Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

3ÔÔ .42? országgyűlés képviselőházának Matematikai tényekkel szemben felesleges vitatkozni. Értelmes ember meghajlik az eredmények előtt és igyekszik azoknak tanulságait levonni. A körülöttünk lévő kis államok, de a távoli nagy államok is levonták ennék az új rendszernek tanulságait és mindenütt megindult az ehhez való alkalmazkodás. Erről az alkalmazkodásról egy cikk jelent meg a magyar kormány esti hivatalos lapjában, amiből pár sort idézek. (Olvassa): »A jelen pillanatban három nagyhatalom osztozik a főhatalomban a kontinensen. Készül egy új rendezésre, amely a szociális és kollektiv élet békéjét és igazságát akarja diadalra vinni a kapitalistaplutokrata formák felett. A három birodalom ma a XIX. század avult életrendszerének rothadást árasztó romjain új formákkal kísérle^ tezik, érezve, hogy a kányából csak valami új vezetheti ki a roggyant Európát. A hívők birodalma ez a hitetlenekkel szemben. Forradalmárok és reformerek a konzervatívokkal és az elkínaisodottakkal szemben.« Kérdem t. Ház, nálunk kik irányítják még mindig a nemzet sorsát: a hívők-e vagy az elkínaiasodottak? (Gruber Lajos: Az elkínaiasodottak! Azok!) Felteszem a kérdést a miniszterelnök úrnak, hogy a saját lapja által felállított ezen osztályozás szerint hol érzi magát? (Gruber Lajos: Àz elkínaiasodottak Iközött! Biztos! Odavaló!) Elnök: Gruber képviselő urat rendreuta sítom. Kovarcz Emil: A forradalmár reformok között-e, avagy az ókonzervatív elkínaiasodottak között? Csak azt ne felelje a minsziterelnÖk úr, hogy a a középúton halad, (Egy~ hang a jobboldalon: Nem felel!) mert középút a szélsőségek harcában nincs. (Grober Lajos: Nem is lehet!) Amikor százmilliók között szigetként áll itt a mi régi rendszerünk és a középúton akar maradni, akkor össze fogja morzsolni a körülöttünk lévőik hatalma. (Gruber Lajos: Elég volt Bethlen arany középlítjából!) Elgy politikus szándékát nem a beszédek, nem a szavak, hanem a cselekedetei bizonyítják. (Maróthy Károly: Az eredmények' Főleg az eredmények! — Zaj a középen, — vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Nézzük meg, hogy az új világrend születése idején nálunk Magyarországon, a magyar Glóbuson mi történik? Mit tett Magyarország miniszter ein ölke az új rend megszületése érdekében? Kormányralépése után első ténykedésével feloszlatta azt a tábort, amely az új hi tet hirdette. A választások alatt idegen zsoldban álló, idegen eszmékért, pénzért harcoló zsoldosoknak nevezett bennünket. (Gruber Lajos: Guruló márkákkal vádolt meg, de elégtételt még mindig nem adott! — Zaj a középen és a szélsőbalotdalo^ — Keek Antal: Még ma sem bizonyította be. vitéz Lipcsey Márton: Hagyjuk ezt! — Palló imre: A vitarendező! — Derültség a szélsőbalodalon.) 1939 május 29-én rendőri kardokkal verték szét azokat a híveinket, akik az új világért harcba induló hatalmak követségei előtt együttérzésüknek akartak kifejezést adni. (Gruber Lajos: Akkor azt mondottálk, ez az Angliederung! És micsoda az, amit most önök csinálnak? Ez a dörzsölődzés! — vitéz Lipcsey Márton: És az eszmevédelem micsoda? — Zaj.) A miniszterelnök úr hosszú beszédekben hirdette az erők összefogását, a lelkek megbékülését, s ugyanakkor mmden eszközt felhasznált arra, hogy a mi mozgalmunkat katakombákba kényszerítse. A