Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
372 Az országgyűlés képviselőházának kall nézni ez alatt a nyolc év alatt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A büdzsé sohasem volt nagyobb, mint a Láng János-féle javaslat idején. Elnök: Ne méltóztassanak párbeszédeiket folytatni. (Matolcsy Mátyás: Ne beszéljenek közbe ott!) Szöllősi Jenő: Sohasem volt nagyobb -a büdzsé kiterjedése, mint éppen a Láng Jánosfélo javaslatok időpontjában. Tessék csak megnézni, soha akkora volumenje nem volt a költségvetésnek, mint éppen azokban az időkben. Csak most közeledünk lassan megint ahhoz a magassághoz. A bethleni idők költségvetésére gondolok. De kérdem továbbá, hogy ha megláttuk a problémákat, hova tűnt el akkor éppen a Láng János-féle javaslat ebből a most előttünk fekvő törvényjavaslatból, [hova tűnt el az a bizonyos Láng János-féle egygyermekrész, amelyet a nemzetgyűlés igenis helyesnek látott és felszólította a kormányt, hogy nyújtson be megfelelő javaslatot? Erre én azt mondom, hogy elvitte a politika. Mert tényleg mi is lenne az Esterházy-vagyonból, vagy a Pallavicini-vagy ónból, vagy az iparmágnások vagyonából, ha egy gyermekriéezt oda kellene adniok a magyar nemzet sokgyermekes családjai számára? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az a politikai rész, amelyre tegnap közbeszólás formájában azt mondotta Rainiss Ferenc képviselőtársam, hogy: törölte a javaslatból a kaszinó. Erre a megjegyzésre a belügyminiszter úr mosolygott, én azonban azt hiszem, hogy ennek a közbeszólásnak mély jelentősége van. (Keek Antal: Igaz!) Elsősorban is igaz ez a közbeszólás; csak az a különbség, hogy nem szórói-szóra kell venni, úgy, ahogyan a belügyminiszter úr értette. Ha a belügyminiszter úr azt mondja, hogy nem volt idő. el volt foglalva a nemzetgyűlés, illetve az országgyűlés, nem volt rá alkaloim, Ihogy a Láng János-féle javaslat törvényerőre emelkedjék, akkor én erre azt mondom, hogy téves ez a megállapítás. Igenis, lett volna idő, csakhogy időközben a nemzetgyűlésnek azt a kevés kis forradalmi lendületét is konszolidálta a Bethlen-kormány. Ez az én véleményem erről a kérdésről, szemben a belügyminiszter úr mérlegével. T. Ház! Rá akarok még mutatni arra, hogy aki egy kicsit foglalkozott a természettudományokkal, az bizonyára tudja, hogy a vegyészmérnökök megkonstruálták a fehérje molekuláját. Retortában meg lehet csinálni a fehérjét, ami egy kis kis fejlődéssel oda fog vezetni, hogy, kész lesz a homunculus, retor; tában meg lehet csinálni; azonban „egy baj van. A fehérje, amit a retortában előállítanak, fizikai és kémiai tulajdonságaiban teljesen azonos a természetes fehérjével, csak egy különbség van, az, hogy nem él, nincs meg benne az az isteni szikra, amely a sejteket élővé, szaporodóképessé teszi. Ugyanezt hiányolom én .ebben a törvényjavaslatban is a többivel együtt. Nincs meg a javaslatban az a lélek, amely át tudná forrósítani az egész nemzet lelkét és az átforrósítás után össze tudná forrasztani, hogy a néptömeg érezze, hogy egyet alkar a kormányzattal, hogy együtt dolgoznak. Hiányzik az, hogy a kormány maga állna ki és mondaná a nemzet előtt: nézzétek, megalkotom ezt a földreformtörvényt, itt van a nagy parcellázó ásó, ragadjátok meg és dolgozzunk együtt. Vágd ki fiam a magad részére a latifundium közepéből, vagy a hitbizomány közepéből ezt a részt, te is, a másuk is, a harmadik is, a százezredik is, jó