Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

Az orezággyűlés képviselőházának li$, üléséi 19 hO október 28-án, hétfőn. löi a tekintetben, talán nem értettem egészen jól azt, amit mondott — le kell szögeznem, hogy a törvényhatóságok reformját azért tartom igenis, nagyon szükségesnek, mert a törvény­hatóságok összetételének mai rendszere úgy vidéken, mint Budapesten — a különbség mel­lékes ebből a szempontból — valóban bizonyos tekintetben idejét multa. Ezt kölcsönösen le kell szögeznünk és ha az igen t. képviselőtár­sam azt mondja, hogy üres padok előtt vitat­koznak, ez nem okvetlenül a magyar törvény­hatósági rendszernek a csődje, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A rendszernek! — Rassay Ká­roly: A fővárosnak! Mondd meg, mert ő nem tudja, mert nem tagja!) hanem csődje — ebben bizonyára egyetértünk — nemcsak Magyar­országon, hanem világszerte az úgynevezett demokráciáknak, amelyek a maguk különleges rendszerénél fogva a kiválasztásra nem voltak egészen alkalmasak. (Zaj a. szélsőbaloldalon.) Bizonyára akadnak ebben a Házban is, akik nem helyeslik azt, amit most mondok, (Rassay Károly: Akadnak!) Rassay képviselőtársam előre is kijelenti, hogy nem helyesli és én is me^ voltam győződve már előre, hogy nem fogja helyeselni... (Rassay Károly: Mert nem vagyok szélkakas, aki a szelek felé fordul!) Elnök: Csendet kérek. Donáth György: Nem tudom, hogy Rassay Károly igen t. képviselőtársam kire értette ezt a hasonlatát? (Rassay Károly; Csak általában megállapítom!) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak párbeszé­det folytatni és Donáth képviselő urat kérem, ne méltóztassék a közbeszólásokra reflektálni. Donáth György: Bocsánatot kérek, tiszte­lettel meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, csak azért voltam bátor válaszolni, mert azt hittem, hogy esetleg éppen a szólóra vonat­kozik ez a közbeszólás. (Rassay Károly: De­hogy! Hát nem is tudtuk, hogy hol volt ez­előtt!) Einök: Kérem Rassay képviselő urat, mél­tóztassék csendben maradni. Donáth György: A demokrata rendszerek voltak azok, amelyek nem annyira az állam; férfiúi kiválóságoknak tudtak utat mutatni arra, hogy hogyan szelektálódjanak, hanem ta­lán sokkal inkább azoknak, akik a nép kegyeit a legkönnyebben tudták megnyerni, már pedig valószínű, hogy igen t. képviselőtársaim, akik nemzetiszocialistáknak vallják magukat és ezen az alapon bizonyára igen jól ismerik a^ nem­zeti szocializmus vagy a fasizmus lényegét, na­gyon jól tudják, hogy ezeknek is egyik leglé­nyegesebb alapmotívuma éppen a szellemi elit kiválasztása (Rassay Károly: Ez az! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és az egészséges hierarchia megteremtése, erre pedig a demokrata rendsze­rek nyilván alkalmatlanoknak bizonyultak az utóbbi időben, tehát nyilvánvalóan át kell térni jobb és egészségesebb rendszerre és ezt a törvényhatóságokban is meg kell valósítani. Szerény nézetem szerint ennek elsősorban f ki kell terjednie a törvényhatóságok összetételére, tehát más alapon kell a törvényhatósági bizott­ság tagjait megválogatni (Szöllősi Jenő: Tehát ez a rendszer lesz nemzeti szocialista!) és fel­tétlenül ki kell terjednie a törvényhatóság tisztviselőinek kiválasztására is... (Zaj a szélső­baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Cselényi Pál: Halljuk az érveket!) Elnök: Csendet kérek! Donáth György: Végtelen hálás volnék, ha t. képviselőtársaim ugyanolyan nyugalommal