Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. dezheti ezt a kérdést, ezt el kell intéznie és a későbbiek során a többi egyetemekre is ezt a rendszert kell ásfcyinnie. Jelenleg tudniillik az egyetemek egy részén az a helyzet, hogy nem a kitűnő diplomáival rendelkezők kerülnek tanársegédi állásokba, hanem elégséges osztályzatúakkal, sőt sok esetben felsőéves hallgatókkal kell az állásokat betölteni azért, meri a dotáció" egészen szűk volta miatt az arra érdemes és megfelelő emberek nem mennek oda és nem foglalják el ezeket a helyeket Nekem az a tiszteletteljes kérésem, hogy legalább olyan anyagi helyzetet, anyagi színvonalat kell biztosítani az egyetem segédtanszemélyzetének, mint amilyenbe a középiskolai tanárok kinevezésük alkalmával kerülnek. A középiskolai tanárt a IX. fizetési osztályba nevezik ki. Az egyetemi segédtanszemlyzeti állásoknál se legyen a IX. fizetési osztálynál alacsonyabb fizetésű állás, de ugyanúgy kérem részükre a felső fokon a VI. fizetési osztály megadását is. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek «a fizetési rendszernek bevezetésével a mai helyzet megszűnnék és minden egyetemen az arra igazán legérdemesebbek kerülnének a felsőoktatás élére a professzor mellé, ami mind a felsőoktatásnak, mind a tudományos kutatásnak s ezzel együtt az egész országra hasznára válna. Egyidejűleg rendezni kellene itt egy másik' fájó kérdést is, mégpedig az egyetemi segédtanerőknek az állami élet egyéb ágazataiba való átlépési lehetőségét. Ezeket az embereket jelenleg teljesen ideiglenes jelleggel évről évre választják és így, ha kirekednek az egyetemről, akkor legfeljebb csak egyéni Összeköttetéseik révén tudnak máshol elhelyezkedni. Meg kellene tehát szervezni azt, hogy ezek az emberek az egyetemen eltöltött bizonyos idő múlva az állami szolgálat más ágaiba átléphessenek, amivel az állami státusok is csak nyernének, mert hiszen így tudományosan, alaposan képzett és a felső oktatásban is jártas emberek kerülnének az állami állásokba. A törvényjavaslat 9. §-a egy igen üdvös és nagyon régóta óhajtott rendelkezést tartalmaz, amennyiben eltörli a tandíjrészesedést; nem ez az oka ugyan, de sokan azt mondották, hogy a tandíjakat azért nem lehet mérsékelni, mert az állam nem akarja átvállalni a tandíjrészesedést. A miniszter úr tegnapi beszédében nagyon helyesen mondotta, hogy az egyetemi tanárok jövedelmét úgy óhajtja megállapítani, hogy az ne legyen semmi néven nevezendő függő viszonyban az egyetemi hallgatók által fizetett összegek nagyságával. Ez nagyon helyes és nagyon üdvös intézkedése a törvényjavaslatnak. Én nem értek teljesen egyet azzal, amit a miniszter úr a tandíjkérdésben mondott. A miniszter úr bizonyos csökkenő tandíjrendszer bevezetését jelentette be. Ezek szerint a tanulók bizonyos százaléka teljes tandíjat fizetne, bizonyos százaléka fél tandíjat és így tovább, bizonyos százaléka pedig egyáltalában nem fizetne tandíjat. Ez a rendszer a jelenlegi állapotnál mindenesetre sokkal jobb, de még sok kívánnivalót hagy maga után, így különösen nem tudom, hogyan lehet ezt Kolozsváron bevezetni, ahol az eddigi uralom alatt a tandíjak egészen minimálisak voltak, míg a miniszter úr által bevezetni kívánt rendszerben a teljes tandíj olyan magas lennç,. hogy azt szerintem ülése Í9U0 október ll-én, pénteken. 