Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-121
Az országgyűlés képviselőházának minél gyorsabb ütemben baladjanak előre, mert ebben a változó, forrongó, ideges korszakban nemzetmentő cselekedet az, ha a jó törvényjavaslatok eredményei a gyakorlati életben azonnal jelentkeznek és a tömegek megnyugtatására szolgálnak. T. Képviselőház! A másik kérdés, amelyet magam előtt feltettem, az, hogy vájjon közigazgatási szervezetünk meg tud-e felelni a reáháruló feladatnak. Az előadó úr figyelemmel hallgatott értékes beszédében nagy súlyt helyezett a szakismeretek és a gyakorlati ismeretek megszerzésére 1 . Kétségtelen, hogy ezek nélkül nem lehet jó munkát végezni. Mégis legyen szabad hangsúlyO'znom, hogy ebben a munkában az ismeret és a tudás mellett a hangsúly mindenekfelett az emberen lesz, aki ezt a munkát végzi, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Somogyi Ferenc előadó: Egyetértünk!) ennek az embernek a lelkületén, adottságán, mert bármennyire lehet valaki szakember ezen a területen, ha nincs meg benne az a nemzeti, népi, emberi felelősségtudat, amely nélkül az ilyen munka haszontalan pepecseléssé, hivatalnoki semmittevéssé válik, akkor a legtökéletesebb szakismerettel sem végezhet az ilyen ember jó ínunkat. Ne méltóztassék félreérteni: nem az ismeret ellen szólok, mert azt is vallom, hogy a tudatlan és tapasztalatlan ember ezen a területen legalább akkora hibákat fog elkövetni minden jóindulata mellett, mint a tudós, akiből a lelkület hiányzik. T. Ház! Attól, aki Magyarországon erre a szociális munkára vállalkozni fog, én csak egyet szeretnék kérni. Tekintse ezt a munkát valódi élethivatásának, tehát nem átmenetnek, nem olyan valaminek, amivel érdemeket lehet szerezni és azután az érdemek madzagán fel lehet mászni egyéb pozícióba. Aki erre a munkára vállalkozik, tekintse azt olyan szent élethivatásnak, amelyre érdemes rátenni egy egész emberi életet, mert ha ezt valaki komolyan betölti, az nemzetének, ha névtelenül is, a legnagyobb szolgálatok egyikét tette. Csak megemlítem, hogy ha ennek a munkának meglesz az a központja, amlyiből nemcsak az intézkedések mennek ki vidékre, hanem amely valósággal lelki központ is lesz, akkor innen meg kell teremtenie a lehetőségét, ha máskép nem, repülő-bizottságokkal, amelyek ezt a munkát az ország egész területén nemcsak ellenőrzik, hanem lélekkel és tűzzel látják el, hogy azok az emberek, akik a vidéken ezt a munkát ellenőrizni fogják, valóban betölthessék hivatásukat. T. Ház! Szinte röstellem is megemlíteni, de nagyon szeretném, ha ebből a munkából teljes mértékben kimaradna mindeu pártpolitikai szempont. (Helyeslés balfelöl.) Jól emlékszem a belügyminiszter úr beszédére, amelyet a költségvetési vita végén mondott, s amelyben már foglalkozott ennek a törvényjavaslatnak lényegével és tiltakozott az, ellen a beállítás ellen, hogy a magyar közigazgatás pártpolitikai szolgálatban áll. Mondjuk, általánosságban nincsen így, s ezért én csak egyet kérek a belügyminiszter úrtól, azt, hogy akit ebben a munkában rajtakap azon, hogy pártpolitikai tendenciák szerint próbálja ezeket a dolgokat intézni és ezzel diszkreditálni ezt a szent és nagy nemzeti törekvést és munkát, arra egyszer már koppintson rá (Helyeslés jobb felől.), mert csak egyetlen-egy példa kell ahhoz, hogy azután az országban mindenki tartózkodjék ilyenirányú tevékenységtől. (SzőHősi Jenő: Ez eddig más vonalon nem történt!