Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Az országgyűlés képviselőházának csak úgy került szóba, hogy ő is cikket írt a nevezett lapba, amelynek tartalma sok vitára adott okot. A sajnálatos félreértésért Imrédy képviselőtársamtól és a Háztól bocsánatot kérek.« A mentelmi bizottság ugyancsak a folyó évi április hó 26. napján tartott ülésében meg­állapította, hogy Szemere Béla képviselőnek a képviselőház 1940. évi április hó 25. napján tartott ülésén tett bocsánatkérése csak Imrédy Bélára vonatkozik. Szemére képviselő ezen ülésen tett kijelentései különben sem felelnek meg a házszabályok 192. §-a (4) bekezdésében foglalt kellékeknek, ezért nevezett képviselőt a mentelmi bizottság határozatából kifolyólag a mentelmi bizottság elnöke április 26. napján írásban felszólította arra, hogy a vitéz Imrédy Béla, Milotay István, Oláh György és Rajniss Ferenc országgyűlési képviselők sérelmére el­hangzott kijelentéseit a házszabályok 192. §-a (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek meg­felelően nyolc nap alatt oly formában isméj telje meg, amellyel a sértetteknek lehetővé teszi, hogy a. sértő ki jelentések miatt rendes bírói úton eljárást indítsanak, vagy sértő' ki­jelentéseit vonja vissza, ellenkező esetben vele szemben a mentelmi bizottság a házszabályok 193. §-ának rendelkezése szerint fog eljárni. E felhívásra Szemere Béla képviselő folyó évi május hó 2. napján történt keltezéssel a mentelmi bizottság elnökéhez a következő tar­talmú levelet intézte: »I. vitéz Imrédy Béla képviselő urat a Ház folyó évi április hó 25-én megtartott ülésén önkéntes elhatározásomból megkövettem és így neki már ezáltal teljes elégtételt szolgáltattam. II. Rajniss Ferenc és Oláh György kép­viselő urakat a képviselőházi napló tanúsága szerint egyáltalában nem sértettem meg, nevü­ket meg sem említettem, ennélfogva velük szemben a Házon kívül nincs mit megismé­telnem. III. Milotay István képviselő úrral szem­ben semmiféle további eljárásra nem érzem magam indíttatva.« T. Ház! A mentelmi bizottság foilyó évi május hó 31. napján ülést tartott, amelynek helyéről és idejéről Szemere Béla képviselőt értesítette. A bizottság ezen ülésében megálla­pította, ihogy Szemere Béla képviselő a men­telmi bizottság elnökéhez intézett levelében Imrédy Béla, Milotay István, Rajnissi Ferenc és Oláh. György képviselőkkel szemben nem tett eleget a házszabályok 192. §-a (4) bekez­désében foglalt rendelkezéseknek, inert sértő kijelentéseit a Házon kívül nyolc nap alatt nem ismételte meg olyan formában, amely a sértetteknek lehetővé tette volna azt, hogy a sértő kijelentés miatt rendes 1 hír ói úton eljá­rást indítsanak, illetve sértő kijelentéseit ház­szabály szerinti formában nem vonta vissza. A mentelmi bizottság ezen ülésén szemé­lyesen meghallgatta Szemerei Béla képviselőt, aki a mentelmi bizottság elnökéhez intézett levélben foglaltakat fenntartotta. Ezért a mentelmi bizottság a házszabá­lyok 193. §-a (2) bekezdéséhez képest javasolja a t. Képviselőháznak, 'hogy Szemere Béla or­szággyűlési képviselőt a Házból és annak üléseiből határozott időtartamra, azaz három hónapra ideiglenesen zárja ki. Elnök: T. Ház! Vitának helye nincs. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát magukévá tenni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát ma­gáévá teszi, vagyis Szemere Béla képviselő 1. ülése 1 HO június U-én } kedden. 59 urat a Házból és annak üléseiből három hó­napra ideiglenesen kizárja. Napirend szerint következik az iskolázta­tási kötelezettségről m a nyolcosztályos nép­iskoláról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 306. sz.) Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Meghatottan állok önök előtt, t. képviselőtár­saim, a mai napon, (Halljuk! Halljuk!) ami­kor egy szomorú évforduló napjára ébred­tünk. (Ügy van! Ügy van!) Ma van húsz esz­tendeje annak, hogy a képviselőház leggyászo­sabb ülésén mi, az akkori, zokogó képviselők a reánk erőszakolt rendelkezés szerint ratifi­káltuk, beiktattuk a törvénytárunkba azt a parancsot, amelyet Trianon urai 'békeszerző­désnek neveztek. (Korláth Endre: Szomorú!) Már 1920 június 4-én tudtuk és megállapítot­tuk, hogy ez a szerződés nem szerződés, ez a ratifikálás nem ratifikálás. (Korláth Endre: Via facti!) A trianoni, a párizskörnyéki béke­diktátumok ratifikálása', most folyik odakünn a bajtársaink által (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.), akikkel együtt vállvetve szenvedtünk és küzdöttünk az ország függetlenségéért és megmaradásáért. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! A mostani vérzivataros idők emberfeletti, elképzelhetetlen borzalmas­ságai, másrészt a bizonyára Trianonba és Versaillesbe is elhallatszó ágyúszó felébreszt­hetik a felelős tényezőket és eszükbe juttat­hatják, hogy Trianonban a legigazságtala­nabb, a legkegyetlenebb ítéletet hozták meg egy nemzettel szemben, amely évszázadokon át legérdemesebb százezreinek és százezreinek feláldozásával védte a kereszténységet, az európai s főleg a nyugati kultúrát. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ez az égbekiáltó igaz­ságtalanság és kegyetlenség idézte elő azt, hogy az 1918 : ban nagynehezen elfojtott világ­égés most újra fellobbant és még erősebben ég és lángol. Adja a magyarok Istene, a jósá­gos Mindenhatói, hogy az akkor és azóta ki­ontott drága magyar vér és a szenvedésektől teljes, fájdalmakban • elhullajtott magyar könnyáradat megszerezze, meghozza nekünk azt az igazságon felépült békét, amely begyó­gyítja a soha be nem 'hegedő, még mindig vérző sebeinket és visszaadja nekünk dicső őseink szent örökségét, hogy itt, a Mindenható bölcsessége által kijelölt helyen, a Duna­medencében a szabad és független nemzetek sorában teljesíthessük továbbra is európai és maeyar feladatainkat. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Képviselőház! A napirenden lévő javas­lathoz szólva, mindenekelőtt megállapítom, hogy amint az utóbbi időkben, hála Istennek, már gyakrabban előfordul, ez a javaslat is a régi letűnt, levitézlett liberális zsidó korszak bűnös mulasztásait igyekszik annyira-ameny­nyire jóvátenni. Amikor ilyen mulasztások részbeni jóvátételét látom, mindig eszembe jutnak ennek a letűnt liberális korszaknak a bűnei. Kell. hogy eszünkbe jusson, hogy min­dennel törődtek annak idején, csak a magyar faluval — mert elsősorban ebből a szemszög­ből nézem ezt a javaslatot — és az istenfélő derék magyar néppel vajmi keveset törődtek, W&y van! jobbfelől.) ha pedig törődtek, nem volt benne köszönet. (Ügy van! a jobboldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom