Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának nitzerf) amelyen igen t. képviselőtársnőnk Kéthly Anna szíves volt emlékbeszédet tartani. (Baky László: Ez botrány!) Megengedték azt is, 'hogy a pacifista verséről nevezete« Várnai Zseninek »Ne 16 jj fiam. mert én is ott leszek« című költeményét elszavalhassák, (Rapcsányi László: Ügylátszik, egy kalap alá tartozik a kormánnyal! — Zaj és felkiáltás a szélsőbaloldalon: Mit szólnak ehhez?! — Matolcsy Mátyás: Hol a belügyminiszter? — Gruber Lajos: A miskolci polgármester engedte ezt meg!) Hogyne, dr. Fekete látta és jóváhagyta. T. Ház! Jellemző, hogy ugyanakkor Dorogon az egyik korcsmáros juniális tartására kért engedélyt. Ezt az engedélyt 15-én a délelőtti órákban ki is kézbesítették neki, azonban a politikai rendőrség emberei, úgy látszik, r'Ölvid^ másífél óra alatt rájöttek, hogy ez a vendéglős bizonyos fokié: rokonszenvez a nyilaskeresztes párttal és a nemzeti szocialista gondolattal (Rajcsányi László: Ki kell irtani!), és mi történt? (Rajcsányi László: Kiirtották!) Két órával később ellenkező tartalmú végzést kéztbesítettek ,ki neki s eibibeu közölték vele, hogy a juniális megtartását a rendkívüli viszonyokra való tekintettel nem engedélyezték. (Rapcsányi László: A szociknak szabad!) Ezek a rendkívüli viszonyok másfél óra alatt következtek be. Hogy mik voltak ezek a rendkívüli körülmények, azt hiszem, erre a felelettel adós maradhatok. Nem szórványos eset ez, igen t. képviselőtársaim, mert ugyanez az eset szórói-szóra Baján június 16-án megtörtént. (Gruber Lajos: Állampolgári jogegyenlőség Magyarországon! — Egy hang a szélsőbaloldalon: A szociknak szabad!) Ugyanakkor, amikor a nyilaskeresztes pártnak ezeket a gyűlésieket nem engedték meg, a Felvidéken a Magyar Élet Pántja száz politikai gyűlést tartott, ezt a kormány hivatalosan 'be is jelentette és a Ikormánysajtóban pontosan olvasni lehetett az ottani megnyilatkozásokat. Ismételem, ez akkor történt, amikor a nyilaskeresztes pártnak nem tették lehetővé, hogy a hŐsjök emlékének megfelelőképpen áldozhasson. (Gál Csaba: Csak Bebel emlékének lehetett! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Jellemző!) Nem hiszem, hogy ez a miniszterelnök úr által olyan sokat hangoztatott lelki megbékélésre fog vezetni, de nem hiszem, képviselőtársaim, azt sem, hogy ez a magyar alkotmányosságnak megfelel. T. Ház! Mindezek á visszásságok különös mértékben és fokozatosan most a közeli napokban váltak igen-igen érezhetőekké. A Ház asztalára letettek egy történelmi jelentőségű törvényjavaslatot. A javaslat egész, nemzeti jövőnk egyik legkényesebb pontját, a nemzetiségi kérdést taglalta és a mi elgondolásainkat vetettük ezzel papírra. Mi történt akkor, igen t. Ház? Maga a nyilaskeresztes párt is ezt a kérdést olyan kényesnek és óvatosságot igénylőnek tartotta, hogy csak a legilletékesebb tényezőkkel beszélte meg és terjesztette az erre legalkalmasabb hely. a képviselőház elé. (Donáth György: Arról lehetne beszélni!) Hallgass csak, Gyurka! Te magad máskép beszéltél. (Egy hang a szélsőbaloldaIon: Az a folyosó! Ott jó másképpen beszélni!) Ebből a nagyon meggondolásra méltó javaslatból a kormány ihátamögött álló saitó és a hatalom húsos fazékjához igen-igen közelálló párt az utóbbi időben a legnagyobb politikai hajszát kerekítette ki. (Budinszky László: A kibérelt rádióval együtt! — tlgy van! a szélsőbaloldalonj 123. ülése 1940 június 26-án

} szerdán. 385 Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közlbeszólásokkal zavarni az interpellálót. Zeöld Imre Péter: A végzetesen komoly gyüléstilalomnak ez a részrehajló értelmezése különösen március 15-e óta vált országosan divattá. Az történt ugyanis, hogy éppen akkor, amikor egy új Európa születésének legreményteljesebb pillanatai előtt vagyunk, akkor itt Budapesten a hatóságok beleegyezésével, sőt segédletével megrendezték a nemzeti szocialista mintára kék ingbe bujtatott katolikus legényegyletek, a jobbsorsra érdemes frontharcosok és horribile dictu a felheccelt asszonyok gyűléseit (Nagy zaj.) s ezeken a gyűléseken a legíörtelmesebb demagógia hangján valósággal utcára vitték azt a nemzeti kérdést, amelynek megoldása a legmélyebb politikai megfontolást igényli. Nem a Hubay—Vágó-féle törvényjavaslatot kívánom dicsérni (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is lehet! — Meskó Zoltán: Nem is lehet dicsérni!), hanem azt akarom leszögezni, hogy ami ezeken a gyűléseken történt, amit a szónoki emelvényen egyes urak hangoztattak, az több volt mint demagógia. (Gál Csaba: A főkapitány jelen volt!) Mindezt a magyar királyi államrendőrség engedélyezte, a magyar királyi kormány elnézte, a kormánysajtó, a baloldali sajtó és a rádió pedig országgávil ággá széjjel kürtölte a cenzúra legteljesebb beleegyezésével. Ez, uraim, azt jelenti, hogy a kormány és a kormánynak egyes tényezői nemcsak élnek, hanem bizonyos vonatkozásban vissza is élnek azzal a hatalommal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Politikára használták fel ezt a kérdést! Helytelenül! — Bencs Zoltán: Politikai kérdés!) T. Ház! Nem mondható a törvények egyoldalú magyarázatára más csak az, amit a miniszterelnök úr itt körülbelül kilenc nappal ezelőtt a trianoni békediktátumra mondott és ami az TTj Magyarság június 18-i számában megjelent: ami hazugságból, vak gyűlöletből fakadt, az magában hordja a megsemmisülés csiráját és az igazság feltámad. Igen t. Ház! Az igazság még egyszer fel fog támadni. (Taps a szélsőbaloldalon. — Budinszky László: Politikai hajsza!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következnék Szögi Géza képviselő ur interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr azonban cserélt Rapcsányi László képviselő úrral, úgyhogy Rapcsányi László képviselő ur interpellációja következik a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Rapcsányi László országgyűlési képviselő interpellációja a m. kir. miniszterelnök úrhoz a nemzeti szociális gondolatnak a gyakorlatban való elsikkadása tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Magyarországon ezelőtt húsz évvel megindult a nemzet életét átformáló keresztény nemzeti és szociális gondolat térhódítása, mely a nemzetfenntartó és nemzetépítő rétegek boldogulását célozta? Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy ez a gondolat titkos kezek irányítása folytán elhallgattatott és ezáltal a kívánt célt, a nemzet megerősödését nem tudta úgy szolgálni, ahogyan azt á nemzet érdeke megkívánta volna? 58*