Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

86 Az országgyűlés képviselőházának kormányhoz. Abban az időben bizonyos oldalról ez ellen mindjárt az volt a kifogás, hogy ezt az indítványunkat az olcsó munkaerő biztosítása érdekében tettük meg. Erről szó sem lehet, pedig könnyen ezt mondják a munkaadlóval szemben, ha egy ilyen javaslatnál ellenkező véleményen próbál lenni. (Egy hang jobbfelől: Ez a legkönnyebb!) Pedig más •ézetett itt minket és pedig az, hogy azt a javaslatot akkor antiszociálisnak tartottuk. Hiszen előfordul hatott az az eset, hogy egy cselédnek, béresnek, kocsisnak vagy más, a gazdaságban alkalmazottnak van 7—8 gyermeke és ezek közül legalább 5 kötelezően iskolaköteles lehetett. Tessék elképzelni, hogyan lehet a cselédnek egy konvenció mellett egyszerre öt gyereket iskoláztatni, azoknak csizmát, ruhát venni, akiknek távolfekvő iskolába kell járniok télvíz idején,' nekik könyvet és mindent beszerezni. Ezzel szemben úgy találtuk, hogyha e gyerekek között van két 13—14 éven felüli, akkor ezek már fél-fél konvenció mellett az apjuk mellett dolgozhatnának, tehát a két fél konvenció és az apa egy konvenciója, együtesen két egész konvenció, annyira emelte már ennek az egy cselédnek a keresetét, hogy azt a másik hármat könnyen iskoláztathatta. Ez volt tehát tulajdonképpen akkor a mi aggályunk. De hozzáteszem még azt is, hogy írlZ cl féíkommenciós munka nem olyan megerőltető munka, az rendesen borjúk vagy kosok őrzéséből, vagy magtárban való foglalkoztatásból áll, vagy a takarmány előkészítésénél vannak foglalkoztatva, egyszóval ilyen dolgoknál segítő az illető az apja mellett. Ez volt nekem, kedves magyar testvéreim, illetve t. Ház, (Derültség és felkiáltások a szélsőbáloldalon: Nem bas az! Nagyon jól mondta, nagyon helyes! Közeledünk!) akkoriban az indítóokom és ez volt az az aggály, hogy ilyen körülmények között egy sokgyermekes cseléd szükséget szenved és egyáltalában az is, hogy esetleg nem tud elhelyezkedni, mert ezeket az iskoláztatási terheket sehogyan sem lehet a munkaadóra áthárítani, mert akkor a munkaadó egyszerűen nem fogad fel olyan cselédet, akinek sok gyermeke van. De viszont hol van akkor a családvédelem és hol van akkor a szociális védelem és gondoskodás? Tehát az aggályok itt voltak. Még egy dolog volt, amelyet szintén fel kell említenem. A kisgazdánál vagy annál a törpebirtokosnál az volt a helyzet, hogy azt a 13—14 éves gyermekét saját gazdaságában alkalmazta, vagy pedig elküldte napszámba, szőlőt kötözni, gyomlálni, stb. Ezek mind olyan meg nem erőltető, de egyébként tulajdonképpen hasznothajtó! r és egészséges -munkák. Ez volt akkor az indítóok, hogy ellene foglalt állást a vezetésem alatt álló járási mezőgazdasági bizottság. Most azonban, amikor ez a törvényjavaslat itt megszületett, én, mint lelkiismeretes járási mezőgazdasági bizottsági elnök, aki annak idején a törvényjavaslat akkori formájában való meghozatala ellen foglaltam állást, most újból szükségesnek találtam, hogy megint odavigyem ezt a javaslatot a járási mezőgazdasági bizottság elé és megkérdeztem tőlük, mit szólnák most ehhez a javaslathoz. (Halljuk! Halljuk!) Áttanulmányoztam ezt a javaslatot, ismertettem azt a bizottság előtt és engem a javaslat minden tekintetben megnyugtatott, megnyugtatta a bizottság tagjait is és mi örömmel üdvözöljük ezt a javaslatot. De azért volna egypár kis apró hozzáfűzni valóm. (Halljuk! Halljuk!) 