Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-120

Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1940 június 19-én, szerdán. 293 tett, szőlőkre, ezeket a szőlőket további rendelkezésig; nem kell kivágni vagy átoltani. A direkt termő szőlők az ország egész beültetett szőlőterületének mintegy 8.5%-át teszik ki. Tekintettel arra. hogy a direkt termő fajták inkába bő termésnek, a belőlük szűrt bor évi mennyisége közel 500-000 hl-re tehető. Ezen tekintélyes mennyiségű és köztudomásúlag rossz minőségű bor a magyar borok külföldön elismert jó hírnevét és a hazai bortermelés közgazdasági jelentőségét állandóan veszélyezteti. Ezen borgazdasági szempontból igen fontos körülményre való tekintettel nem vagyok abban a helyzetben, hogy a hegyközségi törvény idevonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése iránt lépéseket tegyek, mert nem engedhető meg, hogy ezek a silány minőségű, olcsón művelt szőlők termésükkel továbbra is veszélyeztessék a nagyobb költséggel fenntartott, de jó minőségű bort szolgáltató értékes szőlők kultúráját. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi június hó 7. vitéz gróf Teleki Mihály, s. k.« "Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásbeli választ tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásurveszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak Tóth János képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Nagyméltóságú Elnök Űr! Tótlh János országgyűlési képviselőnek a képviselőház 1940. évi április hó 24-én tartott 100. ülésén a farmosi kültelki iskola megéjpítése tárgyában hozzám intézett interpellációjára adott írásbeli válaszomat továíbbi szíves eljárás végett van szerencsém Nagyméltóságoddal tisztelettel az alább iakb an közölni : »A képviselő úrnak az a megállapítása, hogy Farmos község külterületén, a Rekettyéstanya vidékén tanyai iskola építésére már j 1935-ben »teljes anyagi segély« utaltatott ki és hogy az iskola felépítéséhez a minisztérium már 1935-ben megadta hozzájárulását, téves., A szóbanlévő iskola külterületi iskola létesítését én kezdeményeztem 1937-ben. amikor is, a Farmos község külterületén lakó tankötelesek összeírása alapján, 1937. október hó 5-én Pest vármegye kir. tanfelügyelőjéhez intézett rendeletemben a tankötelesek oktatásának biztosítására egy 2 tanerős új állami elemi iskola létesítését mondottam szükségesnek és a 2 tantermes iskola, valamint 1 tanítói lakás építésére 15.000 pengő építési államsegélyt helyeztem kilátásba. :• A tankötelesek oktatásáról elsősorban gondoskodni köteles politikai község azonban nem kezelte kellő buzgalommal az iskolaépítés Ügyét. Végül többszöri sürgetésemre 1938 augusztusában a község azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a kilátásba helyezett építési államsegély összegét emeljem fel. A község kérését még ugyanabban a hónapiban teljesítettem s a kilátásba helyezett államsegély összegét 18.000 pengőre emeltem fel azzal a feltétellel, hogy a község az iskola építését még ugyanazon év októberében megkezdi. Október hónapban a község az építkezésre halasztást kért a következő év tavasziáig. A községnek ehhez a kéréséhez is 'hozzájárultam és sürgettem ä tervek felterjesztését. A tervek 1939. februárjában érkeztek fel s azokat jóváhagyás után haladéktalanul megküldtem az államépítészeti hivatalnak. Egyben utasítottam az államépítészeti hivatalt, hogy hívja fel a községet az iskola építésének sürgős vállalatba adására. A községnek a vájlalatbaadás tárgyában hozott határozatát az egyik ajánlattevő megfellebbezte. Minthogy a fellebbezés kellő alappal nem bírt, azt elutasítottam s a 18.000 pengő építési államsegélyt 1939. szeptember 21-én kiutaltam. A község az építés megkezdésére a megbízást a vállalkozónak már 1939. október hó végén megadta. A munkálatok azonban a rendkívüli időjárás és az árvizek miatt ezideig — sajnos — nem voltak elkezdhetők. Az államépítészeti hivatal jelentése szerint azonban a vállalkozó a munkálatokat most már haladéktalanul megkezdi s így az iskola felépítése folyó évi szeptember hó l-ig befejeződik. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék.« Budapest, 1940. évi június hó 1-én. Hóm an Bálint, sk. m. kir. vallás- és közoktatásügyi •miniszter. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásbeli választ tudomásul venni % (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Következnek a szóbeli interpellációk. Az első volna Szögi Géza képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a képviselő úr azonban halasztást kért. Méltóztatnak ehhez' hozzájárulni! (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Paczolay György képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Qéza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz és a kormány tagjaithoz az interpellációkra meg nem adott miniszteri válaszok tárgyában. 1. A kormány tagjai a hozzájuk intézett interpellációk legnagyobb százalékára nem válaszolnak. 2. Miért nem hajlandók a kormány tagjai az interpellációkra válaszolni? (Keek Antal: Most sincsenek itt!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczolay György : T. Ház! Az interpellációs jog a képviselői jogok egyik leglényegesebb alkotó része és mi ezzel a joggal minden komoly és súlyos esetben élünk, amikor alapos lelkiismeretvizsigálás után arra a meggyőződésre jutunk, hogy egy-egy kérdést a Ház nyilvánossága elé kell hoznunk és a sérelmekre itt kell orvoslást keresnünk. Ez azonban csak az egyik fele ennek a jognak, mert nem ér semmit ez a jog, ha mi igyekszünk ugyan élni vele, ugyanakkor azonban azoknak a részéről, akiknek a sérelmekre, a felvetett kérdésekre vagy javaslatainkra nézve intézkedniük kellene, hónapokig tartó hallgatás a válasz. T. Ház! Két alkalommal mondottam olyan természetű és tárgyú interpellációt, amelyre okvetlenül választ kellett volna kapnom. Az egyik interpelláció tisztára tárgyi kérdésekkei, konkrét panaszokkal foglalkozott, a másik pedig elvi jelentőségű, inkább politikai témájú interpelláció volt, amelyben súlyos személyes megtámadtatásra nézve kertem magyarázatot a mélyen t. kormányelnök úrtól, s amelyben tőle és pártjától kértem elégtételt politikai elrágalmazások tárgyában és mind a két interpellációmra most már a harmadik,