Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

366 A& országgyűlés képviselőházának 123. ülése 19 W június 26-án, szerdán. meg, mint a keresztény kiskereskedőknek. Megpróbáltuk támogatni a keresztény magyar kiskereskedőt és kisiparost, sajnos, azt tapasz­taltuk, hogy a legtöbbször nem volt verseny­képes. Itt a magyar társadalom áldozatkész­ségét kívánom igénybevenni, hogy még abban az esetben is, ha átmenetileg az a szerencsét­len magyar induló új ember, új exisztencia egy-két fillérrel drágább is, akkor is odamen­jünk, támogassuk, mert ha ezt nem tudjuk a társadalomban oktatással, neveléssel és propa­gandával keresztülvinni, akkor a keresztény magyar ifjúság mint kereskedő és iparos soha sem fog tudni megerősödni. Nem segélyezé­sekre van szükség. A segélyezés megrontja az emberek gondolkozását, éppen úgy, mint a nagy államokban, ahol hozzászoktak a munka­nélküli segélyezéshez, A segélyezés megalázó is. Dolgoztatni kell az embereket és a munkát tisztességesen meg kell fizetni. Ezen a téren hivatkoznom kell arra, hogy az általános ár­nívó emelkedéssel a munkabérek nem tartanak lépést. Az öregségi és általános biztosítást meg kellene oldani egyöntetűen az egész országra­Nagyon sok panasz merült fel az Oti, Malbi, és más hasonló biztosítási szervek ellen. Ezek­nek ügyvitelébe, adminisztrációjába bele kell nyúlni, azt meg kell gyorsítani, hogy ne tör­ténhessék nneg az, amire egy konkrét esetet el­mondok. Egy kubikus munkás 65 évets kora után nyugdíjba akart menni és jelentkezett az Oti,-nál, ahol megígérték, hogy rövidesen meg fogja kapni nyugdíját. Eltelt két hónap, de a nyugdíjból semmi sem volt még;. Amikor ezt a szegény embert alkalmaztattam a szemetes kocsis mellé, éppen csak azért, hogy valamilyen jogcímen ki lehessen fizetni neki napi 2 pen­gőt, ezt a napi 2 pengőt be kellett jelenteni az Oti.-n'ál és 48 óra alatt már jelentkezett is az Oti. intézkedése, hogy az illető első kérvénye nem érvényes, hiszen munkabíró és kérvényét azonnal visszaküldték. Egy egész esztendeig tartott, amíg ez a szerencsétlen ember meg­kapta illetményeit az Oti.-tói, jóllehet egypár jóindulatú tisztviselői a legmesszebbmenőén támogatták ügyét és ismételten sürgették an­nak elintézését. A régi munkaadók adták neki az útiköltséget a Dunántúlról Csongrádra és a munkástestvérek gyűjtöttek össze több mint 600 pengőt, ebből tudott megélni egy eszten­deig. T. Ház! Ezek csak szórványos jelenségek, de ezek azok, melyeket meg kell szüntetni és lehetővé tenni, hogy a társadalombiztosítás or­szágos, általános, átfogó jellegű legyen és gyor­san működjék, akár mint a bankokban lebo­nyolított befizetés, átutalás, stb. Ha jól szer­vezik meg és az Oti. tisztviselőit is jobban megfizetik, akkor lelkiismeretesebben és sok­kal gyorsabban tudnak dolgozni. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági mun­kásoknál felmerül a lakáskérdés problémája. