Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-145
Az országgyűlés képviselőházának rá!) akkor elfeledkezik róla, hogy annak előfeltétele csak a nép bizalma. A magyar Parlament történetében páratlan dolog, hogy egy 'avaslatot azeft nyújtson be a kormány, iletve, hogy egy alkotmánytörvény életben nem tartását, és elhalasztását azzal indokolja á kormány, hoery ő előreláthatólag egy új törvényt fog előterjeszteni. (Maíölcsy Mátyás: Furcsa dolog! Szokatlan!) A jövőben" készülő törvény szándéka tehát érvényesül a meglévő törvény parancsával szemben. A kormánynak tehát ennek a javaslatnak indokolására még a filius ante patrem lehetetlen indokolására is szüksége van! Nem tudja azt a mai helyzetből kellően indokolni, mert tényleg nem tudja indokolni, vagy pedis- az indokolás első érve csődöt mondott, második érve pedig teljesen lehetetlen alkotmányjogilag, mert a később készülő törvény nem preiudikálhat a meglévő törvénynek. (Matolcsy Mátyás: Csak szavazni lehet, indokolni nem!) Én bízom benne, hogy lesz a magyar nemzetben, — és bármilyen nehéz hinnem — lesz a szemben lévő kormánypártban is annyi alkotmánytisztelet, és a népakarattal szemben annyi tisztelet... (Lili János: Túlbecsülöd őket! — Zaj.) Fin1 ^: Lili képviselő urat rendreutasítom. Szöllősi Jenő: ... hosry'mielőtt hozzáfognának az alkotmánymódosító javaslatokhoz, előbb ki fogják kérni a nép bizalmán alan<iló döntést és ezt a javaslatot el fogják utasítani. Hiszen parlamentáris államban e-sry alkotmánytörvény alkalmazásának elhalasztása, de főként módosítása előtt, kikérik választás útján a nép döntésit, a nemzeti szociális államban nndig népszavazást tartanak. Azok számára, akik a nyilaskeresztes államot üres narancsuralmi rendszerként festik a falra, csak egyet mondhatok: boldogok azok az államok, amelyekben a kormány és a nép között olyan »diktatúra s narancsural om« van, mint Németországán. Olaszorszáa-ban és Spanyolországban. (Zaj.) Senki se feledbe el. hoery a nemzetiszocialista rendszer minden komoly alkotmánymódosítás és minden fontos külpolitikai lénés előtt kikérte népszavazás útián a nép dönté«ét. Amikor például Bécset annektálták, elfoglalták, a nemzetiszocialista rendszernek első dolga volt a népszavazást megtartani, amelynek birtokában és az eredmény birtokában nyugodtan merte tovább folytatni a vezéri elv alánján tevékenységét. De ott is a fő a nép bizalma volt. Minden választás elhalasztása gyáva megf^tamndáe* jelent a nénakarat mesmvilvámilása tfl'ül. (Ügy van! XJmi vanf « szélsnbololdalon.) Minden előzetes felhatalmazás nélküli alkotmánymódosítás pedisr csak önző hatalmi önHz•tófffés céljait szolgálja. ("Ügy van! Ügy van[ a SP^hőhaloJdaJon.) A i Háznak azok a tagjai, akik a ráiukbízott népjosrokkal becsületesen sáfárkodnak, ezt a javaslatot velünk együtt el ke^l. boory utasítsák. (Èlienses és taps a szélsőbálo 1 dalnn. — A szónokot üdvözlik.) Flnfík: Szólásra következik? Szeder János jearyzö: Donáth György! Elnök: Donáth György képviselő urat illeti a szó. Donáth György: T. Ház! Budinszky László ie*en f. bará+om és Szöllősi J»r>ő ieren t- barátom felszólalásait nagy érdeklődéssel hallgattam. Minthogy Budinszky igen t. képviselőtársam beszédében bizonyos allnzió volt egy fővárosi lakban megjelent nyilatkozatra, és amint kiderült, ezt a nyilatkozatot én tettem és ez a nvi• la tkodat szorosan t összevág az itt tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, méltóztassék megKÉPV1SELÖHÁZI NAPLÓ YH. 1/fS. ïBésé- 1940 október 28-án, hétfőn. 159 engedni, hogy legelsősorban arra térjek ki. Ez a nyilatkozat pártunk fővárosi szervezetének hivatalos lapjában jelent meg azzal kapcsolatban, hogy a belügyminiszter úr a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot benyújtotta. Budinszky László igen t. barátom idézett ebből a nyilatkozatból, mondván, hogy én úgy képzelem, — nem mondotta, hogy én, de most már nyilván rólam van szó — hogy Budapest ügye különválasztható az országétól, tehát ebből következnek azután a többi konzekvenciák, T. Képviselőház! En a nyilatkozatban — éppen Budinszky barátom volt olyan kedves, hogy kölcsönadta ezt a lappéldányt — szó szerint a következőket mondottam (olvassa): »Ha Budapest ügye különválasztható volna az országétól, (Cselényi Pál: Egy kis különbség!) azt mondtam volna, válasszunk új törvényhatóságot, annál is inkább, mert a legutóbbi választás óta a fővárosi politika sokmindenben megváltozott s a mi pártunk ^ is ííjjászervezve, új vezetés alatt küzd.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki akadályozza, hogy válasszanak?) Most is ismétlem: ha Budapest ügye különválasztható volna az országétól, ez lenne a helyzet. Méltóztassanak azonban nekem megengedni, hogy rögtön elöljáróban leszögezzem azt a szerény nézetemet, amelyet mint politikai programmot és — ha úgy tetszik — mint budapesti várospolitikai programmot vallok, hogy Budapest ügye semmiképpen sem választható külön az ország ügyétől. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Sőt, pint budapesti, fővárosi képviselő is azt állítom, hogy az értéksorrendben — és ezt ne yegyék tőlem rossznéven budapesti képviselőtársaim, sőt budapesti választóim sem —- a főváros problémája a második, s a vidék, az ország az első. Ha pedig közjogi, vagy bármilyen problémáról van szó, nem tartanám szerencsésnek, — még akkor sem, ha gyakorlati szempontok nem is diktálnák, hogy úgy járjunk el, ahogyan eljárunk — azt, hogy bármilyen formában különválasztást próbál3unk tenni. Ami pedig szorosan az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, szerény nézetem szerint teljesen helytálló az az érvelés, amely első indokul azt hozza fel a törvényjavaslat mellett, hogy amikor a mulfc évben azzal indokoltuk a törvényhatósági választások elhalasztását, hogy az unifikáeió még nem történt meg, akkor, — bár Szöllősi igen t. kápviselőtárhamnak teljesen igaza van abban, hogy az 19£8-ban és 1939-ben visszacsatolt területeken ez azóta már megtörtént, (Szöllősi Jenő: Ncrn állítom! Sőt, sajnos, nem történt meg!) — ebből viszont logikusan következik az, hogy a most visszacsatolt területeken ettől az állapottól még igen messze vagyunk, tehát lehet arról vitatkozni, hogy vájjon illendő és helyes-e az egész országban törvényhatósági választásokat tartani akkor, amikor őket ebből feltétlenül ki kell hagynunk? Roppant kérdéses, hogy ez velük szemben helyes-e? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez az -egyik indok, amit magamévá teszek. Azonban, amint abban a Budinszky László képviselő úr által idézett nyilatkozatban is bátor voltam mondani, látok én itt más okot is, amit az indokolás nem foglal magában. Lehet, hogy nem is gondoltak rá. Kn a magam részéről ezt a magam által felállított érvet fogadom el a legsúlyosabbnak. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) 30
