Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-144

Az országgyűlés képviselőházának lhU. jegyzem, hogy én nem helyi feladatnak tekintem az ármentesítést, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) hanem országos feladatnak, ennek következtében ezt országosan is kell megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a megoldásnak az előkészítése folyamatban van s idejében javaslatot fogok a mélyen t. Ház elé terjeszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül be fogom nyújtani a következő törvényjavaslatokat: Be fogok terjeszteni egy törvényjavaslatot az illetékek felemeléséről, (Rajniss Ferene: Helyes!) ennek kapcsán az örökösödési és ajándékozási illetékek reformjáról, amely a gyermekek számának messzemenő figyelembevételén fog alapulni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) egy törvényjavaslatot a hadmentességi váltságról, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) a konjunkturális adó bevezetéséről, (Helyeslés jobbfelől és a középen) és végül a fényűzési adóról, amelyet új alapokon fogunk felépíteni. Ezek, mélyen t. Ház, hivatva lesznek egyrészről a deficitet eltüntetni, de másrészt a további célok megvalósításához az anyagi fedezetet előteremteni. Most méltóztassanak megengedni, hogy ebben a körben még egy rövid szót szóljak az adóadminisztrációról. Magam híve vagyok az egyszerűsítésnek. ezt megkezdtem és folytatni is kívánom teljes erővel, de hozzá kell tennem, hogy ez nem; csak a hatóságokon múlik, hanem az adózó közönség is nagymértékben hozzájárulhat az adóadminisztráció egyszerűsítéséhez, mégpedig az adómorál megjavításával. [Ügy van! a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: ^ Éljen! Éljen!) Azt nem szeretik. (Rajniss Ferenc: Nagy a lelkesedlés az adómorálnál!) Látom, hogy legalább Rajniss képviselő úr lelkesedik érte. (Rajniss Ferenc: Én fixes vagyok! Az sem leszek már sokáig! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A szükségletek azonban nem igazodnak a bevételekhez, a szükségleteket tehát kii] önösen a mai időben részben kölcsönökből kell fedeznünk és ezzel elérkeztem a politika második pilléréhez, a kölcsönpolitikához. Előbb már említettem, hogy mindent adóból kell fizetnünk, előbb vagy utóbb. Amit ma nem tudunk adóból fedezni és kölcsönből fedezzük, azt utóbb mégis adóból fogjuk fedezni, elosztva részletekben több esztendőn keresztül. Ennek folytán két szempontot kell figyelembe vennünk. Először helyes arányt kell tartani az adóztatás és a kölcsönből való fedezés közt egyrészt azért, hogy elkerüljük az inflációt, másrészt pedig a későbbi költségvetéseket sem lehet mértéktelenül megterhelni; másodszor a kölcsönöket nemcsak felvenni, de vissza is kell fizetni. (Meskó Zoltán: Ez a szomorú benne! — Derültség. — Elnök csenget. — Kóródy Tibor: A hadikölcsönre is vonatkozik ez! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ennek következtében 1941-től kezdve különleges intézkedésekkel kívánom biztosítani az államadósságok törlesztését és ebben a tekintetben két intézkedést tettem. Az egyik uz, hogy az állami adósságok szolgálatára előirányzott összegnél mutatkozó megtakarítások csak törlesztésre használhatók fel és semmi másra, (Helyeslés a jobboldalon.) másodszor pedig tekintettel arra, hogy a beruházások az adóbevételeket emelik, a bevételi többleteknek arányos részét szintén adósságtörlesztésre KKPVISELÖHAZI XAPI.Ó VII. ülése 19 UO október 22-én, kedden. 139* kell fordítani. (Rajniss Ferene: Príma adósok vagyunk!) Nagyon jól tudom, hogy nem túlságosan rokonszenves, amikor az ember az adósságok visszafizetéséről beszél, majdnem olyan kevéssé rokonszenves, mint amikor adóemelésekről van szó, de komolyan államház tartást vez*etni csak azzal az elvvel lehet,, hogy ha a kölcsönt felvettem, azt meg is fizetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Annál nagyobb súlyt kell azonban helyeznünk a mai időben a törlesztésre, mert az utóbbi időben érthető okokból jelentős összegeket kellett igénybevennem hitelként és az előttünk álló feladat, a keleti és erdélyi országrészeknek a magyar élet keretébe való beillesztése is jelentős hitelszükségletet fog okozni. Erre az erdélyi programmra már készen van a finanszírozási tervünk: egy erdélyi kölcsönt fogunk elhelyezni. Igénybe kívánom venni a hitelintézeteket, az egész hitelszervezetet, a biztosítási intézményeket, megfelelő formában az ipari vállalatokat és egyéb forrásokból is meríteni kívánok, de ezenkívül appellálok ezalkalommal a nemzethez is. (Malasits Géza: A nagybirtokra is nézzen!) Az ország megnagyobbodása feletti örömében mindenki vegye ki a részét az ország újjáépítésében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.} Ezért egy erdélyi kamatozó nyereménykölcsont fogok rövid időn belül kibocsátani» amely kamatozásánál fogva befektetésre is alkalma^ és ezenkívül nyerési lehetőséget is fog biztosítani. Meg vagyok róla győződve, hogy az ország lakossága, kicsi és nagy egyaránt, ebből a kölcsönből megfelelő módon ki fogja venni a részét. (Helyeslés és taps a jobbolda Ion és a középen.) Erdély visszatérése és annak körülményei azonban egy további problémát tettek időszerűvé és ez a probléma a hadikölcsonprobléma. Az 1928 :XII. te. 8. §-a szerint — a lényeget ismertetem — (olvassa): »... a hadikölcsönök közül azok átértékelésének kérdésében, amelyek a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor mint a tulajdonos eredeti jegyzésű címletei láttattak el magyar nosztrifikálási megjelöléssel és azóta is állandóan az eredeti jegyzők vagy örököseik tulaj; donában vannak, a törvényhozás a trianoni békeszerződésen alapuló kötelezettségek megszűnése után fog határozni«. Nem kétséges hogy a trianoni békeszerződésen alapuló kötelezettségek via facti ma már megszűntek, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.) ennek következtében elérkezett az idő, hogy a mélyen t. Ház határozzon ebben' a kérdésben és bátor leszek a hadikölcsönök átértékeléséről, valorizációjáról egy törvényjavaslatot benyújtani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Vass József alatt összevásárolták a zsidók! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Pénzügyi politikánk harmadik legfontosabb pillére a termelés. Az adópolitika és a finanszírozási politika a pénz oldaláról hat szabályozólag a többször említett egyensúlyi helyzetre, a termelés viszont a javak, az áruk oldalán biztosíthatja ezt az egyensúlyi helyzetet. A termelés emelése tehát a gazdaságipolitikának célja és alapja. Itt rendkívüli nehézségekkel kell megküzdénünk ezt őszintén meg kell mondanom. Mezőgazdaságunkat — hiszen nem kell részleteznünk — a katasztrofálisan rossz időjárásigen hátrányosan érintette. Utalok a hosszú 27