Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 19 UO július 4-én, csütörtökön. 465 Kicsit furcsán!) és ez a sokat vitatott kérdés, hogy összeférhetlen-e valakinek a képviselő­ségével az esetleges más hasznothajtó foglal­kozás, helyesebben mondva, az igazgatósági tagságok és felügyelőbizottsági tagságok meg­szüntetése napirendre került, (vitéz gróf Hu­nyady Ferenc: És az ügyvédség is! — Rap­csányi László: Előbb kellett volna!) Ezt nagy örömmel üdvözlöm, azonban egy kis aggály vegyül ebbe az örömbe, mert ezt a kérdést nem az egész Háznak nacionalista tagjaiból alakult bizottság fogja felülbírálni, hanem egy párt­fegyelem alatt álló bizottság, ami természete­sen bizonyos keserű mellékzöngéket fog maga után hagyni. (Ellenmondás a jobboldalon. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Mert hiszen az volna a helyes és tökéletes megoldás, ha a Ház min­den oldalán lévő pártok képviselői bejelente­nék igazgatósági tagságaikat. (Zaj. — Az elnök csenget. — Egy hang a jobboldalon: Ennek semmi akadálya nincs! — Matolcsy Mátyás: Mondjon le mindenki róla! — Paczolay György: Nemcsak odaátra szól, másutt is vannak igaz­gatósági tagok!) Nemcsak a Magyar Élet Párt­jában vannak ilyen igazgatósági tagok, hanem lehetnek ezen az oldalon is. (Úgy van! a szél­sőbaloldalon.) Nagyon kíváncsiak vagyunk te­hát és tisztában alkarunk lenni ezzel, mégpe­dig a Ház előtt, hogy így ne pártszempont­ból, hanem a magyar parlamentarizmus érde­kében tisztáztassék ez a kérdés (Helyeslés a szélsőbaloldalon. —- Matolcsy Mátyás: A felső­házban is! Az egész törvényhozásban!), hogy ez a parlament a magyar nemzet előtt mint fényes csillag ragyogjon. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Kóródy Tibor: Ez csak tetszik? Ez csak jó? — Matolcsy Mátyás: Főleg a felsőházban!) A miniszterelnök úr a nemzet három fő­kincséről beszélt: a becsületről, a függetlenség­ről és a nagyságról. Ennek a Háznak minden tagja tökéletesen egyetért abban, hogy a nem­zet becsületét, függetlenségét és nagyságát meg kell óvni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon!) A nagyság kérdése és a történelmi hivatás­tudat minden emberben benne kell hogy éljen. Mégis, amikor a nemzet nagyságáról beszé­lünk, hiába áll a magyar nemzet hivatalosan a tengely mellett, ha előfordulhatnak olyan je­lenségek, mint a legutóbbi vasárnap is, amikor a magyar rádió egy határozottan tengelyelle­nes,, németellenes propagandabeszédet engedett közvetíteni. (Kóródy Tibor: Ebben is egyet­értünk! Nem? — Turchányi Imre: Tévedés volt! Már helyreigazították. — Rapcsányi László: Nem tévedés, Valóság! Az egész or­szágban hallották! — Kóródy Tibor: Tízmillió tanú van rá! — Az elnök csenget.) T. Képviselőház! Kizárólag a tények alap­ján kívánom a miniszterelnök úr beszédét vizs­gálat alá venni és a t. Ház, s ia többségi párt­nak a véleményére bízom, helyes-e, igaz-e és a nemzet érdekébe áll-e, ha a hivatalos kül­politika mellett van egy belső titkos vonal, amelyről nemcsak 'mi, hanem a külföldön, is éppen olyan jól tudnak, s amely állandóan és következetesen a német hatalom ellen izgat. (Ellenmondások a jobboldalon, — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsobalodalon: Egy erős kéz nyomozza ki!