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 121. ülése 1040 június 24-én, hétfőn. 331 Mondom, általánosságban nem akarom ennek a gondolatnak vádját felvetni a magyar közigazgatással szemben, mert hiszen tudom, hogy nagyon nehéz körülmények között nagyon nehéz munkát végez a magyar közigazgatás, de méltóztassék megengedni, vannak emberek, akiket elfog a pártpolitikai szenvedély a hivatali irodában és például az erkölcsi bizonyítványába beleírja az illető pártállását. A belügyminisztériumban láttam egy lapot a múlt héten, amelyben szemrehányást tesznek egy vidéki fiatalembernek, hogy engem, ellenzéki, képviselőt kért meg arra, hogy valamely ügyében közbenjárjak. (SzőHősi Jenő: Tessék!) A m ig ilyen — elismerem — szórványos jelenségek vannak, talán nem egészen felesleges, hogy ezt a szempontot kihangsúlyoztam. Még csak arra akarok rátérni, hogy ez a törvény jó eredményt hozzon, ahhoz nem elég az, hogy a magyar nemzeti gazdasági életben a törvény önállóan itt funkcionáljon. Jó gazdasági politika nélkül, jó agrárpolitika nélkül ennek a törvénynek hatása alig képzelhető el. Nagyon sokat beszélünk szociális intézkedésekről, de méltóztassék nekem megengedni, hogy objektíve rámutassak arra, hogy minden szociális intézkedésnek megvannak a maga terhei. Ha azokat, akik az ország terheit hordozzák, gazdáinkat, termelő osztályainkat nem tesszük teherbíróbbakká, mint amilyenek most, akkor a szociális enyhülés gazdasági eszközök hiánya miatt lesz -majd lehetetlen. Mindig gondolni kell arra, hogy nem csak osztásról van szó. Én magam sem vagyok kibékülve a magyar jövedelemelosztással, de gondolni kell arra, hogy szaporítsuk is azt, amit osztani akarunk mert ha ezt a munkát a nemzet céltudatosan, komolyan el nem végzi akkor lassan elérkeztünk egy időhöz, amikor állami életünk és gazdasági életünk proletarizálódik és többé már nem igen lesz mit elosztani. Jó agrárpolitika is kell ennek a javaslatnak eredményességéhez, mert hiába osztunk ki állatot. meg egyebet, ha annak a tenyésztése nem lesz kifizetődő, a szegényemíbernek elmegy a kedve tőle; ha lesznek olyan esztendők, amikor a malacokat a vásáron eleresztik, mert senki meg nem veszi, akkor hiába adok harmados, vagy nem tudom milyen kocát annak a szegény embernek. A jó agrárpolitika eb : be az országban szerintem minden gazdasági és szociális tevékenységnek az alapja. T. Ház! A javaslat szándékait én feltétlenül jóknak tartom, irányát valóban eredetinek, magyarnak és teljes mértékben helyesnek. Matolcsy t. képviselőtársam beszédére terek most vissza. Ö a javaslatot nem fogadta el ama hiányok miatt, amelyek a javaslatban nincsenek (benne. Beszélt a magyar szociálpolitika egész elképzelt nagy épületéről, különösen felemlítette a biztosítási ág kifejlesztésének szükségességét. Abban a követelésben, hogy a biztosítást a mezőgazdasági lakosságnál kifejlesszük, teljes mértékben egyetértek vele. Nem most, hanem akkor, amikor ezeknek a kérdését tárgyaltuk, én magam voltam egyike azoknak, akik ezeknél a biztosítási ágaknál legalább a szerintem elérhető minimumot követeltem, mint megvalósítandó célt; nem tudom azonban ebből a szempontból bírálni ezt a javaslatot, nem tudom bírálni abból a szempontból, hogy mi nincs benne, esetleg olyan dolog is, ami nem belevaló. En a javaslatot pozitíve nézem: azokat az intézkedéseket, amelyek benne tervezve 50
