és remélhetőleg utól! java, ráborítjuk a multak szenvedéseire s j igyekszünk elfelejteni a sűrű fátyol alól feli feltűnő borzalmakat. T. Ház! Ez a törekvés, ez a szellem a szülőj anyja a most tárgyalás alatt álló törvényjavas! latnak. A keleti országrészeknek a hős honi védeink által való birtokbavétele után, a nemj zeti öröm mámoros hangulatában is siet a kori mány az alkotmányosság követelményeinek j eleget tenni^hogy a visszacsatolt területek hai zánk közjogi rendlébe törvényhozásilag is be| illesztessenek. A törvényjavaslat bevezető réi szébon (olvassa): »A magyar nemzet és^ a ma• gyár törvényhozás az igazsáe: győzelmébe veí tett hitében megerősödve, mélységes áhítattal j ad hálát Istennek, hogy immár az elszakított } keletmagyarországi és erdélyi terület egyrésze t is visszatért a Magyar Szent Korona testébe. j A. magyar haza huszonkétévi szenvedéseik után a szerető anya gondosságával Öleli keblére ag4*
