Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

402 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése mo június 26-án, szerdán, elegendő munkájuk, ha csak egy hét kiesés is van a munkában, ez visszazökkenti, visszaejti őket a hínárba úgy, hogy három hétig sem érik magukat utói. Nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, hogy úgy mint a múltban tette, ebben a kérdésben is radikális és kardinális intézkedéseket tegyen. (Taps a szélsöbaloldalon.) Elnö'k: Az iparügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Varga József iparügyi miniszter: T. Ház! Magam is elismerem, hogy az ország egyes helyein mészhiány van. Az én kerületemben is körülbelül egy hónappal ezelőtt panaszkodtak a gazdák arról, hogy nem tudnak meszet kapni. Ennek oka elsősorban az elmúlt télben keresendő: amikor kénytelen voltam válogatni a között, hogy mely üzemek számára adjunk elsősorban szenet és melyek számára másodsorban, vagy harmadsorban, akkor az építőanyagokat készítő üzemeket a második és harmadik helyre kellett sorolnunk, szemben azokkal az üzemekkel, amelyeknek termelése elsősorban honvédelmi érdekeket szolgált. Jelenleg teljes kapacitással dolgozik valamennyi mészégető üzemünk, sőt egyesek még fejlesztik is üzemüket, ennek a fejlesztésnek a hatása azonban csak jövőre lesz érezhető. A mostani mészhiánynak •£112 SL legfőbb oka, hogy hetek óta csapadékos az időjárás. A vagonokban ugyanis nem tarthatjuk sokáig a meszet, mert a vagonok szükségesek más célokra; emiatt többnyire fedetlen férőhelyre kell a meszet kirakni, az esős időjárás azonban elrontja a meszet, úgyhogy félnek a megrendeléstől. Ezen a nehézségen addig nem tudunk lényegesen változtatni, amíg ennyire csapadékos az időjárás. E miatt a távolabbi helyekre nehezebben jut el a mész. Egyébként minden intézkedést megtettem, hogy a szállítás még ilyen zavarok mellett is lebonyolítódjék, és foglalkozom azzal a kérdéssel is, vájjon a termelésben nem mutatkozik-e egy kis kedvetlenség, mert egyesek nincsenek megelégedve a mész árával/ Az errevonatkozó vizsgálatot már a múlt héten elrendeltem és holnap vagy holnapután kapok róla jelentést. Annyit az*onban állíthatok, hogy üzemeink teljes kapacitással dolgoznak és hogy a magam részéről a legrövidebb időn belül elhárítok minden olyan szállítási nehézséget, amelynek leküzdése reám tartozik. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Éljenzés és taps .jobbfelől és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. t (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) T. Ház! Kovarcz képviselő úr interpellációja alatt Gruher képviselő úr a miniszterelnök urat sértő kifejezést használt; ezért a képviselő urat a sértés pillanatában rendre is utasítottam. A gyorsírói jegyzetekből azonban kitűnt, hogy később a képviselő úr egy újabb sértést követett el a miniszterelnök úr ellen, nevezetesen, amikor Kovarcz képviselő úr interpellációjában azt mondotta, hogy a régi világ halálának napján a miniszterelnök úr temetőbe ment, Gruber képviselő úr közbekiáltotta, hogy »Odavaló, régen!« (Felkiáltások jobbfelől. és a középen: Hallatlan! — Zaj.) Csendet kérek! Minthogy ez a közbeszólás nem egyeztethető össze sem a parlamenti; jómodorral, sem a jóízléssel, ezt durva sértésnek kell minősítenem és ezért a képviselő urat rendreutasítom s egyben a mentelmi bizottsághoz is utasítom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció ,a m. kir. miniszterelnök úrhoz a politikai ítéletek revíziója, a politikai üldözések megszüntetése és a politikai rendszerváltozás tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy egyeseket a nemzetiszocialista eszme mellett vialó becsületes magyar kiállásukért elítéltek ? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedést foganatosítani abban az irányban, hogy most, a nemzetiszocializmus teljes diadalának az idején ezeket a bátor, kiálló és becsületes magyar ' embereket önzetlen cselekedeteikért való elítéltetésük miatt a további büntetések alól mentesítéik, illetve ezeket az ítéleteket revízió ßXk vegyék?'« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Aki józan bírálattal lapozza az elmúlt századok történelmét, az észreveheti, hogy minden korszaknak megvolt a sajátságos eszméje. Amíg az egyes ember lelkében a szépet, a jót és az igazat iparkodott kimélyíteni, addig az a bizonyos korszellem a három eszme közül mindig túlsúlyra juttatta az egyiket, csak azért, hogy_ annaki a kornak az emberét esetleg széppé, jóvá vagy igazzá tegye. Ezek a koreszmék sok esetben összeütköztek és. ebből hatalmas küzdelem keletkezett, amelyben mindig a következő, a fiatalabb koreszme győzött. Az új mindig megtörte a régit. Ezek közül az eszmék közül a legnagyobb küzdelmet a pogányság vívta a kereszténységgel. Ugyancsak hatalmas küzdelmet vívott az abszolutizmus a liberalizmussal és manapság, ezekben a századokban ugyancsak két eszme vívja a legnagyobb küzdelmet: az egyik a liberalizmus, a másik a nemzetiszocializmus. Ezekben a küzdelmekben a győzelem... (vitéz Lipesey Márton: Tévedés...) Képviselő úr, legyen szíves, iratkozzék fel és akkor beszéljen! (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) • Elnök: Csendet kérek! Lipesey képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Palló Imre: A győzelem mindig idő kérdése volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A pogány korszak négyszáz esztendőn át küzdött a kereszténység ellen, illetőleg a kereszténység fanatikusai, apostolai négyszáz eseztendőn át véreztek. Vállalták a Colosseumban a vértanúságot, világítottak mint a fáklyák, de minél tlöbben (pusztultak él, annál jobban szaporodott a számuk. Abban a bizonyos IV. században, amikor az aranykoporsóban Diocletianus császárt eltemették, nemesak az utolsó pogány császárt temették el, hanem eltemették a pogány világhatalmat is és győzött az új eszme, hogy ezeken a romokon kitermelődjék az új keresztény világ. Ma — hála Istennek — megismétlődik a történelem. A francia forradalom óta a liberalizmus mohósága általánossá tette az emberi életben a hasznot, a profitot, a szívtelenségét, az emberrel való nemtörődést. Ez jellemezte ezt a korszakot. Az egyén annyira egyedül maradt, hogy a végén nem talált segítőtársat