Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-139
102 Az országgyűlés képviselőházának 139 csökkentését. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tegnap jelentettem be!) tíár már látnók a megvalósítását. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Látni fogja!) Másodszor kívánatos, hogy a tandíjmentesek számát előzetesen ne korlátozzák. A tandíjmentesség megítélésénél a szociális szempontot fokozottabban kell érvényesíteni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Helyes! Ügy van!) Harmadszor olcsó tankönyvek kellenek. (Hóman Bálint vallás* és közoktatásügyi miniszter: Ügy van! Hejyes! — Derültség.) A tankönyvek kiadását államosítani kell. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Folyik! — Meskó Zoltán: Folyik, mint a Maros vize! — Elnök csenget.) Nem lehetséges az, hogy ejtő. ernyős díszgojok fedezetéivel zsidó vállalatok csinálják a tankönyveket. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ott van az egyetemi nyomda!) Ott is liberális és zsidó szellem érvényesült a régebbi időben. Talán most megváltozik. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Talán °0 Nem lehet a könyvkiadást mohó üzleti érdekeknek átengedni. {Egy hang a baloldalon: A társszerzők kikapcsolása is szükséges! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megtörtént!) Elnök: Kérem, méltóztassék a párbeszédeket abbahagyni, egyedül és kizárólag Palló képviselő urat illeti a szó. (Meskó Zoltán: Élvezettel hallgatjuk!) Palló Imre: Kapesányi t. képviselőtársam megemlítette a tankönyv-kérdést. Én, mint szintén tanárember, egy évtizeden át szenvedtem a magyar tankönyveket, mert bizony az anyagi és szociális kérdéseken túl azok a protekciós tankönyvírók az ő elkövetett tankönyveikkel nagyon sok esetben nem szolgálták azt a célt, aiTJelyet szolgálni a tanikömyvnek kötelessége. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ügy van!) Ma is az a helyzet, hogy a polgári fiúiskolában — nem tudom — 15 évvel ezelőtt megírt tankönyvet használnak, amelyet régen túlhaladott az idő. Elnök: Felhívom a képviselő úr figyelmét, hogy nem a % polgári iskoláról van szó, hanem az egyetemi javaslatról. Szíveskedjék azzal foglalkozni. (Meskó Zoltán: Átképzi magát! — Derültség.) Palló Imre: Az egyetemi tankönyvkiadás államosítása fontos nemzeti érdek. A nemzet jövendője követeli azután a helyes kiválasztódás szempontjából a diáksegélyezés jobb megszervezését, követeli annak államosítását, karitatív jellegének megszüntetését, a segélyek kiosztásánál az ifjúság képviselőinek meghallgatását. (Szöllősi Jenő: Ügy van!) Ne képviselők járjanak közbe és ne politikai szempontok érvényesüljenek. A nemzet jövendője követeli az egyetemi városokban központi diákház építését internátussal, menzával. És itt méltóztassanak megengedni, hogy feltárjam egy régi vágyamat. Magyarország és a magyar nemzet katonanemzet. Nekünk a békében is háborúra kell felkészülnünk, a háború pedig szelekciós folyamat, amely megmutatja, mely nemzet alkalmas a további évszázadok végigküzdésére és énppn ezért nekünk min r, en területre katonákat kell nevelnünk. Milyen helyes volna, ha az egyetemi neveléssel együtt folynék, együtt történnék a tartalékos tisztképzés. Ez csak úgy lehetséges, ha minden egyetemi ifjú egyetemi internátusban helyezkedik el, internátusi nevelést kap, ebben az internátus! nevelésben a, legjeljeisefcb mértékben ülése 1 9AÛ október ll-én } pénteken. érvényesül a nemzeti szellem és ezzel a neveléssel együtt megkapja az egyetemi ifjú a tartalékostiszti "kiképzését. Amikor négy év multával megszerezte a diplomái át, ugyaniakkor megkapja a tartalékos tiszti kinevezését és ezzel két értéket biztosított a nemzet a jövendőnek. Ugyancsak rá kell térnem a bajtársi estesül etek kérdésére. Ha az említetteket megvalósíthatjuk, mint ahogyan a nemzeti szocialista Magyarország meg íogja valósítani, nem lesz szükség bajtársi egyesületekre, amely bajtársi egyesületek sokszor csak egymás ellen harcolnak, az Emericana a Szent István ellen, a Szent István a Turul ellen, a Turul az Emericana ellen és eb'ben az áldatlan harcban elvész az a testvéri egyetértés, amely kell hogy minden magyart teljesen összefogjon. (Igaz! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Mindennek megteremtését a nemzet jövendője és a jó erkölcs követeli, egy latin mondás pedig azt állapítja meg, hogy többet ér a jó erkölcs, mint a jó törvény T. Ház! Mai közoktatásunk felső vezetésében igen sokan vannak olyanok, akik nem gyakorlati pedagógusok. Sok az elméleti emiber. a neveléshez pedig nem elméletekre van szükség, hanem kiváló gyakorlati pedagógusokra. A mi középiskolai tanárképzésünknek súlyos hibája az, hogy inkább tudósokat nevel, mint nevelőket, igazán nevelni pedig csak az tud. aki végigjárja a nevelés iskoláit, aki megtanul leereszkedni a hat-nyolcéves gyermek lelkivilágához és aki alkalmazkodni tud a 18—24 éves ifjú szellemi életéhez. Ez csak úgy lehetséges, ha az a tanár egyúttal tanító is és ezért itt az ideje, hogy végre megnyissák az egyetem bölcsészeti karának kapuit a tanítói oklevéllel rendelkező ifjúság előtt is, (Helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon.) mert az így tanári diplomához jutott pedagógusok valóban nevelők lesznek. Nekünk ugyanis — ismétlem — nem tudósokra van szükségünk (Laky Dezső: Talán azokra is van szükségünk 1 ?) az iskolában, hanem ízig-vérig magyar nevelőkre. Ez nagyhorderejű kérdés és súlyos hibát, mulasztást követ el az, aki a tudós köpenyébe burkolózva, napirendre tér e kérdés felett. Ne féltse a miniszter úr a tanítói oklevéllel rendelkezőktől az egyetem bölcsészeti karának nimbuszát és még kevésbbé féltse a^ középiskolai tanári oümposzt. A magyar tanítóság elvégre megérdemli, a nemzeitnevelés pedig megköveteli ezt a megbecsülést. A magyar tanítóság mindig hivatása magaslatán állott, és amikor elszegődött a nemzet napszámosának, igenigen sok keserűséggel, tüskeszúrással ment a nép fiai közé éa ez is egy ilyen tüskeszúrás volt. Tessék megadni a lehetőséget neki, hogy ö is megmutassa, hogy igenis az egyetem padjain túl nemcsak a nevelés terén tudja helyét megállni, hanem a tudós pályákon is meg tudja mutatni, hogy van benne életerő, van benne ősi magyar virtus. Most pediglen Mester Miklós képviselőtársamnak mondok köszönetet azért, hogy a Habsburg-kérdéssel kapcsolatban felvetette itt az egyetem nevének gondolatát. Csak helyeselni tudiuk, mi történelemtanárok, akik láttuk azt, hogy a magyarságnak négy évszázadon át passzív életet kellett élnie, és éppen a Habsburg-uralom miatt, akik a Habsburg-családi politikának a »divide et impera« elvénél fogva nem a nemzet jövendőjét nézték. Éppen ezért minden lehetőséget meg kell teremtenünk, hogy ezt a rossz emléket valahogyan ki-