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr beszédideje még nem járt le, de mindenesetre tudomásul veszem a kérést és felteszem a kérdést» méltóztatnak-e a ikért félóra meghosszabbításhoz hozzájá­rulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást meg­adja, méltóztassák folytatni. Vajna Gábor: A mezőgazdasági nagybirto­koknál a munkáslakások nagyon sok helyen nincsenek korszerű állapotban. Az ipartelepek­ről nem is beszélek, mert nagyon kevés iparte­lepnél vannak egészséges és kielégítő számú munkáslaikások. A mezőgazdaságnál tetézi a nehézséget, hogy az év egy bizonyos részében, tehát télen nincs munka. T. Ház! Azt mondtuk, hogy a nehéz ipar keres, tehát a nehéz iparnak meg kell segíte­nie a földet, a gép segítse meg' a földet. Buda­pesten például megállapításaink szerint 3—4000 nagyobb üzem, bankintézmény és ehhez ha­sonló vállalkozás működik; ha ezektől azt kí­vánjuk hogy évetnte nagy átlagban két egy-két szobás, vagy két-három szobás családi házat, mlunkáslházat építsenek, vagy ennek ellenérté­két egy külön állami alapba 'befizessék, akkor ez egy esztendő alatt 6—8000 egészséges mun­káslakást jelentene, tíz esztendő alatt pedig 60—80.000 munkáslakást. A nagy ipartelepek ezt, azt hiszem, minden fogfájás vagy .szem­hunyorítás nélkül el is bírnák. Ami a lakások elosztását illeti, úgy gondolom, hogy az állam ellenőrizné azokat a helyeket, ahol a legna­gyobb a lakásnyomor, a lakásínség és ezeket a házakat ott osztaná, el; állami felügyelet alatt ott lehetne felépíttetni ezeket a házakat akár mezőgazdasági, aJkár pedig ipari vidékeken, ahol azokra a legnagyobb szükség van. 1927 mágusában a sokgyermekes családok segélyezésére egy országos gyermeksegítő alapra vonatkozó törvényjavaslatot nyújtot­tak be. Ezt maga ez a javaslat is megemlíti, de megemlíti azt is, hogy sajnos, más egyéb munkák miatt ezt a javaslatot megvalósítani nem leheteti ^Tisztelettel kérem ennek a javas­latnak az elővételét. Nem ismerem tartalmát, de mindenesetre a magyar gyermek jövőjéről van szó benne, kívánatos lenne tehát azt is letárgyalni és megvalósítani annál is inkább, inert az előttünk fekvő javaslat is üdvösnek nevezi azt a javaslatot. T. Ház! Lehetővé kellene tenni a fiatal­emibereknek, hogy fiatal korukban és ne 30—35—40 éves korukban tudjanak megháza­sodni. Látom az ipari munkások közt, akik havonta 80—100—120 pengőt keresnek, hogy ez nagyoln kevés, erre házasságot kötni, csalá­dot alapítani nem lehet. Ennek természetes következménye azután az, bogy az emberek későn házasodnak. Lakáshoz sem tudnak hozzájutni a munkások; tömeglakásokban él­nek, 8—10 munkás emeletes ágyakban alszik, ki é^el, ki nappal, mert olyan nyomortanyák is vannak, ahol felváltva laknak a lakások­ban; kifejlődik a szabadszerelem a vadházas­sag és — ami a legszomorúbb — BŐ a tör­vénytelen gyermekek száma. Egy nagy dunántúli iparvállalatijai, ahol körülbelül 3500—4000 munkás dolgozott, az állam, a megye, az Oti. és a gyár közköltsé­gen^ a nemi 'betegségek tekintetében megvizs­gáltak az összes dolgozókat. Megállapítást szellemileg gyengék, esetleg elmebetegek lesz­nek. Erre vonatkozólag éppen ebben az esz­tendőben törvényjavaslat került a Ház aszta­lára, amelyet a Ház magáévá is tett. Ezt a kezdeményező lépést is lörömmel vettem tudo­másul, de sajnos nem tudott a Ház elég fede­zetet nyújtani arra, hogy ezt a kérdést radi­kálisan és végérvényesen meg lehessen oldani. T. Ház! TOtalok itt az olaszországi és németországi házassági segélyek nagy szal­mára. Épp most jelent meg egy német statisz­tika: százezer családról beszél, amelyek újon­nan indultak el az állam támogatásával. A né­met birodalom a gyermekek, de általában a dolgozók egészséges fejlődésére elsőrangú súlyt helyez, ennek nagy fontosságot tulajdo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom