Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 19 W június 26-án, szerdán. 415 nem akarnak semmik sem lenni, csak Magyar­országot boldognak, erősnek, nemesnek és nagy­nak akarják látni, állást foglalnak a mai kor­mányzati rendszerrel szemben, akkor ezek a jelenségek azok, amelyek miatt joggal foglal­nak állást és joggal gondolják azokat a súlyos dolgokat, amelyeket gondolnak. Az igen t. miniszter urat, akinek hálásan megköszönöm, hogy eljött interpellációmra, mert úgy látszik, ez sajnos, a magyar parla­ment szokásaiból lassanként kivész, arra kérem, ne méltóztassék az egész mezőgazdasági kama­rai ügyet az akták ügyének látni, mert az eb­ben lévő aktákat most már mázsálni kell és lassanként több mázsa kerül ki az aktákból, mint a marhakivitelből. Ne méltóztassék az aktákat nézni. Méltóztassék az ország közvéle­ménye előtt megbecsült, erős, értelmes, a mező­gazdaságnak, az ügyvitelnek, a szabályzatnak és a törvénynek igaz ismerőjét, mint miniszteri biztost, vagy kormánybiztost a Mezőgazdasági Kamara élére állítani és el nem engedni onnan addig, amíg véglegesen és tökéletesen rendet nem teremtettek és nem tudják az önkormány­zatot olyan formán visszaadni a nemzetnek, hogy az kötelességét komolyan teljesíteni tudja. (Nagy taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván nyilatkozni. vitéz gróf Teleki Miháiy földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Őszintén meg kell mondanom, szívemet szomorúság tölti el amiatt, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamaránál miiyen rendellenes dolgok és zavarok jelentkez­tek az utóbbi esztendőben. Magam is sokat dol­goztam a kamarában és tudom, hogy a gazda­társadalomnak évtizedes kívánsága volt a me­zőgazdasági kamarák felállítása, mert elsősor­ban vélte, hogy a kisemberek és kisgazdák vé­delmét a kamarán keresztül minden más érdek­kel szemben biztosítani tudja. A kamarai intéz­ményre feltétlenül szüksége van tehát a gazda­társadalomnak. Arravonatkozólag, hogy az ilyen struktúrában maradjon-e meg, mint a mai, vagy bizonyos mértékig átalakult struktú­rában, a mostani interpellációra adandó vála­szomban kitérni nem kívánok, csak leszögezni kívánom, hogy szükség van helyesen és jól mű­ködő kamarára. Meg kell állapítanom azt, hogy a kamarában bizony — azt lehet mondani — másfél, sőt esetleg két év óta úgynevezett inter­regnum van. Amióta Mecsér András elnöksége megszűnt, (Zajos felkiáltások a bal- és szélső­baloldalon: Éljen Mecsér András!) igen nagy nehézségek mutatkoztak a kamara megalaku­lása körül. Okozta ezt részint az, hogy a Du­nántúli Mezőgazdasági Kamaránál a választá­sok elhúzódtak, részint pedig az, hogy a Tisza­jobbparti Mezőgazdasági Kamarában t sokáig nem tudták a választásokat lebonyolítani. Ez volt az a huza-vona, amelynek következtében az interregnum a Kamarában bekövetkezett. (Paczolay György: Ott is kubikos diktatúra van Miskolcon!) Elnök: Kérem Paczolay ( képviselő urat, méltóztassék csendben maradni, vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: Amidőn az Országos Mezőgazdasági Kamara első közgyűlése megtartatott, min­denki, aki az újságokat olvasta, láthatta a la­pokból, hogy micsoda botrányok, micsoda rend­ellenességek, rendetlenségek történtek ott a Ka­marában. Ahelyett, hogy gazdatársaink egy­mást megbecsülve, örültek volna, hogy végre megvalósulhat az Országos Mezőgazdasági