Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-110
Az országgyűlés képviselőházának 110, tudniillik a szociális^ kérdéseket azzal intézték el, hogy karitatív ajándékokat adtak különböző jótékony intézeteknek, a szociális kérdés lényegét pedig- hagyták megoldatlanul. így vagyunk mi is. Szociális kérdéseket emlegetünk és aprópénzzel fizetjük ki a hősi ligeteket és emlékeiket. A nyolcosztályos eleminek legyen első és alapvető feladata a gyakorlati végrehajtás során az, hogy minden magyar faluban legyen hősi liget és azzal a hősi ligettel kora tavasztól késő ősfeig, nyáron és télen törődni kell s ott kell az ifjúságot erre megtanítani, mert méltóztassék elhinni, hogy a földben gyökerező erők mellett és ezeknek növekedése mellett adotr erkölcsi oktatás az, amely a gyermek lelkében úgy nő, ahogy ápoljak azt a fát vagy azt a gyermeket. (Ügy van! Ügy van!) A szakoktatás szempontjából át kell térnem az ipari kérdések taglalására és örömmel kell üdvözölnöm a javaslatnak azt a részét, amely, a városban a szakoktatás tagozódásánál az ipari és kereskedelmi ismereteket teszi a tananyag gerincévé és vázává. Itt fel kell hívnom a szíves figyelmet arra, hogy az úgynevezett ipari közszellemmel is baj van és a nyolcosztályos elemi iskola a helyesen értelmezett iparfejlesztés gondolatának, szükségének és tényének kitűnő segítőjévé válhatik. Az emberi élet, különösen a városokban az elmúlt 40—50 esztendő alatt tulajdonképpeni alapjaitól eltekintve, nagyon megváltozott. Alap alatt a születést, a novdkedést és azokat a természeti adottságokat értem, amelyeket az ember megváltoztatni, hála Istennek, nem tud, mert ha ezeket is meg lehetne változtatni, még az emberek is elromlanának. Tény azonban az, hogy a rajtunk kívül álló tényezők, főként a városi élet tényezői rendkívül megváltoztak. Ma nem elég csak annak a gyermeknek tudni az iparról, aki iparos akar lenni, ma nem elég a villamosságról csak annak a gyermeknek tudni, aki valamitkor elektromos vállalatból vagy elektrifikálási szakmunkákból akar megélni, ma nem elég a motorról csak annyit tudni az érdeklődő gyermeknek, amennyit tessék-lássék az elsuhanó autókból meglát, amennyit olvas vagy másoktól hall, hanem gyakorlatilag kell rávezetni a fiatalságot erre az útra, mégpedig az iparoktatáson keresztül. Mondhatom, hogy itt még nehezebb a helyzet. Azért nehezebb itt, mint a közgazdasági szakoktatásnál, mert valahogyan széjjelomlóbb, sokkal differenciáltabb az ipari fejlődés, mint amennyire végeredményben leegyszerűsített az élet a föld viszonylatában. T. Ház! Fel kell itt hívnom a t. Ház szíves figyelmét arra, hogy a szakoktatás kapcsán kell az iskolának megtalálnia azt a felhajtó erőt, — a tantárgyak jóságával és módszerével — amely a mai nyolcosztályú iskolába beinatandó ifjúságunkat legalább is olyan lendülettel ruházza fel és segíti, mint amilyen lendületet jelent, ha a gyermek olyan iskolába jár, ahol tandíjat kell fizetni. Méltóztatnak tudni, — én a gyakorlati életből vett példával kívánom igazolni azt — hogy más a városi iskolákból, az eddigi nyolcosztályos elemi iskolából kikerült fiatalságának lendülete, felkészültsége és más azoknak az ifjaknak a lendülete, felkészültsége, akik olyan iskolába járnak, ahol tandíjat kell fizetni. Városi tapasztalatokkal bírván és azokról beszélvén, — mert hiszen ezért beszélek erről a kérdésről — más a szülők beállítottsága ott, ahol a gyermeknek esetleg tandíjmentességet lehet szerezni és más ott, ahol a gyermek egypengős beiratási díjjal, esetleg ingyen tankönyvvel tanul. ülése 19 UO május 31-én, pénteken. 