Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

404 Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 19W június 26-án, szerdán. ugyanakkor a zsidóság már készül a rendszer- ] változásra és nem történik semmi, nem írják össze a zsidó vagyonokat, nem csinálják meg a zsidó vagyoni katasztert, pedig milyen érdekes volna ennek a felvétele. Mindig azt mondják pénzre van szükség, bizonyos, hogy a rendszerváltozás befog következni, bizonyos, hogy szükség van pénzre, de nem is annyira pénz kell oda, hanem becsületes őszinte munka {Ügy van! Úgy van! a szélsÖbaloldalon,) és erre a munkára nekünk mindenkinek lehetőséget kell adnunk és meg kell bocsátanunk. De hol vagyunk a megbocsátástól, amikor még ma is üldöznek bennünket! (Gosztonyi Sándor: Igazságot!) En megjelentem Pálmonpstor községben, ebben az elesett magyar községben, ahol egy 20 holdas gazda már nagyon gazdag ember. Elmentem a községházára Pándi képviselőtestvéremmel, hogy panasznapot tartsak a szegény elesett magyaroknak és beszélgethessünk. Elmegy a bíró, a kisbíró. hozza a kulcsot, majd megjelenik Szalóky jegyző, akinek zsidó a felesége és nekünkront, hogy: micsoda tiltott gyűlést tartanak itt az urak? (Pándi Antal: A felesége is megjelent és dirigált — Derültség.) En megmondtam, hogy vegye tudomásul a jegyző úr, ha mi tiltott gyűlést akarunk tartani, nem megyünk a községházára. (Pándi Antal: Ott állt az aszszony és dirigált!) Kértem, tegye lehetővé, hegy panasznapot tartsak, nyissa ki a tanácstermeit, ö nem nyitja ki. Nem nyitja ki? — mondom. Nem nyitja! Akkor adjon egy másik helyiséget nekünk. Azt mondja, van ott egy rendőrőrszoba vagy nem tudom micsoda. (Zaj a szélsÖbaloldalon.) Egyszóval nagyon megrémítette a szegény embereket. E mellett megjelent ott két másik ember, aki általános dolgokkal gyanúsított bennünket. A lényeg az, hogy nem tudtam megtartani a panasznapokat. Sok ilyen esetet tudnék felhozni. Például valakinek elvették az autóvezetői igazolványát csak azért, mert hitfelekezet elleni izgatásért elítélték. T. Ház! Azt kérdezem ma, ebben a történelmi pillanatban, hogy »hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén, a riadó vak mélységet felverje szavával«, hol van az a magyar ember, aki ki mer állni az eszme élére? (Rapcsányi László: A Csillagbörtönben! — Ügy van! Ügy van! a szélsÖbaloldalon.) Aki pedig nem akar szabad folyást engedni a becsületes, őszinte rendszerváltozásnak, az távozzék, mert a történelem ítélőszéke előtt felelni fog. (Elénk helyeslég és taps a szélsőbaloldalan. — Gosztonyi Sándor: Igazságot! — Rapcsányi László: Szálasit engedjék ki, majd az rendet csinál! Majd az meg fogja csinálni a rendet!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. , , Következik Paczolay György képviselő ur interpellációja a .belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szöveget felolvasni. „ , • . vitéz Miskolczy Hugó .íegyzo (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz Kollbert János pestmegyei Mep.-titkar szervezése körében tapasztalt visszaélések tárgyában. . 1. Van-e tudomása a belügyminiszter urnák arról, hogy Kolhert János kerületi Mép.titkár, aki jelenleg a nagykátai kerületben, tartózkodik, törvénytelen és aljas eszközökkel a legszokatlanabb módon folytat kormánypárti propagandát? 2. Hajlandó-e a miniszter úr haladéktalanul kivizsgálni ezt a kérdést és haladéktala nul intézkedni a felől, hogy ennek az embernek a működése az eddig közismertté vált formában meg ne engedtessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczolay György: T. Ház! (falijuk! balfelől.) Nem első alkalommal jövünk a képviselőház színe elé olyan kérdésekkel, amelyek látszólag talán a többségi párt szemében egészen jelentéktelenek, azonban a mi szemünkben, akik végigéljük ezeket az állandó zaklatásokat, akik naponta megismétlődő kellemetlenségeknek, naponta megtörténő dezavuálásoknak vagyunk kitéve, akik naponta megtámadtatunk, a mi számunkra nem olyan egyszerűek ezek a kérdések, hogy minden további r nélkül napirendre térhetnénk felettük. Mélyen t. Ház! A röntgenképnek az a tulajdonsága van, hogy egy látszólag egészséges szervezetben is felfedezi azokat a beteg gócokat, amelyek az egész szervezetre kiható ve-. szedelmet jelenthetnek az élő organizmus számára. Azok a dokumentumok, amelyeket ezekben az interpellációkban nai a t. Ház színe elé hozunk, ilyen röntgenképeket tárnak a Ház színe elé arról a viszonyról, amely a magyar politikai pártok között ezekben a válságos időkben, ha idebenn a Ház falai között nem is, de odakint a tömegek színe előtt fennáll. A kormányzat részéről naponta hallunk megnyugtató nyilatkozatokat. Azért kell fékezni a pártpolitikai megnyilatkozásokat, mert az országnak csendre, békességre van szüksége. Nem lebet képviselői beszámolókat tartani &s kiélezni olyan elvi vagy tárgyi politikai kérdéseket, amelyek feltüzelhetnének és esetleg olyan irányba indíthatnának meg politikai fejlődéseket odakint a vidéken, amelyek — valljuk be őszintén — elsősorban a kormányzópártra lennének kellemetlenek. A gyűléstilalmat és a rendkívül hatalom élvezését a magunk részéről talán tudomásul veszszük azért, mert valóban rendkívüli időket élünk és ha politikai szempontból bizalmatlanok vagyunk is teljes mértékben a kormányzattal szemben, mégis meg kell látnunk és minekünk is ez a hitünk ós meggyőződésünk, kell látni olyan felelős tényezőket, akik folytonosan és a bürokrácia gyakorlatában kellő gyakorlattal és belátással viszik az országnak legalább az adminisztrációs életét, ha politikai kibontakozást megoldani és megteremteni nem is tudnak. Igen t. Ház! Amíg azonban az egyik oldalról ilyen megnyilatkozásokat és kijelentéseket hallunk a politikai csendről, a politikai pártok közti békéről és bizonyos megegyezésről, addig erről a megegyezésről és erről a békéről az igen t. túloldal vagy annak legalább is bizonyos szervei azonnal megfeledkeznek, amikor kerületeikbe hazaérkeznek. Mi már tucatszámra hoztunk ide ilyen panaszokat, elmondtuk, hogy mi történt a kunszentmiiklósi választáson, ahol az egész párt, mondjuk meg egész őszintén, statisztált olyan törvénytelenségeknek és visszaéléseknek, amelyeket n nem ilyen időkben, de sokkal nyugodtabb időkben is azonnal a legsúlyosabban el kellett volna ítélni és megoldást kellett volna találni a lelkek békéjének helyreállítására. Ezzel szemben, aki a többségi párt szervezésében az egyik legélénkebb tényező volt, a kunszentmiklósi választáson (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Barcsay!) hazaárulással, német pénzen való