Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-130

Az országgyűlés képviselőházának j oldalon: Az igaz! — Kóródy Tibor: Aki szelet vet, vihart arat! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Azokban a magyar állampolgárokban é& hazafiakban, akik átélték az 1918—19-es időket, ma már megvan a tapasztalat arra nézve, hogy amikor a nemzet nagy idők előtt áll, akkor összhangot kell teremteni a nemzetben. (Ügy^ van! Ügy van! a szélsőbaloldßion. — Kóródy Tibor: Tegnap teremtettek éppen kettőt! — Kovarcz Emil: Gumibottal! — Zaj. — Elnök csenget.) De az összehang nemcsak az egyik oldalon, múlik, hanem múlik elsősorban a kormányon és a kormány elnökén, aki, ha látja, hogy a nemzetnek e súlyos helyzetében ilyen nagy disszonancia van, minden erőt, minden módot és minden eszközt latba .kellene vessen, hogy a harmónia helyreálljon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. —vitéz Lipcsey Márton: Ezt csinálja! — Élénk felkiáltások a szélsőbaloddalon: Lemondani!) Es ha felteszi a miniszterelnök úr magának azt a kérdést, hogy vájjon megtett-e ebben az irányban mindent, (Zaj.) én meg vagyok győződve róla, hogy erre a lelkiismerete azt a választ fogja adni, hogy igenis mulasztás terheli a miniszterelnök urat! (Ügy van! Ügy van! a nzélsőbaloldalon. — Ellentmondások jobbfelől és a középen ) A mulasztás abban jelentkezik, hogy amikor a miniszterelnök úr látta ezt a nagy szakadékot a nemzet parlamentjének pártjai között, ezt nem igyekezett áthidalni. (Kóródy Tibor: Kimélyítette! — Ellenmondás ok jobbfelől.) Tanúi voltunk a következőknek. Én nem tartozom a nyilaskeresztes párthoz, objektív akarok lenni, de ha objelktív akarok lenni, akkor meg kell állapítanom, hogy a nyilaskeresztes párt részéről nem egyszer, hanem igen sokszor megnyilvánult az a szándék, hoigiy a Treuga deit ezekben a neihéz időkben megvalósítsák. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megkérdem a miniszterelnök urat, vájjon ezt a feléje nyújtott kezet, amelyet talán ő nem szívesen is fogadott volna el, miért nem fogadta el a nemzet érdek éhen? (Ügy van! Ügy van és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon le!) Miért volt nagyobb az indulata, miért volt nagyobb a gyűlölete, (Kóródy Tibor: Egymillió választó! — Kovarcz Emil: Churchill!), miért volt nagyobb a haragja ezzel, a párttal szemben, mint a nemzet iránti szeretete? (Ügy van! Ügy wan! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Még nem késett le egészen a miniszterelnök úr (Zaj a szélsőbaloldalon.); amit elmulasztott, azt még helyrehozhatja. Az elmondottak után azonban én nem bízom abban, hogy a miniszterelnök úr az elkövetett nagy-nagy történelmi mulasztást helyrehozná (Felkiáltások jobbfelől: Mi bízunk! — Zaj- és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) s ezért vagyok: bizalmatlan a miniszterelnök úrral özeimben. (Egy hang jobbfelől: Régen az! — Zaj. — Bálijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Említettem, hogy nagy események előtt állunk. A nagy eseményeknek azonban azt kell eredményezniük, — mert ez ía nemzet vágya és kívánsága, — hogy Erdély ismét visszakerüljön az országhoz. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr most nyújtott he egy törvényjavaslatot... (Gruber Lajos: A vajdaságról! — Wirth Károly: Holnap a lipótvárosi vajdaságot fogja benyújtani! — Zaj.) Elnök; A képviselő urat folytonos közbeszólásaiért harmadszor is rendreutasítom és egyben a mentelmi 'bizottsághoz is utasítom. 30. ülése 1940 július 23-án, kedden. ' 493 . Tauf fer Gábor: ... amellyel Kárpátalja önkormányzatát akarja megvalósítani. Felteszem a kérdést: nem volna-e helyesebb, mielőtt még megindulnak akár a tárgyalások, akár csapataink Erdély visszaszerzésére, ha itt lenne egy kész törvény, amely a nemzetiségeknek meg mutatná^és bebizonyítaná, hogy a magyar törvényhozás máris megvalósította azokat a feltételeket, amelyeknek megvalósítása a modern Európában a nemzetiségek érdekében szükséges? (Ügy van! Ügy van! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Az, boi^y holnap szabadságra megyünk, a nemzet érdekeivel szöges ellentétben áll. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbalodalon.) Nekünk együtt kell imairadnunik (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Kovarcz Emil: Jön az egypárt!) és le kell tárgyalnunk ezt a törvényjavaslatot és ha szükséges, (megfelelő_ módosításokat kell rajta eszközölnünk, — hiszen mi még nem ismerjük azt — hogy bebizonyítsuk a nemzetiségeknek: mi vissza akarjuk szerezni a Szent István koronája alá tartozó területeiket s az ott lakó nemzetiségeknek igaz testvérei és barátai akarunk lenni. (Jandl Lajos: A területi önkormányzat hazaárulás! — Zaj és ellenmondások jobbfelől.). A múltban bebizonyítottuk, hogy mindig alkalmat adtunk a nemzetiségeknek népiségük kifejlesztésére, gazdasági előrejutásukra, most pedig azt kell ibebizonyítanunk a rágalmakkal szemben, hogy ez az ország ma a nagy események küszöbén és a jöiviőben is igenis tovább folytatja a szentistváni politikát, megadja a nemzetiségeknek mindazokat a jogokat, amelyek őket 'megilletik. (Jandl Lajos: De nem területi önkormányzatot!) Nem bízom a miniszterelnök úr politikájában, azért terjesztettem elő ezt az indítványt. Kérem,'méltózassanak azt elfogadni. (Kóródy Tibor: Kezdjük 'holnap tárgyalni! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon — Kovarcz Emil: Churchill! — Zaj!) Elnök: Budinszky László képviselő urat illeti a szó, > Budinszky László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Tárgyilagosan igyekszem elbírálni a kérdést és ezért pozitív érveket kívánok felhozni. < A belügyminiszter úr azt mondta, hogy akiket előállítottak, azoknak legnagyobb része gonosztevő volt... . Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék napirendi indítványát rnegindokölni és nem a belügyminiszter úr előbbi felszólalásával foglalkozni, amely ezzel semmiféle összefüggésben nincs. Budinszky László: A belügyminiszter úr azt mondta, elnök úr ... Elnök: Méltóztassék napirendi indítványát megindokolni és nem vitatkozni az elnökkel. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Budinszky László: Indokolásom a következő. A belügyminiszter úr azt mondta, hogy nem szabad alulról felfelé és felülről • lefelé nézni. Zsidó szokás és zsidó

< mentalitás az, hogy mindent kigúnyolunk, mindent lerántunk és aki gyengébb, akinek nincs 'hatalma, nincs pénze, nincs többsége, azt lenézzük. _ Azt hiszem, hogy ezzel a plutokrata, liberális, zsidó felfogással a Ház nagy többsége szakítani kíván, tehát nem kívánja azt, hogy az olyan szegény, de lelkes embereket, akiknek nincs semmijük, nincs aranyuk, nincs vagyonuk, de van hitük ennek az országnak feltámadásában