95 Erdélyben egyáltalában nem lenne szabad bevezetni. Szerintem azonban az eddigi csonka országban sem lehet a tandíjat százalékosan megállapítani és kimondani, hogy a tanulók hány százaléka kap ilyen kedvezményt és hány százaléka kap olyan kedvezményt, mert akkor ebben az új tandíjrendszerben is, éppen úgy, mint eddig, kegyképpen fogják osztogatni a tandíjkedvezményt, ennek pedig nem kegynek, hanem jognak kell lennie. (Helyeslés.) Mindenkit anyagi viszonyainak, ellátat* lan testvérei számának és tanulmányi előmenetelének megfelelően jog szerint illessen meg bizonyos mérvű tandíjkedvezmény! Nem lehet előírni azt, hogy a tanulóknak Csak 30%-a részesülhet teljes tandíjkedvezményben, sem azt, hogy 15%-nak kell teljes tandíjat fizetni, hanem igenis, meg kell állapítani, hogy mv lyen körülmények között milyen mérvű .tandíjkedvezményre van valakinek joga. E mellett a rendszer mellett teljesen íelesv legessé válnék annak százalékos megállapítása, hogy ki mennyi kedvezményt kaphat, mert akkor ki-ki annyit kapna, amennyi őt elért eredményei, anyagi viszonyai és egyéb körülményei folytán jog szerint, megilleti. A tandíjrendszernek ilyen módosítása nemcsak a hallgató ambícióját és öntudatát növeli, hanem a felelősségérzetét'is növeli úgy sajátmagával. mint hozzátartozóival szemben, mert az elért eredmény és egyéb körülmények szerint kapja meg a kedvezményeket, amelyek őt jog szerint illetik meg. A diákszociális kérdésekről is nyilatkozott a miniszter lír, s azt mondotta, hogy a legmesszebbmenőleg akar az ifjúság rendelkezésére állani. Itt sok kívánnivaló van. Remélem, hogy a költségvetésnél részletesebben f ogjja közölni, hogy mit szándékozik tenni és talán akkor fogom megtenni errevonatkozó javaslataimat. Az egyetemi bajtársi szervezetekről beszélt előttem Rapcsányi László képviselő úr. Egy kérdésben tökéletesen egyetértünk. Igaza van, hogy az a bajtársi egyesület, amely itt a legitimizmust kolportálja, teljesen idejét multa, de a helyzet az, hogy nincs is neki tulajdonképpen tagía. Csak az a két-három, vagy nem tudom mennyi, esetleg tucatnyi ember, aki ott van, viseli a bajtársi egyesület nevét, tehát semmi akadálya nem volna, hogy tényleg megszüntessék. Ellenben a többi bajtársi egyesület kérdésénél egészen más ä helyzet. Itt :-*• tudomásom szerint -— éppen az erdélyi viszonyokra való tekintettel — a miniszter úr gyökeres revíziót, átszervezést akar végrehajtani, de míg ennek módozatait nem ismerem, ehhez a kérdéshez nem szólok hozzá. ' . Az előttünk fekvő törvényjavaslattal Magyarország egyetemi rendszere — leszámítva azt, hogy egyik-másik egyetemet és akadémiát jogfosztás éri, vagy egyik-másik háttérbe szorul — tökéletesnek lesz nevezhető, mint tudományegyetemi rendszer. Az ország különböző területein ugyanis úgy vannak ezek a. tudományegyetemek megszervezve, hogy hatósugaraik behálózzák az egész országot, tehát minden magyar vidéknek lehetővé tétetett, t

hógy az egyetemet könnyen, lakóhelye közelében elérhesse. Nem így van ez azonban a Műegyetemnél. Amíg tudományegyetemünk több van, addig műegyetemünk csak egy van. A napokban hallottunk itt statisztikát arról, honnan verbuválódnak áz egyes tudományegyetemek hallgatói. Azt láttuk, hogy .minden egyetemre, a sa&