Ka­mara, ott olyan rendellenességek és olyan za­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. vargások történtek, hogy éppen a kamarai in­tézmény presztízsének és tekintélyének fenntar­tása érdekében én akkor a Kamare autonómiá­ját felfüggesztettem és miniszteri biztosként Nuszer János államtitkár urat bíztam meg. Az államtitkár úr talán három vagy négy hónapig vezette a kamara ügyeit. Én azt hittem, hogy az ő vezetése alatt a Kamara hangulatában olyan összhang fog bekövetkezni, amely lehe­tővé teszi, hogy az új elnökválasztás a Kamara presztízsének és tekintélyének megcsorbítása nélkül, teljes mértékben meg fog valósulhatni. Amidőn Nuszer János elnöklése alatt megtar­tottuk a közgyűlést, amely az új elnököt meg­választotta, akkor észrevehetődött mindjárt, de később is, hogy bizony a lelkek harmóniája a Kamarában nem teljes és bizony meglehetős diszharmónia van még ma is a Kamarában. Rá kell azonban mutatnom egypár olyan pontra, amelyeket Kajniss igen t. barátom az interpellációjában megemlített. Legyünk őszin­ték, itt személyek harca fejlődött ki és ez a személyeskedés van hátrányára az egész gaz-> da társadalomnak. (Bodor Márton: Nem mehet rovására <az országnak!) Az Országos Mezőgazdasági Kamarának megválasztott elnöke, Khuen-Héderváry Ká­roly, amint én értesültem a mostani legutóbbi kamarai közgyűlésen tett bejelentéséből, igaz­gatósági tagságairól, legalább is a Budapesti Gőzmalomnál viselt igazgatósági tagságáról le­mondott. Máté Imre felfüggesztése körül azt hiszem, bizonyos nézeteltérések forogtak fenn és az ő felfüggesztésére vonatkozóan a kamarai tör­vény értelmében tulajdonképpen az igazgató választmány meghallgatása után kellett volna az elnöknek eljárnia. (Rajniss Ferenc: Ez he­lyes!) Ez lett volna a teljesen rendes lebonyo­lítása az ügynek. Sajnos, ez nem így oldódott meg a Kamarában, és lehet, hogy ennek a kö­vetkezménye az, hogy a Kamarában még min­dig rendellenességek és zavargások vannak. A rnult közgyűlésen, amelyet talán öt vagy hat nappal ezelőtt tartottak meg, igen sokan felszólaltak pro és kontra, az elnök intézkedé­seit kritizálva. Többek között felvetődött az al­elnökök megválasztásának és az igazgatóvá­lasztmány kiegészítésének a kérdése. Meg kell állapítanom, hogy az első, a december 7-iki köz­gyűlés után a munkástársadalomnak, tehát az első kúriának, amely tulajdonképpen a legné­pesebb, — statisztikai adat nincs most itt előt­tem — csak egyetlen egy képviselője volt az igazgatóválasztmányban. Ezt akartom én min­denképpen reparálni és úgy akartam reparálni, hogy sikerült nekem egyes kamarai igazgató­választmányi tag urakat lemondatnom és békés megegyezéssel lehetővé tenni, hogy helyettük a nmnkáskúriából kerüljenek be megint igazgató­választmányi tagok, mert szükségesnek tar­tom, hogy az első kúriában legalább négy igaz­gatóválasztmányi tag legyen. (Helyeslés.) A kamarai törvény nem mondja ki expressis ver­bis, hogy hánynak kell lennie, de benne van az, hogy lehetőleg kamaránkint és kúriánkint el­osztva kell a választásokat megtartani. Én az első kúriát annyira fontosnak tartom, hogy an­nak ellenére, hogy az osztószám 3-5 lenne, szük­ségesnek tartom, hogy az első kúriából négy ember legyen benn. En ezt a kérdést békés úton-módon kíván­tam f elintézni és a múlt közgyűlésen meg is történt. Ami már most a Máté Imre ellen megindi­62

Next

/
Oldalképek
Tartalom