meghallgatnának, mint amilyen nyugalommal én hallgattam meg az igen t. felszólaló ura­kat. (Szöllősi Jenő: Nincs a többségi pártnak felhatalmazása ! ) Elnök: Szöllősi képviselő urat ismét ké­rem, hogy méltóztassék csendben maradni, mert már elmondotta beszédét. Donáth György: T. Képviselőház! Egy tisz­tán gyakorlati kérdést kell eldöntenünk, ez pe­dig az, hogy ha belátjuk azt, hogy ilyen re­formra szükség van és ilyennek jönnie kell ós nem szabad túlsoká váratni magára, akkor nyilvánvalóan helyes az indokolásnak az a része, amely azt mondja, hogy erre a rövid időre pedig a régi szerkezet alapján felesleges > a választás. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Választást, népszavazást ké­rünk! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nem hiszem, hogy szük­ségesvolna a törvényhozás plénuma előtt párt­szempontokat feszegetnem, de mégis mint a Magyar Élet Pártja fővárosi szervezetének egyik vezetője, le kell szögeznem, hogy itt a fővárosban ez a párt és ez a pártszervezet (Epy hang a szélsőbaloldalon: Akarja megcsi­nálni!) egyáltalán nem ijedt volna meg egy ilyen választástól és kijelentem, hogy súlyos áldozat volt részünkről, hogy erről a válasz­tásról le kellett mondanunk, (Mokcsay Dczso: Önámítás!) mert magunk is azt valljuk, hogy a székesfőváros törvényhatósága erősen rá­szorul arra, hogy személyi összetételében vál­tozások következzenek be. (Egy hang a szélső­baloldalon: Akkor miért nem csinálják meg! Mégsem akarják megcsinálni! — Kovarez Emil: Ez elmélet! — Zaj. — Az elnök csen­get.) Kénytelenek voltunk azonban és jóma­gam is kénytelen voltam meghajolni azok előtt az érvek előtt, amelyeket az indokolás magá­ban foglal, s amelyeket, ha egy kissé tárgyi­lagosan vizsgáljuk a kérdést, feltétlenül el tudunk fogadni. (Mokcsay Dezső: Nem lehet tárgyilagosan elfogadni! Ez erőltetett dolog!) Ami magát a törvényjavaslatot illeti, (Ko­varez Emil: Ami biztos, az biztos!) az első szakasz mondja ki az elhalasztás tényét és tulajdonképpen a vita érdeme a szakasz körül folyik. Kevés szó esett a 2. §-ról, amely a fenn­álló anakronizmusnak egy részét óhajtja meg­szüntetni azzal, hogy ki akarja hagyni a tör­vényhatósági bizottságból azokat a tagokat, akik a zsidótörvény alapján nem volnának választhatók. Azt hiszem, ezzel a szándékkal igen t. képviselőtársaim teljesen egyetértenek. Ami azután a kérdésnek azt a részét illeti, amellyel kapcsolatban több felszólalás hang­zott el olyan értelemben, mintha helytelen volna az, hogy a póttagok elfogyása esetén a törvényhatósági bizottság csonkasága ellenére is határozatképes lesz, sajnos, azt kell monda­nom^ hogy Budapesten nem lesz csonka. Egyébként éppen a törvényjavaslat 2. Vajban foglalt intenciókkal kapcsolatban ez a kérdés nyilvánvalóan csak azokat a pártokat érinti hátrányosan, amelyeket a zsidótörvény alkal­mazása is hátrányosan ér. Annak pedig igen t. képviselőtársaimnak is örülniök kell, ha ezek & pártok, ezek a bizottsági tagok egészen és végképpen kimaradnak a törvényhatósági bizottságból. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki fognak maradni?) Sajnos, azonban nem ez a helyzet, amint már utána néztünk. Az esetek túlnyomó többségében ez a szakasz valószínű­leg nem fogja, meghozni a kívánt eredményt. Lehetséges azonban, amint ez most már nyilt titok, hiszen méltóztattak hallani róla, hogy előkészületben vannak ebben a tekintetben a 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom