Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

Az országgyűlés képviselőházának sékelje magát. (Matolcsy Mátyás: Nincs benne az örökösödési adó reformja!) Matolcsy képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Maróthy Károly: Legalább szerénytelen ne legyen. — Zaj.) Maróthy képviselő urat rendreutasítom. Bencs Zoltán: Igazán nem kívántam Maróthy képviselőtársam személyét érinteni. Azt hiszem, nem is érintettem azzal, hogy megbecsültem azt a kiváló képességét és következtetni tudását, hogy ebben a javaslatban ugyanazt, amit én észrevettem, ő is észrevette. (Maróthy Károly: Nem ezt mondotta! Megint másról beszél!) A tény azonban az, hogy nem ebben a javaslatban kell gondoskodni (Egy hang jobb felől: Nem idevaló!) a pénzügyi fedezetről, mert nézetem szerint a belügyminiszter úrnak szociálpolitikát kell csinálnia, megállapítani a célt, a feladatot, a szükségleteket, amikre szüksége van és a törvényhozás, illetőleg az illetékes miniszter dolga, hogy megkeresse ehhez a fedezetet s megjelölje azt, és azután rá lehet bízni a kormányra, hogy az az előirányzott összeg, amelyet itt megszavazunk, a miniszter úrnak ezekre a célokra tényleg rendelkezésére is fog állani. (SzöUősi Jenő: A lényeg az, hogy ki fizeti a többletet!) Azt kérem a mélyen t. túloldaltól, méltóztassék nyugodt lélekkel megszavazni ezt a javaslatot (Rapcsányi László: Eszünk ágában sincs!) és méltóztassék a preliminált fedezetet az örökségi adó kérdésétől függetlenül t megszavazni ezekre a szociálpolitikai célokra. (Matolcsy Mátyás: Roppant intelligens ember!) Az egykekérdéssel kapcsolatban az örökségi adó rendezése kérdésében felmerült itt egy gondolat, egy javaslat, — legyen szabad ezt itt külön szóvátennem — amellyel még tisztviselőkoromban is gyakran sokat foglalkoztam, tudniillik az állami részesedés azokban az örökségekben, illetőleg azoknál a földbirtokoknál, ahol az örökhagyónak csak egy vagy két gyermeke van. Ezt az elgondolást három vagy négy gyermekre képzelték el és nagyon sokan úgy tekintik, mintha panaceája volna az egykekérdés megoldásának. Elismerem, hogy a legértékesebb népréteg, amelyet nekünk szaporítanunk kell, a falu népessége. Azt is hajlandó vagyok koncedálni, hogy éppen a birtokosok között van ez a legértékesebb népesség, bár bizonyos, hogy! a birtoktalanok között is nagyszerű fajmagyar rétegek vannak. Igaz, hogy azoknál az egyke viszont nem divat. Az egyke legtöbbnyire össze van kötve a birtokos állapottal, tehát az egykézik, akinek valamije van. Mármost ha megfordítjuk a tételt, hogy a birtokosok közül nem mindenki törekszik egykére, hanem szeretne egy vagy két, vagy több gyermeket, ha megvan az őszinte .vágya arra, hogy legyenek gyerekei, de nincsenek, továbbá, ha van egy ilyen törvényes öröklési rendelkezés, akkor az nélkülözni fogja ezzel az esettel, yagy ezekkel az esetekkel szemben minden törvényes rendelkezésnek azt a legnagyobb morális kellékét, tudniillik hogy igazságos legyen, mert igazságtalanul sújt egyeseket, másoknak a bűneiért. Nem olyan egyszerű ez, mélyen t. Képviselőház, hiszen a gyermekáldás - nem pusztán csak a szülők képességétől függ, hanem ott ismét érvényesülnek az életnek olyan rejtelmei, amelyek 'birtokosok és birtoktala1 nok között és alsóbb- és magasabbkategóriájú társadalmi osztályok között egészen kiszámíthatatlanul érvényesülnek. Az pedig, hogy a bűnös cselekvést ellenőrizni tudjuk és ehhezképest a büntetést legalább nagyobb részben azokra róiiik ki törvényhozásilag is,, akik tényleg felelősek a gyermekáldás korlátozási?, ülése 19UO június 25-én, kedden. 