Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-127

480 Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 19%0 július 5-én, pénteken. hozzám intézett interpellációjára válaszomat a következőkben adom meg: »Az igen tisztelt képviselő úr interpellációjában említett számadatok valószínűleg á múltra vonatkoznak. Jelenleg Nagykátán 110 internált lengyel katona van. Az itt lévő honvédalakulat létszáma 25 fő, ebben azonban benne van mind a három községre kiterjedő hatáskörű táborparanesnokság is. Tápiószelén 214 internált lengyel katonát í:0 fŐ, Tápiógyörgyén pedig 164 internált lengyel katonát 25 fő* őriz. Ez utóbbi helyen az őriző személyzet magasabb létszámát az teszi indokolttá, hogy az internáltak e községben magánházakban vannak elhelyezve. Eredetileg úgy az internált lengyel f katonák száma, mint az őriző legénység létszáma mind a három községben sokkal magasabb volt Az internáltak egy részét a német hatóság átvette, egy másik részét pedig munkatáborba utaltam. Tévedés tehát azt állítani, hogy valamennyi lengyel katona munka nélkül él. Több lengyel munkásszázad hónapok óta dolgozik. A földmívelésügyi miniszter úr kívánságára a mezőgazdaság megsegítésére 30 főnyi munkáscsoportokat szerveztem. Intézkedtem aziránt is, hogy bizonyos részük katonaicélú munkára alkalmaztassanak. Árvízvédelmi munkálatokra azonban őrzési és élelmezési nehézségek miatt nem használtattak fel az internált lengyel katonák csak ott, ahol az árvízveszedelem elhelyezési körzetük közvetlen közelében lépett fel. így például Kiskunlacházán, ahol elég derekas munkát végeztek. Katonai szempontok nem teszik kívánatossá azt, hogy a gyáriparban használtassanak fel. a mezőgazdaságban való egyenkénti elhelyezésük sem kívánatos. Ez az oka annak, hogy a lengyel internáltak egy része nem dolgozik. Annak, hogy valamennyi internált lengyel katona hazatérben, tárcám szempontjából semmi akadálya nincsen. Ennek a kérdésnek a megoldása azonban nem kizárólag tőlem függ. A szükséges tárgyalások folyamaiban vannak. Ami végül a nagykátai járás községeiben elszállásolt internált lengyel katonák közerkölcsi szempontból kifogásolható magatartását illeti» fel kell említenem, hogy különösen ott, ahol az internált lengyel katonák magánházakban vannak elhelyezve, továbbá ott, ahol munkára használtatnak fel, teljes és hibamentes őrzésük el nem képzelhető. Ehhez még a képviselő úr interpellációjában említett létszámnál is magasabblétszámú őrszemélyzet kellene. Arról, hogy az internált lengyel katonák a közerkölcsiség szempontjából általában kifogásolhatóan viselkednek, nincs tudomásom. Kérem az igen tisztelt Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1940. évi június hó 27-én. vitéz Bartha Károly s. k., m. kir honvédelmi miniszter« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következük a földmívelésügyi miniszter úr válasza Matolcsy Mátyás képviselő úrnak. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni, Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő úr 1940. évi június hó 5. napján interpellációt intézett hozzám a magyarországi (Hallhik! Halljuk! balfelől) telepítés és a zsidó földek átvételének lassú ütemű megoldása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdéseikre válaszom a következő: Mindenekelőtt rá kívánok mutatni arra, hogy a zsidótörvény földbirtokpolitikai rendelkezésének végrehajtása — ellentétben az interpellációban előadottakkal — a legnagyobb munkaintenzitás mellett, felfokozott ütemben folyik.« (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Maróthy Károly: A miniszter válaszolt, a jegyző olvassa fel érthetően! Nem értjük!) Elnök: Kérem Maróthy képviselő urat. szíveskedjék csendben maradni, akkor meg fogja érteni! (Maróthy Károly: Nem értem, éppen ezért szóltam, mert nem értettem.) Csendet kérek, képviselő úr! Boczonádi Szabó Imre jegyző (tovább olvassa): »Bár a végrehajtást a hosszantartó kemény tél, majd az azt követő árvíz nagymértékben akadályozta, úgyhogy a helyszíni eljárások csak késő tavasszal indulhattak meg« (Maróthy Károly: Halljuk! Halljuk! Értitek? Én nem értem!) »ennek ellenére folyó évi június hó 10-ig 114 esetben 20.107 kat. hold zsidótulajdonban álló ingatlant köteleztünk átengedésre, július hó l-ig pedig további legalább 30.000 kat. holdat kívánóik átengedési eljárás alá vonni. Ezeken a területeken ezév október hó lén a juttatottaik már birtokbavezethetölk lesznek. A birtokbavezetés az ide vonatkozó jogszabályok rendelkezései folytán a jelzett időpontnál előbb nem történhetik meg. A zsidótörvény földbirtokpolitikai rendelkezéseinek a végrehajtása természetesen nem jelenti azt, mintha az egész földbirtokpolitika egyedül a zsidótörvény által nyújtott lehetőségek síkjára és ezzel mellékvágányra tolódott volna. A zsidó tulajdonban álló ingatlanokat a kishaszonbérletek alakításánalk, kisbirtok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelekezésekről szóló 1940. évi IV. te. elsősorban kívánja felhasználni, tehát a földkérdés megoldása pontosan az idézett törvény által előírt s annak életbelépése esetében is követendő sorrendnek felel meg. Az olaszországi földreform eddig elért eredményeit ismerem és azokat igen nagyra értékelem. Nézetem szerint földbirtokpolitikai tevékenységünk ütemét azonban saját adottságainkhoz mérten kell megítélni. Ez az adottság az 1940 : IV. te. A költségvetés által nyújtott lehetőségek keretei között az elérhető legnagyobb eredményre törekszem és az előírt évenkénti 100.000 kat. hold megszerzését valóban a minimumnak tekintem. Ezt az eredményt fokozott munkateljesítmény melleit főleg az eljárás racionalizálásával kívánom elérni. A végrehajtási rendelet — amely a közeljövőben kibocsátásra kerül — számos ilyen irányú rendelkezést fog tartalmazni. Néhány adattal rá szeretnék még mutatni arra, hogy tisztelt képviselőtársam a telepítési tevékenység eddig elért eredményeit mennyire egyoldalúan állítja be interpellációjába. A szorosabb értelemben vett telepítési tevékenység során — mely alatt csak a község- és más csoportos telepítést értem —• ezideig négy telepes községet létesítettünk és hat esetben hajtottunk végre hozzátelepítést, községkiegészítést, illetve tanyaközpontosítást. Folyó évi május hó 31-ig felépült 359 egy-, 146 kettő-, 1 háromszobás telepes ház, valamint 10 középület.