Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

432 Az országgyűlés képviselőházának 12U Csak jellemzésül hoztam fel a fasizmusnak ezt a vonását, amely a római ősök klaszszikusan éles szemével látja meg' azt, hogy csak rövidéletüek lehetnek azok a társadalmak, amelyek a társadalmi rendnek és a társadalmi dinamikának a legfontosabb mozgató erőit, alapjait nélkülözik, ez pedig a magán- • tulajdon és a család. Ide tartozik az örökség is, nem értve ezalatt természetesen, nem tudom, mindenféle hadinyereségek, vagy Isten tudja, minő zsidó uzsorával szerzett nagy örökségek protezsálását, hanem a széles körben meglévő örökséget, amely a családi érzést növeli, mert örökség tulajdonképpen a kultúra is, örökség a hazaszeretet, a tradieió is, azt is örököltük valakitől. Éppen ezért én mint százszázalékos magyar ember e szociális javaslat tekintetében is csak azt' kívánom, hogy a felesleges mozgalmak és izgalmak helyett a nagyobb jólétet és igenis a magyarság szellemének és fajtudatának széleskörű és^ erősen gyökerező örökségét erősítse meg. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Piukovich József! Elnök: Piukovich képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Ház! Amikor a népes családvédelmi alapra vonatkozó törvényjavaslatot kezünkbe vesszük, valahogy úgy érezzük, hogy politikai szempontból ilyen nagyjelentőségű javaslat a mostani parlament idejében a Ház elé ínég nem került. Erre azért vagyok bátor rámutatni, mert bár a javaslatot a belügyminiszter úr adta be, azonban ha mi ezt a javaslatot rendelkező részében, vagy magában az indokolásában is nyugodtan átnézzük, akkor látjuk, hogy itt tulajdonképpen nem is szigorúan a belügyi tárca hatáskörébe tartozó problémákról van szó, hanem az egész országnak olyan lényegbevágó fontos kérdéseiről, amelyek kétségtelenül a legszorosabban összefüggnek a kormány minden egyes tárcájával. Amikor azt látom, hogy a törvényjavaslat különös módon kiemeli a mezőgazdasági vonatkozásokat, valahogy úgy látom és úgy érzem, hogy a belügyminiszter úr a földmívelésügyi miniszter úr helyett is olyan irányelvet kíván lefektetni ebben a törvényjavaslatban, amely siet segíteni, alátámasztani azokat a kérdéseket, amelyeket ebben a ciklusban többek közt például a földreformtörvény talán sokkal kisebb keretek közt jelölt meg a földmívelésügyi miniszter úr számára, mint ahogy azt a közvélemény várta volna. T. Ház! Amikor ezt a törvényjavaslatot mérlegre tesszük, kétségkívül két szempontot látunk magunk előtt Az egyik annak a tisztázása, hogy mit kell népvédelem alatt értenünk. A népvédelemnél először maga a nép áll előttünk, és ha ezt a fogalmat analizálni kezdjük, akkor annak egyik iránya az, amely a nyelven, a fajon, a szokáson, az erkölcsön és egyéb ilyen közös tulajdonságokon keresztül kapcsolja egybe az embereknek bizonyos részét, viszont ha a másik vonalon kutatunk, akkor ott látjuk a népet, mint az állam keretei közt élő államtagoknak összességét. Az előbbi, amely szuverenitással nem bír, mondjuk, nemzetiség formájában jelentkezik, az utóbbi pedig, ahol az egész államkereten belül érvényesülő erők hatnak, mint nemízet ;jeülése 19 UO június 27-én, csütörtökön. lentkezik. Talán ebből következik, hogy én a törvény címében nem is a népvédelmet emeltem volna ki, én a nemzetet, a fajvédelmet szerettem volna jobban kihangsúlyozni, hogy lássuk azt, hogy igenis a nemzet és a fejvédelem kérdése az, amely előtérben áll, mert hiszen valljuk be őszintén, a mi gyakorlatunkban a nép fogalma nem más, mint a vezetettek tömege, mégpedig azoknak a tömege, akik a legalsóbb rétegekben élnek. Én nem azért tartom fontosnak, — és kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy talán a nemzetet és a fajt hangsúlyozzuk ki jobban — mert kétségtelen dolog, hogy ha a népvédelmi kérdést látjuk csak magunk előtt, akkor a népvédelemnél keresnünk kell azokat a tényezőket is, amelyek magát a védelmet végzik. Keresnünk kell tehát azokat a vezetőket, azokat a vezető rétegeket, amelyek a népvédelem teljesítésére hivatottak. Ha viszont én a nemzetet nézem, akkor ezek a gondolatok valahogy jobban összeölelkeznek és sokkal nagyobb a harmónia és az összhang az egyes kérdések kö*zött. A másik szempont, amely a törvényjavaslattal kapcsolatban felszínre kerül, szintén két részre osztható. Az egyik talán spirituális, a másik pedig inkább anyagi szempontokat jelöl meg számunkra. Amikor a törvényjavaslatban azt olvasom, hogy egyfelől a nép vezetésére hivatottakat tanfolyamokon tanítani kell arra, hogy hogyan kell a népet védeni és mik a népvédelem gyakorlati végrehajtási módozatai, a másik oldalon, az anyagi oldalon pedig azt látjuk, hogy az egyéb fontos feladatokhoz viszonyítva a törvényjavaslat kétségkívül igen komoly anyagi bázist jelöl ki a napvédelem céljára, akkor valahogyan az az érzésem, hogy nekünk e javaslat tárgyalásánál azokat a szempontokat kell figyelembe vennünk, amelyek egyrészt a spirituális, másrészt a materiális vonalakat igyekeznek egymással párhuzamba állítani. Valahogy az az érzésem, hogy nálunk, Magyarországon igen sok a művész. Nagyon sok olyan ember van, aki művész — mondjuk — a zongorában, vagy (Egy hang a szélsőbaloldalon: A beszédben!) egyéb művészeti ágakban, de viszont ebben a rendkívüli és sok tehetséggel megáldott országban azt kell tapasztalnunk, hogy a művészek ugyan sokan vannak, de a hangszereik^ sokszor hiányosak. (JandI Lajos : Az életművészek vannak sokan!) A hangszerekkel kapcsolatban azt tapasztalhatjuk, hogy hiába ültetünk egiy zongorához egy kiváló, világhírű pianistát, ha a húrok hamisan szólnak vagy a zongorából esetleg hiányoznak egyes húrok, mert nincs akkor az a művész, aki meg tudna rajta szólaltatni egy komoly. értékes darabot. Valahogy úgy érzem, hogy nekünk e törvényjavaslat tárgyalásánál ezért nemcsak a művészeket, hanem magát a hangszert is vizsgálat tárgyává kell tennünk. (Rapcsányi László: Kiöregedtek a karmesterek!) A törvényjavaslat meg is mutatja az utat, hogy melyik^ irányban haladjak a hangszer vizsgálatánál és talán ez az egyedüli jogcímem arra, hogy e javaslathoz hozzál is szóljak. Amint bátor voltam említeni, a törvényjavaslat a mezőgazdasági, tehát a falusi nép és a falusi család védelme érdekében kíván itt komoly segítő kezet r nyújtani. Minthogy magamat agrárképviselőnek és a falu egyik szerény szolgálójának érzem, egészen természetes, hogy erkölcsi kötelességemnek tartom kissé egészen közelről megnézni ezt a hangszert, ante-