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a n,emzet érdekeit sérti az, ilyen előadás, amelyet a képviselő úr minden tárgyi alap nélkül, személyek megjelölése nélkül terjeszt elő és felhívom a képviselő urat, hogy hagyja abba ezt a fejtegetést, mert nem engedem meg, hogy folytassa, (Zaj a szélsőbaloldalon. — He­lyeslés a jobboldalon. — Wirth Károly: A rá­dióban lehetett hallani! — Kóródy Tibor: Meg­jelöli a tárgyi alapot! Tessék hagyni! — Ma­róthy Károly: A rádióban hagyták? — Zaj. — Pándi Antal: Nem gyalázatos dolog?) Budinszky László: Az elnök úr nagybecsű felhívására tisztelettel bejelentem, hogy vasár­nap múlt egy hete, hogy páter Böhle ilyen tar­talmú beszédet mondott a rádióban. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy páter Böhle beszéde nem jelenti azt, hogy ebben az országban egy határozottan kifejlesz­tett tengelyellenes propaganda van. (Élénk he­lyeslés és taps a jobboldalon. — Kóródy Tibor: De miért közvetíti a rádió? — Wirth Károly: A rádió közvetítette! — Zaj. — Kóródy Tibor: Állami közvéleménynyilvánító a rádió! — Zeöld Imre: Nem fülbegyónás alkalmával tör­tént, hanem a rádión keresztül! — Kóródy Ti­bor: Tessék ellenőrizni a rádiót! A kezükben van! Mi nem beszélhetünk ott! — Péchy László: Ki akarjak sajátítani a rádiót! — Wirth Ká­roly: Nem akarjuk kisajátítani, nincs rá szük­ségünk, de nem akarjuk, hogy ilyen beszédek elhangozzanak: — Gr. Festetics Domonkos: Mi sem akarjuk! — Törs Tibor: Ezek rosszabb beszédek! Rosszabb szolgálatot tesznek ezzel! Hála Istennek, hogy a hivatalos hely és a Ház is elítéli ezt. Zaj.) Elnök: A képviselő urakat kérem, szíves­kedjenek csendben meghallgatni a szónokot. Budinszky László: Az a meggyőződésem, hogy a t. többségi párt is elítéli ezt. Minthogy azonban most vasárnap megint egy ilyen be­széd hangzott el a rádióban és megint leadtak, azt hiszem, hogy ezek a szórványos jelenségek, sajnos, hátrányt jelentenek a nemzetre. (Zaj. — Az elnök csenget.) Elnök: A képviselő úrtól meg fogom vonni a szót, ha fejtegetéseit továbbra is ilyen irány­ban folytatja. Méltóztassék napirendi indítvá­nyát megindokolni, erre van egyedül joga. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Jandl Lajos: Kormány­biztost a rádióhoz!) Budinszky László: Leteszem a Ház aszta­lára ezeket az iratokat, méltóztassék a több­ségi pártnak beléjük tekinteni. Nem olvasom fel őket, mert akkor nyomban megvonja tőlem az elnök úr a szót, előbb .tett kijelentése alap­ján. Ezek az iratok kifejezetten a nemzet ér­deke ellen irányulnak. Beszédében a miniszter úr beismerte, hogy a földreform végrehajtása sok mindenféle ne­hézségbe ütközik (Bencs Zoltán: Előre tudtuk!) és a végrehajtási utasítás komplikáltsága miatt, valamint a termelés kontinuitásának fenntartása végett kormánybiztost kellett ki­rendelni. Amint méltóztatnak látni, ha el alka­runk valamit érni az országban, akkor ehhez kormánybiztosra van szükség. Árvízveszedelem volt; kormánybiztost kellett kinevezni. (Egy hang jobb felől: Nagyon jó! Nagyon helyes! — Rapcsányi László: Ez a fejetlen kormányintéz­kedés! — Tost László: Ne mondja! — Rap­csányi László: Ez a rendszertelenség! — Zaj.) Ebből meg- kell állapítanom, hogy a kor­mány és a miniszterelnök úr nem áll hivatásá­nak magaslatán. (Zaj és ellenmondások jobb­felől ) Ha valami baj van, rögtön ehhez az esz­közhöz folyamodik. T. Ház! A zsidótörvény, kijátszásával is foglalkozott a miniszterelnök úr. Ugyanarra a törvényre, amelyet a miniszterelnök úr volt oly szíves meghozni és elfogadtatni, ma azt mondja, hogy rossz. A többi törvényről is ezt állapítja meg, hogy rossz. (Zaj és ellenmondá­70*

Next

/
Oldalképek
Tartalom