Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-146

Az országgyűlés képviselőházának dolatmenetemet folytatni, nem akarok rámutatni arra, hogy a választások elmaradása és az elégületlenség között feltétlenül felfedezhető kauzális kapcsolat, amely ennek a törvényjavaslatnak elmaradása eseten nagymértékben csökkenthető lett volna. A beszédek során^ elhangzott egyes közbeszólásokra is reflektálni kívánok, mert kötelességemnek tartom egyszer már szükségképpen megvilágítani azt a közbeszólás formájában mind gyakrabban felénk dobott vádat, hogy miért tiltakozunk ez ellen a javaslat ellen, miért tiltakozunk a választások elmaradása, a véleménynyilvánítás lehetetlenné' tevése ellen éppen mi, nyilasok, éppen mi, nemzeti szocialisták, mikor ez nem más, mint a totalitás egyik megnyilvánulása. Állítom, hogy ez a tudatlan állásfoglalás éppen olyan gonosz, mint amennyire tudatlan és ostoba, mert hiszen a koreszmével a választások elmaradását semmiféle összeköttetésbe sem lehet hozni. A koreszme klasszikus hazáiban ugyanis minden esztendőben megadják a módot a népnek arra, hogy véleményét szabadon nyilváníthassa. (Ügy van! Ügif van! a szélsöbaloldalon.) Ezt a dolgot tehát nam lehet összeköttetésbe hozni a koreszmékkel. Abban az országban, ahol a koreszme valóban uralkodik, minden esztendőben megvan a mód a véleménynyilvánításra, ott nem halasztják el a szavazást (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) és ezek a szabadon történő titkos szavazások olyan eredményeket produkálnak, olyan arányszámot hoznak ki az ország •' felelős vezetői mellett, amilyenről a t. túloldal legmélyebb és legédesebb álmaiban sem tud álmodni. (Mozgás.) Meggyőződésem, t. Ház, hogy nemcsak hogy a koreszmék szolgálatával nem gyanúsítható ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása, hanem éppen ellenkezőleg, a koreszmékkel való szembenállást, a koreszméktől, a koreszmék érvényesülésétől való félelmet jelenti, (Úgy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Csak játszanaki a szavakkal! — Ellenmondások jobbfelől. — Zaj. — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szemfényvesztés az egész!) mert hiszen ha ez a javaslat valóban szolgálni akarná a koreszméket, akkor módot adna arra, líogy a koreszmék Európaszerte való terjedésének idejében Magyarország népe, Budapest népe is hitet tehessen szavazatain keresztül a koreszmék fejlődéséről. Nem félnek attól, hogy itt lassan egy óriási bomlás, egy óriási hasadás lesz az ország felelős vezetősége és a véleményét nyilvánítani nem képes nép közötti (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Már meg is van!) Nem félnek attól, hogy ezért valaha felelősségrevonás is következik? (Kapcsányi László: De egyenkint!) Elnök: Rapesányi képviselő úr elmondotta beszédét; kérem, méltóztassék abbahagyni a közibeszólásokat és nem fenyegetni! Kóródy Tibor: Nem az a bizonyos történelmi felelősségrevonás, az a történelem századok multán ülést tartó ítélőszéke előtt nagyon kényelmes és nagyon nyugodt dolog lenne. T. túloldal, olyan időket élünk, amikor még az élők közötti felelősségrevonás is lehetővé válik (Nagy zaj a jobboldalon.) és ott majd számot kell adni az elmulasztott esztendőkről. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Természetes! — Marótliy Károly: Személy szerint felelősek az urak! — Matolcsy Mátyás: Nézzék meg Franciaországot! — Maróthy Károly: Felelősek! — Matolcsy Tamás: Felelős korlJf-6. ülése 19hO október 29-én> kedden. 179 mány, vagy mi az ördög! — Maróthy Károly: De a többségi párt is felelős!) Elnök: Kérem a szónokot, tartózkodjék az ilyen kijelentésektől; ez egyébként sem tartozik a törvényjavaslat tárgyalásához, (vitéz Lipcsey Márton: Szeret vele foglalkozni ! — Matolcsy Mátyás: Gazdaságilag csődbe viszik az országot. — Zaj.) Kóródy Tibor: T. Ház! A magyar alkotmánynak igenis, van olyan rendelkezése, amely módot ad minden hazafi számára a kormány felelős tényezőinek felelősségrevonására. (Horváth Zoltán: De a parlamentnek felelős! — vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, vitéz Lipcsey képviselő úr. (Maróthy Károly: Iratkozzék fel' • Lipcsey!) Kérem, méltóztassanak ezt a vitát ; más alkalommal elintézni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt az alkalom,! — Maróthy Károly: Iratkozzék fel Lipcsey!) Kóródy Tibor: Általában véve majdnem minden kormánypárti szónok szavaiban megnyilvánult és örök visszatérőként, refrénként nyilatkozott meg az a gondolat, hogy minek most választani, minek a nehéz idők csendjét és rendjét, ezt a mintaszerű békét felborítani a választások izgalmai által. (Lili János: Temetői béke!) _ Ezt a csendet és ezt a rendet túlsókat halljuk már, t- túloldal, ezt a csendet és ezt a rendet már túlsókat halljuk ahhoz, hogy ne jusson eszünkbe az a bizonyos másik csend és rend, amelyet úgy hívnak a magyar politikai életben, hogy konszolidáció. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. túloldal éppúgy emlékszik arra a bizonyos konszolidációs húsz esztendőre, mint ahogyan a mi padsorainkban emlékeznek, hiszen a túloldal nem egy képviselője még abban az időben is azon a helyen ült, a t. túloldal jól emlékszik arra a bizonyos bethleni húszesztendős konszolidációra ... Elnök: Újból figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék a tárgytól eltérni, mert meg fogom vonni a szót, (Maróthy Károly: Indokolás!) Kóródy Tibor: A törvényjavaslattal kapom* latban csendre és rendre hivatkoztak. Állítom és bizonyítani kívánom, hogy az a bizonyos csend és rend, amelyet ez a törvényjavaslat kíván elérni, nem mozdítja elő az ország érdekét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Abból a csendből nem kérünk, abból a rendből nem kérünk, mely az elhallgatott véleményekének, a panaszkodni akaró és némaságra ítélt ajkaknak a csendje, mert az a sírnak, a csendje. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Azt is felhozták azonban ellenünk ennek a vitának a folyamán, hogy mi szántszándékkal húzzuk ennek a vitának a befejezését (Ügy van! a jobboldalon), szántszándékkal állítunk fel szónokokat, akik drága perceket rabolnak el a parlament munkájúból. T. Ház! Miért irigylik tőlünk azokat a perceket pont tömök és pont annál a javaslatnál, amely ismét egy esztendővel húzza el a nagy magyar leszámolás, a nagy magyar megújulás idejét? j (Maróthy Károly: Ne hagyják ki a szerdát, mindjárt lesz idő! -- Mokcsay Dezső: Holnap sem lesz szerda!) Pont a túloldalról nem lehet ennek az időhúzásnak a vádját a mi soraink felé dobni, pont arról a túloldalról, amely az időhúzásban messze elől jár és észreveszi a mi szemünkben a percek szálkáját, de ugyanakkor nem látja meg a saját szemében az esztendők Î gerendáját. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) 33*