Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-120
Az országgyűlés képviselőházának nak az ilyen törekvéseknek, mert amit egy nagy nép a maga 30-^40—50—80 millió lakosságával el tudi érni, azt á mi kevesebb lakosságunk nem tudja elérni, mert a kisebb néldáiiyszám aránylag természetesen sokkal többe kerül ezeknél a kiadásoknál. Mindenesetre megnyugtathatom a képviselő urat, hogy felszólalásának intencióival teljesen egyetértek és igyekezni fogok úgy a magam hatáskörében, mint a többi minisztériumok hatáskörében előmozdítani ennek a ne inesértelmű ponyvának kialakulását, fejlődését és az ifjúság erkölcseit rontó iratoknak mielőbbi teljes kiküszöbölését. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul veszi. (Palló Imre: Cselekedjék már valamit!) Következnék Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a belügy-, a vallás- és közoktatásügyi, valamint az iparügyi miniszter arakhoz, a képviselő úr azonban ezt az interpellációját törölte. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegét felolvasni. Bnczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz: Hajlandó-e a belügyminiszter úr a községi önkormányzati szervek választásának tisztaságát megóvni, vagy pedig a látszat rendszerről más alapra áttérni? Budinszky László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László; T, Képviselőiház!(Halljuk! Halljuk!) Az egész világon a nagy német nemzet diadalát ünneplik. (Éljenzés.) Jó barátnak, ellenségnek egyaránt el kell ismernie, hogy a világtörténelemben páratlanul álló győzelmet aratott a német nemzeti szocialista nemzet. Mégis, amikor ezek mellett az' ünneplések mellett elmegyünk s ezekből részben bensőséges hittel veszünk részt, részben pedig látszatkedvvel (Meskó Zoltán: Valamennyien bensőségesen!), akkor az ezekből leszűrődő tanulságokat nem tesszük magunkévá. A XX. század embere, aki ojt küzd a német fronton, nemcsak a nagyszerű hadvezetés, nemcsak a kiváló fegyverek következtében tudta ezt az eredményt elérni, hanem azért, inert megvan a hite a közösségben, mert a közösség iránt végtelen ragaszkodással és áldozatkészséggel viseltetik. A tekintélyállamok mai rendszere, a tekintélyállamokban felépített egész jogi igazgatás, köz- és magánjogi igazgatás teljesen átallott és más szerkezetű formákat nyert, szemben az úgynevezett demokrata államokkal, ahol sokan azt 'hirdették, hogy ott az emberek sokkal nagyobb közösséget éreznek az állammal, a nemzettel. Ennek éppen ellenkezője bizonyosodott be, mert igenis éppen a tekintélyállamoknál éreznek közösséget az emberek, míg az úgynevezett demokrataállamoknál teljes érdektelenség nyilvánul meg, ami részéről a háború elvesztésének egyik fő oka is. (Palló Imre: Ha baj van, mennek Amerikába!) A belügyminiszter úr itt a parlament megnyitásakor kijelentette, hogy a magyar közigazgatás reformra szorul és ő rövidesen be fogja terjeszteni a magyar közigazgatás reformjáról szóló átfogó nagy törvényjavaslatot. (Rapcsányi László: A lemondásával együtt!) 12Ô. ütése 19W június 19-én, szerdán. 301 Mind a mai napig vártunk erre a törvényjavaslatra, de mind a mai napig nem került ide. Ezen a viharos tavaszon, ahol a természet is oly sok csapással sújtotta a magyar földet, a közigazgatás felügyelete alatt álló legkisebb úgynevezett önkormányzati szervekben, a községekben folyik az élet. Az emberek fásultan tekintenek a közre. Ha szembenézünk a valósággal, meg kell állapítanunk, hogy a falu népe nem érdeklődik a köz iránt. Vágjon miért nem érdeklődlik? (Paczolay György: Tapasz talatai vannak!) Nemcsak azért, mert nálunk nem tért át a magyar nemzet a tekintélyállamok rendszerére s régi alkotmányunk alapján állva, a demokrati'kus jogfejlődésmek, a parlamentáris rendszernek kiteljesedett formáját éljük (Rapcsányi László: Álparlamentárizmus!), hanem azért is, mert az úgynevezett önkormányzati rendezer nálunk álonkor 1 mányzat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Sződiősi Jenő: Végig az egész vonalon!), hiszen az embereknek semmi néven nevezendő beleszólásuk a köz dolgaiba nincsen. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mi a parlamentarizmust komolyan vennénk és Deák Ferencnek azt az igen bölcs mondását, hogy a vármegyei önkormányzat teljes mértékben kiterjesztendő a községekre is. komolyan vették volna az utókor közjogászai és a mostani magyar parlamentáris rendszer, amelyben — ha úgy végigfutunk rajta — látjuk mind erősebben feltörni, az erőszakoskodásnak, a korrupciónak a jeleit, mondom, iha ezt komolyan vették volna, akkor a magyar paraszt, a magyar falu anyanyelvre, nemzetiségre és vallási hovatartozandóságra tekintet nélkül érdeklődéssel viseltetnék a köz iránt. Ez pedig messzemenő és nagyhorderejű, nagyjelentőségű dolog lenne, mert a falu fiai kerülnek ki elsősorban az első harcvonalba, azok fizetik általánosságban a legtöbb adót és tartják fenn az egész magyar nemzetet. (Igaz! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Ide nem rendelnek ki csendőri hatalmat és belügyi nyomozókat, itt nem kell a legkülönbözőbb dolgokat elhíresztelgetni és elmorJdani, elég, ha a község vezetőjét, akinek ezer gondja és ezer más dolga volna — amint konkrét esetekkel alá fogoui támasztani és az idő rövidsége miatt írásban fogom a jegyzőkönyveket a belügyminiszter úrnak átadni — rákényszerítik arra, hogy kiáll j on »a községháza elé és az odamenő választónak azt mondja: azt a cédulát pedig dobja el, mert ha.nem azzal a cédulával fog szavazni, amelyiket én adom a kezébe, akkor többé ne kerüljön a szemem elé. (Rapcsányi László: Így nevelik gerincre a magyarokat! — Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársaim, ez nem politikai kérdés, ez a tisztesség kérdése, mert az igazság egy és ugyanaz ott is, itt is, ezt tessék tudomásul venni és nem összekeverni a dolgokat. (Zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget. — Paczolay György közbeszól.) Elnök: Paczolay képviselő urat kérem, amikor az elnök szól, méltóztassék csendben lenni! Az interpelláló képviselő úr a községi igazgatást a községi választásokkal kapcsolatban általánosságban meggyanúsította. Ezt nem engedhetem meg. Méltóztassék megnevezni azokat a Ihelyeket, ahol ilyenek történtek, vagy azokat a személyeket, akik az állított visszaéléseket elkövették. Tűrhetetlen, hogy a „képviselő úr úgy állítja be a közvélemény előtt a magyar községi igazgatást, mintha általánosságban azokban a hibákban szenvedne, amelyeket a képviselő úr állít. Budinszky László: Megnevezem az egyik községi jegyzőt, (Zaj a szélsőbaloldalon és a