112. ülése 19W június 5-én, szerdán. Sok szociális intézkedés is történt, már t. i. azóta, a most tervbe vett nyolcosztályú iskola tantervével kapcsolatban és ez a következőkben nyilvánul meg. Megérdemli ez a javaslat, hogy a falusi nép is örömmel fogadja, mert a múlt hiányait kiküszöbölte és ezeket megoldja. Nagyon helyes, hogy a felső tagozat szorgalmi ideje a téli hónapokat foglalja magába és csak hat hónapig tart. Itt az volna szerény kérésem és indítványom, hogy a szorgalmi idő október 15-től ne április 15-ig, hanem csak március 15-ig tartson. Mindjárt megmondom ennek okát. Április 1-én van a cselédváltozás ideje, kívánatos volna tehát, hogy április l-e előtt a cseléd-gyermekek ott azon a helyen befejezhessék a tanévet és megkaphassák a bizonyítványukat, hogy elköltözködhessenek a másik helyre. (Helyeslés jobbfelől.) A leglényegesebb azonban a nyolcosztályú elemi iskola felső tagozatánál az, hogy a tanulóifjúságot a gyakorlati pályák felé tereli és a népiskola működését összhangba hozza a szakiskolák szakirányú működésével. Hiszen megengedi a törvényjavaslat azt, hogy a népiskola felsőbb tagozatának eredmény telj es elvégzése után az illető egy felvételi vizsga letétele után felkerülhessen a középfokú szakiskolára, tehát akár az ipari, akár a mezőgazdasági szakiskolára, ez pedig azt jelenti, hogy onnan azután továbbmehet. Meg van tehát oldva az a kérdés is, amelyről itt tegnap Palló képviselőtársam beszélt, aki annyira a polgári iskolák mellett tört lándzsát, mert ebben a javaslatban meg van adva annak a szegény parasztgyermeknek, a falusi népnek^a lehetőség arra, hogy onnan, a saját iskolájából kerülhessen fel tovább a felsőbb iskolába, amelyet különben csak a polgári iskola előzetes látogatásával végezhetne el, már pedig a polgári iskola rendszerint távol fekszik azoktól a községektől és csak nehezen és; sok költséggel közelíthető meg, vagy végezhető el a részükről. (Paczolay György: De a kettő nem lehet egyenrangú!) Ez a törvényjavaslat tehát megoldja ezt a kérdést. A mezőgazdasági termelés is mindig újabb és újabb követeléseket támaszt a termelő gazdával szemben. így szaktudású gazdaif jak nevelésére van szükség és ez fontos kérdés. Különösen most, az úgynevezett földreformtörvény végrehajtásának idejében van ennek nagy jelentősége. Igaz, hogy a jobb és több termelés elérésére a szaktudáson kívül pénz is kell, de az a befektetés, amely erre az iskolára van előirányozva, amely iskola a népnevelés emelésére irányul és a tudás gyarapítását szolgálja, mindenesetre jó befektetés, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) miért evvel elérjük azt, hogy termeléscsökkenés nem fog előállani még a kis kiparcellázott birtokokon sem, ha szakképzett fiatal gazda fogja ott elvégezni a munkát és ennélfogva nem áll elő nemzetgazdaságilag sem az a helyzet, Ihogy károsodás érhessen bennünket. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) T. Ház! A tudást senkitől sem lehet elvenni, Ügy van!Ügy van! a jobb-és a szélsőbaloldalon.) a tudás tehát maradandó kincs a nemzet életében és bőségesen meghozza a kamatait a több és jobb termésben. (Paczolay György: De mikor kapják meg a gyakorlati ismereteket?) Minthogy ez a javaslat az evvel kapcsolatos további lehetőségekkel együtt ezt a oélt szolgálja, így ezt a javaslatot ebből a szempontból is örömmel üdvözlöm.