Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

366 A& országgyűlés képviselőházának 123. ülése 19 W június 26-án, szerdán. meg, mint a keresztény kiskereskedőknek. Megpróbáltuk támogatni a keresztény magyar kiskereskedőt és kisiparost, sajnos, azt tapasztaltuk, hogy a legtöbbször nem volt versenyképes. Itt a magyar társadalom áldozatkészségét kívánom igénybevenni, hogy még abban az esetben is, ha átmenetileg az a szerencsétlen magyar induló új ember, új exisztencia egy-két fillérrel drágább is, akkor is odamenjünk, támogassuk, mert ha ezt nem tudjuk a társadalomban oktatással, neveléssel és propagandával keresztülvinni, akkor a keresztény magyar ifjúság mint kereskedő és iparos soha sem fog tudni megerősödni. Nem segélyezésekre van szükség. A segélyezés megrontja az emberek gondolkozását, éppen úgy, mint a nagy államokban, ahol hozzászoktak a munkanélküli segélyezéshez, A segélyezés megalázó is. Dolgoztatni kell az embereket és a munkát tisztességesen meg kell fizetni. Ezen a téren hivatkoznom kell arra, hogy az általános árnívó emelkedéssel a munkabérek nem tartanak lépést. Az öregségi és általános biztosítást meg kellene oldani egyöntetűen az egész országraNagyon sok panasz merült fel az Oti, Malbi, és más hasonló biztosítási szervek ellen. Ezeknek ügyvitelébe, adminisztrációjába bele kell nyúlni, azt meg kell gyorsítani, hogy ne történhessék nneg az, amire egy konkrét esetet elmondok. Egy kubikus munkás 65 évets kora után nyugdíjba akart menni és jelentkezett az Oti,-nál, ahol megígérték, hogy rövidesen meg fogja kapni nyugdíját. Eltelt két hónap, de a nyugdíjból semmi sem volt még;. Amikor ezt a szegény embert alkalmaztattam a szemetes kocsis mellé, éppen csak azért, hogy valamilyen jogcímen ki lehessen fizetni neki napi 2 pengőt, ezt a napi 2 pengőt be kellett jelenteni az Oti.-n'ál és 48 óra alatt már jelentkezett is az Oti. intézkedése, hogy az illető első kérvénye nem érvényes, hiszen munkabíró és kérvényét azonnal visszaküldték. Egy egész esztendeig tartott, amíg ez a szerencsétlen ember megkapta illetményeit az Oti.-tói, jóllehet egypár jóindulatú tisztviselői a legmesszebbmenőén támogatták ügyét és ismételten sürgették annak elintézését. A régi munkaadók adták neki az útiköltséget a Dunántúlról Csongrádra és a munkástestvérek gyűjtöttek össze több mint 600 pengőt, ebből tudott megélni egy esztendeig. T. Ház! Ezek csak szórványos jelenségek, de ezek azok, melyeket meg kell szüntetni és lehetővé tenni, hogy a társadalombiztosítás országos, általános, átfogó jellegű legyen és gyorsan működjék, akár mint a bankokban lebonyolított befizetés, átutalás, stb. Ha jól szervezik meg és az Oti. tisztviselőit is jobban megfizetik, akkor lelkiismeretesebben és sokkal gyorsabban tudnak dolgozni. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági munkásoknál felmerül a lakáskérdés problémája. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr beszédideje még nem járt le, de mindenesetre tudomásul veszem a kérést és felteszem a kérdést» méltóztatnak-e a ikért félóra meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, méltóztassák folytatni. Vajna Gábor: A mezőgazdasági nagybirtokoknál a munkáslakások nagyon sok helyen nincsenek korszerű állapotban. Az ipartelepekről nem is beszélek, mert nagyon kevés ipartelepnél vannak egészséges és kielégítő számú munkáslaikások. A mezőgazdaságnál tetézi a nehézséget, hogy az év egy bizonyos részében, tehát télen nincs munka. T. Ház! Azt mondtuk, hogy a nehéz ipar keres, tehát a nehéz iparnak meg kell segítenie a földet, a gép segítse meg' a földet. Budapesten például megállapításaink szerint 3—4000 nagyobb üzem, bankintézmény és ehhez hasonló vállalkozás működik; ha ezektől azt kívánjuk hogy évetnte nagy átlagban két egy-két szobás, vagy két-három szobás családi házat, mlunkáslházat építsenek, vagy ennek ellenértékét egy külön állami alapba 'befizessék, akkor ez egy esztendő alatt 6—8000 egészséges munkáslakást jelentene, tíz esztendő alatt pedig 60—80.000 munkáslakást. A nagy ipartelepek ezt, azt hiszem, minden fogfájás vagy .szemhunyorítás nélkül el is bírnák. Ami a lakások elosztását illeti, úgy gondolom, hogy az állam ellenőrizné azokat a helyeket, ahol a legnagyobb a lakásnyomor, a lakásínség és ezeket a házakat ott osztaná, el; állami felügyelet alatt ott lehetne felépíttetni ezeket a házakat akár mezőgazdasági, aJkár pedig ipari vidékeken, ahol azokra a legnagyobb szükség van. 1927 mágusában a sokgyermekes családok segélyezésére egy országos gyermeksegítő alapra vonatkozó törvényjavaslatot nyújtottak be. Ezt maga ez a javaslat is megemlíti, de megemlíti azt is, hogy sajnos, más egyéb munkák miatt ezt a javaslatot megvalósítani nem leheteti ^Tisztelettel kérem ennek a javaslatnak az elővételét. Nem ismerem tartalmát, de mindenesetre a magyar gyermek jövőjéről van szó benne, kívánatos lenne tehát azt is letárgyalni és megvalósítani annál is inkább, inert az előttünk fekvő javaslat is üdvösnek nevezi azt a javaslatot. T. Ház! Lehetővé kellene tenni a fiatalemibereknek, hogy fiatal korukban és ne 30—35—40 éves korukban tudjanak megházasodni. Látom az ipari munkások közt, akik havonta 80—100—120 pengőt keresnek, hogy ez nagyoln kevés, erre házasságot kötni, családot alapítani nem lehet. Ennek természetes következménye azután az, bogy az emberek későn házasodnak. Lakáshoz sem tudnak hozzájutni a munkások; tömeglakásokban élnek, 8—10 munkás emeletes ágyakban alszik, ki é^el, ki nappal, mert olyan nyomortanyák is vannak, ahol felváltva laknak a lakásokban; kifejlődik a szabadszerelem a vadházassag és — ami a legszomorúbb — BŐ a törvénytelen gyermekek száma. Egy nagy dunántúli iparvállalatijai, ahol körülbelül 3500—4000 munkás dolgozott, az állam, a megye, az Oti. és a gyár közköltségen^ a nemi 'betegségek tekintetében megvizsgáltak az összes dolgozókat. Megállapítást szellemileg gyengék, esetleg elmebetegek lesznek. Erre vonatkozólag éppen ebben az esztendőben törvényjavaslat került a Ház asztalára, amelyet a Ház magáévá is tett. Ezt a kezdeményező lépést is lörömmel vettem tudomásul, de sajnos nem tudott a Ház elég fedezetet nyújtani arra, hogy ezt a kérdést radikálisan és végérvényesen meg lehessen oldani. T. Ház! TOtalok itt az olaszországi és németországi házassági segélyek nagy szalmára. Épp most jelent meg egy német statisztika: százezer családról beszél, amelyek újonnan indultak el az állam támogatásával. A német birodalom a gyermekek, de általában a dolgozók egészséges fejlődésére elsőrangú súlyt helyez, ennek nagy fontosságot tulajdo-