41 Ügyelnünk kell a kereskedelmi ismeretek nyújtásánál is. Itt van azután a legnehezebb tennivaló. Mi először halász-vadász vándornép voltunk. Azután a földhöz kötött bennünket az élet, a földet tehát jobban ismerjük, mint^ azt, amivel később foglalkoztunk. Csak azután fejlődött ki iparunk, itt tehát nehezebb a fejlesztés. A kereskedelem szempontjából pedig — állítom — legnehezebb az újjáépítő munka, mert nemcsak legkésőbb jött el hozzánk a kereskedelmi szellem, — világkereskedelmi szellemről beszélek, inert hiszen kitűnő tőzséreink. nagyszerű állatkereskedőink és egyéb kereskedőink voltak, az Árpádok ideje alatt végeredményben egész Európát behálóztuk állatkereskedelmünkkel, magkivitelünkkel, •stb.. de ezek a kereskedők csak gyűjtők voltak. én pedig arról az úgynevezett közgazdasági kereskedelmi szellemről beszélek, amely kell. hogy közszellem legyen. A nyolcosztályos elemi iskola kereskedelmi és ipari tagozatánál van 'meg az a lehetőség, hogy a gyermeket, a fiút és a leányt egyaránt — és itt hangsúlyozom a »leány« szót, hiszen jól tudjuk, hogy a háztartásokban a férfi keresetének 80 százaléka az asszony kezén megy el — megtanítsa az áruismeretre, megtanítsa a vásárlásra és megtanítsa az úgynevezett kereskedői alaptulajdonságokra, amely alaptulajdonságok azonban semmiesetre sem jelenthetik azt, amit régi liberális kereskedelemnek nevezünk. Megmondom, hogy miért nem. Csak átmeneti állapotban szabad a liberális kereskedőktől eltanulnunk azt, amit úgy hívnak, hogy liberális kereskedői fogások. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A jövő kereskedelem részére meg kell változtatnunk a közszellemet, meg kell változtatnunk az embert és nem szabad, hogy igényt támasszunk arra, hogy ha bemegyünk egy kereskedésbe, akkor a régi »kéremaiássan«, »alászolgája« vizesnyolcas tempóban dűtsenek be bennnüket azért, hogy ott árut vásároljunk. A jövő kereskedelmének, az adásnak és vételnek az áru jóságából és árviszonyából kell egészségesen kifejlődnie. Ehhez előzékenység kell, de az előzékenység nem jelenthet szolgai meghajtást vagy olyan készségeket, amelyeket nem akarok itt néven nevezni. Méltóztassanak elhinni, itt van elrejtve annak a gyökere, hogy fogunk-e tudni új kereskedői szellemet teremteni. Fontos, hogy attól az időtől kezdve, amikor a gyermek fillérekkel kezdi meg a vásárlásait vagy a takarékoskodást — fiú és leány egyaránt — olyan közszellem'ben neveljük őket, hogy merjenek beállani az újvilágba és azoknak, akiik a kereskedelmi pálya felé törekszenek, merjük azt mondani, hogy: Ti vagytok ezidőszerint a legnehezebb helyzetben, mert nektek nemcsak meg kell tanulnotok az új foglalkozást, nemcsak él kell foglalnotok a magyar kereskedelem pozícióit, amelyek eddig 96 százalékban, vagy a szállítmányozási szakmában 92 százalékban idegen kézben, tőlünk, a magyar keresztény nemzeti gondolattól idegenül gondolkodók kezében volt, hanem nektek vállalnotok kell azt a rendkívül nehéz többletet is, amely időben és lemondásban éppen ezért, fennállA javaslat legnagyobb súlyát abban látóra, hogy a leányokra is kiterjed. Hangot adtam már ebben a Házban annak a »kitűnő« magyar tulajdonságnak, hogy a dolgoknak, az éremnek rendszerint csak egyik oldalát nézzük és azt