régi világ halálának napján a miniszterei nölk úr a temetőbe ment. (Gruber Lajos: Odavaló, régen! — Zaj a jobboldalon. — vitéz 123. ülése 19%Ó június 26-án, szerdán, Lipcsey Márton (Gruber Lajos felé): Az eszmevédelem főhőse!) Elzarándokolt Gömbös Gyula sírjához és valószínűleg elmélkedett. Vájjon megkérdezte-e Gömbös Gyulát, hogy Mussolini hadüzenete napján, ha ő ült volna még a miniszterelnöki székben, vájjon ia magyar frontharcosok az új eszme hirdetőinek gyalázására gyülekeztek volna-e össze, avagy Magyarország nagy barátját ünnepelték volna? {Egy hang jobbfelől: Ünnepelték kérem! —Gruber Lajos (a jobboldal felé): Milyen csőn deseik!) És Gömbös Gyula alatt — azzal szemben, hogy a frontharcosok most minket lámpavasra kívántak — lehetséges lett volna-e, hogy nagy barátunk magyarországi képviselete előtt a rendőrség őt ünnepelni akaró 43 hívünket tartóztassa le. Mégkérdezte-e a miniszterelnök úr Gömbös Gyula szellemét, hogy amikor az úlj világ hadserege bevonult Trianonba, akkor ő is elfelejtette volna-e lefújni a más*kor is megtartható légvédelmi gyakorlatot, (Wirth Károly: Teljes gyászpompával fogadtuk Trianon elestét! Sötétségben!) hogy Budapest ne a zsidóság hangulatát bizonyítsa. Gömbös Gyula idején hogy nézett volna ki Budapest Trianon elfoglalása napján? (Wirth Karoly: Illet volna zászlódíszbe öltöztetni egész Magyarországot! — Maróthy Károly: Ez igaz! Elf elejtettük a zászlót kitűzni! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) És vájjon megkérdezte-e (Maróthy Károly közbeszól. — Zaj. — Elnök csenget. — Zsindely Ferenc: Ott volt Gömbös mellett Meizler úr? — Maróthy Károly közbeszól. — Zsindely Ferenc: Ott volt-e vagy nem volt ott? — Maróthy Károly: Ugyan kérem! — Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget. — Zsindely Ferenc: Ott volt vagy nem volt? — Élénk felkiáltások jobbfelől: Nem volt ott! — Wirth Károly: Maguk ott voltak, de nem úgy cselekszenek! — Maróthy Károly: Várja meg az interpellációmat! — Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Zsindely Ferenc: Gömbös mellett ott volt vagy nem volt? — Maróthy Károly: Várja meg az interpellációmat!) Kovarcz Emil: És vájjon Gömbös Gyula alatt lehetséges lett volna-e, hogy három nappal ezelőtt a magyar rádióban elhangozzék a következő beszéd: »Hiába a stukák, hiába a bombázó repülőgépek és harckocsik, össze fog omlani a győzők hatalma. (Grober Lajos: Szégyen, gyalázat ilyet mondani!) A volt győzteseket legyőzték a volt legyőzöttek, de a győztesek ismét a legyőzöttek fölé kerülnek rövidesen... (Rajniss Ferenc: Ki volt ez a disznó?) Elnök: Kajniss képviselő urat figyelmeztetem, használjon parlamentáris kifejezéseket. Egyébként pedig ne szóljon közbe. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldajon; Ki volt az?) Csendet kérek, képviselő uraik. (Baky László: Ki volt ez? — Matolcsy Mátyás: Muszáj megmondani! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a tenqelybarátság? — Folytonos nagy zaj. — Elnök csönget.) Kovarcz Emil: A magyar rádióban hangzott el. (Felkiáltások jobbfelől és a szélső baloldalon: Ki mondta? — Maróthy Károly: Ez a Gömbös-politika, államtitkár aír? '— Zsindely Ferenc: Azt mondja meg, ott volt-e^ Gömbös mellett! Igen, vagy nem? — Állandó nagy zaj és közbekiáltások a szélsőbalolda^onj Elnök: Csendet kérek, képviselő urak.