347 sáért, nem hiszem, bogy ezt a rendőri műveletet a javaslattevők közül bárki is észszerűen vállalni tudná, mert hiszen csak azt lehet konstatálni, hogy a birtokosnak nincs elég gyereke, mondjuk, nincs négy gyereke, de hogy miért nincs négy gyereke, ezt nem lehet megállapítani. (Közi Horváth József: Nem bűn tető jelleggel lenne hozva egy ilyen intézkedés!) Nem lehet másképpen. Már most én arra törekszem, hogy egy rendelkezés, amelyet a törvényhozás bölcsesége hoz, minden tekintetben igazságos legyen és csak olyan emberi viszonyokra terjedjen ki, amely emberi viszonyok szabályozása valóban a mi hatalmunkban is van, ahová pedig a mi hatalmunk nem terjed ki, ott nagy gondossággal igyekezzünk belenyúlni az életviszonyok szabályozásába, mert lehet, hogy amit egyszerűnek hiszünk, az egy végtelenül komplikált folyamat és Kellermannal tartok, hogy »csúnya dolog minden titkot egy szó gombostűjével felnyársalni!« (Tóth János: Nagyon szórványosan van ez!) Elnök: Tóth,János képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon mindig közbe. Bencs Zoltán: Magam statisztikát erről nem láttam, jóllhet, magam is egy kissé statisztikus vagyok, de merem állítani, hogy ha mindketten nekifeküdnénk statisztikát csinálni és az eredményeket összehasonlítanék, avrt hiszem, körülbelül egálban volna, úgyhogy a szabályozás előfeltétele nem volna meg. Mélyen t. Képviselőház! Még csak egy problémára vagyok bátor kiterjeszkedni és ez az, hogy a javaslattal kapcsolatban örömmel értesültem a belügyminiszter úrnak arról az elhatározásáról, hogy a szociálpolitikai szervezésnél nem elégszik meg azzal, hogy egy összefüggő egységes intézményt létesít, az errevonátkozó akciókat helyesen szervezi és preventív irányba tűzi ki a végrehajtandó feladatokat, hanem arról is gondoskodni akar, hogy a másik részese a szociálpolitikai tevékenységnek: a társadalom is megtegye a maga kötelességét és pedig nem úgy, ahogyan eddig, hogy a társadalom egyszerűen formált egy alapszabályt, abba belefoglalt mindenféle jólhang>zó célt és jövedelmi forrást, ami csak lehetséges volt és azután jótékony egyesületek karitatív működését alakította több-kevesebb eredménynyel, hanem úgy, hogy megfogassék az az egyesület és a maga céljainak szolgálatában leköttessék. Ebben ismét azt látom, hogy a miniszter úr az élet éîes megfigyélőjeként igyekszik a társadalmi erőket is értékelni és a maga elveinek szolgálatába állítani. Kell ez azért, mert mindenhová állami szervekkel valóban nem lehet bejutni. Vannak olyan feladatok, amelyeket csak a társadalom tud megoldani és még a totális államokban is azt tapasztaltuk, hogy a társadalmi szerveket az állam beállítja egyes közfeladatok megoldásába —- parastotalisan — s azok futnak mégis szépen a maguk útján, teljesen társadalmi szervezettel és jelleggel, örömmel látom azt, hogy ez a célzat ennek a javaslatnak végrehajtása keretében is felmerült és itt vagyok bátor megemlíteni a Stefánia Szövetség és a Zöldkereszt-mozgalom mellett, hogy éppen a családvédelem keretében a Magyar Családvédelmi Szövetség fontos működést fejt ki, házassági tanácsadókat létesít, irodákat állít fel országszerte községekben, igyekszik és tud is a miniszter úrnak segítségére lenni ezeknek a terveknek megvalósításában és azt hiszem, hogy ha olyan módon vétetik kézbe, ahogyan ez a javaslat,is célozza a szervezést, a miniszter úr intenciójának meg-