magyar kisemberek, amelyet megszolgáltatok 12$. ülése Í910 június 26-án, szerdán. r. az évszázadok folyamán, hogy együtt dolgozzanak, átmelegedjenek, hogy mindenki érezze a lendületet a kormányzattal együtt, és akkor itt lesz az a szikra, amely nagy alkotásokra fogja képesíteni ezt a mi kis nemzetünket. A belügyminiszter iir igen óvatosan, nagy bölcsen kerülte ebben a javaslatban, hogy a politikai nagy érdekköröket érintse, különösen a költségvetési tételek előteremtése szempontjából rendkívül óvatos, nehogy a politikai köröket és a nagy hatalmasságokat kihívja. Ennek ellenére felteszem a kérdést, vájjon a belügyminiszter úr meg van-e arról győződve, hogy javaslatának végrehajtása során nem fog politikai ellenállásokba ütközni. A belügyminiszter úr ebben a tekintetben talán a legkevésbbé van fenyegetve az összes tárcák miniszterei közül, és én mégis azt mondom, hogy talán a belügyminiszter úr nem is tudja, mert én az ő becsületes, jó szándékáról szentül meg vagyok győződve, de ő például nem tudja, hogy a vármegyei szociális tanácsadók munkája máris komoly nehézségekbe ütközik. Egy konkrét példát mondok. Csanád vármegye szo ciális előadója igen szép szociális munkát végzett, összeállította a hagymakertész-munkásság szociális kérdéseit. A munka nyomtatásban jelent meg, és néhány nap múlva olyan oldalvágásokat kapott magas helyről, bár névtelenül, hogy annak az embernek nem lesz kedve többé, vagy legalább is hamarosan nem lesz kedve arra, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzék. Ha hozzáteszem azt, hogy ez az oldalvágás a kormányzat által szubvencionált kormánylapban jelent meg a szociális titkár ellen, akkor ebből le lehet vonni a következtetést. (Matolcsy Mátyás: Szociálpolitika a gyakorlatban!) Állítom, — és ez a főtételem — hogy a politikai előfeltételek megteremtése nélkül nincs kibontakozás szociális téren. És Kossuth és Széchenyi nagy vitáját látom itt előttünk megelevenedni. Annak a kérdését, hogy lehet-e előzetes politikai mély szántás nélkül reformmagvakat elvetni és attól dús aratást várni. Én Kossuth mellett vagyok, a száműzött Kossuth mellett. (Keek Antal: Nagyon sokan kisajátították.) Elnök: Kérem Keek képviselő urat, szíveskedjék buzgalmát mérsékelni. (Rupert Rezső: Azt szeretném, ha minél többen sajátítanák ki!) Szöllőssi Jenő: A. mellett a Kossuth Lajos mellett vagyok, akinek az volt a felfogása, hogy előbb politikailag függetlenné kell tenni, politikailag elő kell készíteni a nemzetet és -akkor fog igazi magyar gazdasági élet, magyar reformgondolat kiépülni. Az én megállapításom ebből az, hogy magyar nemzeti szocialista rendszerváltozás nélkül nem lehet korszerű szociális Magyarország. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Figyelmeztetem Rupert képviselő urat, hogy kizárólag Szöllőssi képviselő urat illeti a szó. i i S Szöllőssi Jenő: A belügyminiszter úrtól ebben a javaslatban nem várhatjuk ennek az igazságnak felismerését, de a belügyminiszter úr mégis szükségesnek látta azt. hogy a korszellemre hivatkozzék. Hivatkozik elsősorbanaz úgynevezett totális államok helyzetére és azután,, hogy senki zokon ne vegye, ugyancsak majdnem ugyananyi sort áldoz a demokrata államok rendszerére, és ebből vonja le azután következtetéseit. De a végső következtetéseket nem vonja le a belügyminiszter úr, azt, hogy a totális államokban meghozták és azonnal életbeléptéitek ezeket a törvényeket. A francia