Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

Az országgyűlés képviselőházának 109. valóban őszinte iskolapolitika révén a magyar földmíves társadalmat felemelni? Sokszor keserves szívvel néztük azt, mi, afeik értesültünk arról, hogy más országok népe kultúrában, haladottabb mezőgazdasági lakossága gazdaságilag is milyen szép eredményt ért el, mondom, keserves irigységgel néztük ezeknek a népeknek az életét. Sokszor szerettünk volna mi is csak hasonlítani Dániához, Hollandiához vagy Finnországhoz műveltségben, gazdasági jólétben, társadalmi kiegyenlítődésben. Ha ez a nyolcosztályú népiskola nem most kerülne ide a képviselőház elé, hanem megszületett volna már évtizedekkel ezelőtt, akkor most Európának ebben a mai állapotában nem a mi feladatunk, nem a mi hivatásunk lenne-e az, hogy odalépjünk Dánia, Hollandia helyére gazdasági, kulturális és társadalmi iskolapéldával? Nem nekünk kellene-e azt a szerepet vállalni, amelyet békeévekben betöltöttek ezek az országok? Nem nekünk kellene-e lennünk Európa gazdasági iskolájának, mint ahogyan eddig Dánia és Hollandia volt? Meg vagyok róla győződve, hogy ha a nyoleosztályú népiskola valóban a maga várt és elképzelt eredményei szerint mutatkozik meg a magyar életben, akkor gazdasági téren is meg fogjuk tudni közelíteni aa&okat az országokat, azokat a népeket, amelyeket eddig csak irigyelni volt alkalmunk. Legyen szabad néhány rövid szóval magának a törvényjavaslatnak részleteivel foglalkoznom és megmondanom azt, hogy a legfőbb fogyatékossága az, amire már Paczolay igen t. képviselőtársam is rámutatott, hogy egyelőre ingyen készül a kormány megvalósítani a nyolcosztályú népiskolát. A helyzet az, hogy olyan nagy kérdés ez, amelyre meg kell kísérelni áldozatot hozni még akkor is, ha erre most nehezen látszik lehetőség. Vannak olyan kérdések, amelyek meg sem valósíthatók akkor, ha a kormány az első időkben nem mutat komoly áldozatokat, nyomban a törvény végre hajtásának első idején. Először is azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy ahol hatvan tanulónál nem esik több egy tanítóra, ott nyomban meg lehet valósítani a nyolcosztályú tanításra való áttérést. Én nem tudom elképzelni azt, hogyan le het hatvan tanulót nyolc osztályban csoportosítva jól tanítani. Nem tudom elképzelni, hogyan gondolja, ezt a kormány megvalósíthatónalk akkor, ha megnézzük, hogy például eddig hogyan oszlott meg a^ tanerők száma az elemi iskoláknál és a középiskoláknál. Azt látjuk, hogy egy-egy elemi iskolai tanítóra nem jutott egészen 50 tanuló, — 485 tanuló jutott — ugyanakkor egy középiskolai tanárra, beleértve az Összes középiskolákat, még 20 tanuló sem jutott olyan iskoláknál, ahol nemcsak osztályok szerint, de még tananyag szerint is meg vannak osztva a növendékek. Hogyan képzeli a miniszter úr megvalósíthatónak azt, hogy egy tanító 60 tanulóval nyolc osztályra csoportosítva, egy tanteremben eredményes munkát végezhessen el? De én a magam részéről egyelőre nem bízom más vonatkozásban sem a törvényjavas lat sikerében, mert például azt mondja a törvényjavaslat, hogy a felső két osztályban faluhelyen mezőgazdasági irányú, városban pedig a gazdasági helyzetnek megfelelő irányú tanítást kell folytatni. Méltóztassanak tisztában lenni azzal, hogy nem minden tanító fog tudni minden előképzés, minden külön átképzés nélkül gazdasági szakoktatást nyújtani a tanuKOÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI. ülése 19UÖ május 30-án, csütörtökön. 17 lóknak. (Helyeslés a középen.) De tisztában kel! lenni azzal is, hogy a szakoktatásban nem lehet fogyatékosan nevelni. Ott nagyon vigyázni kell, nagyon pontosnak és megbízhatónak keli lenni minden kijelentésnek, mert különben könnyen előfordulhat az, hogy a rosszul tanított tanuló már az első ikísérletnél komolyan ráfizethet arra, amit az iskolában tanult. A törvényjavaslat eredményességének fontos feltétele tehát az, hogy a tanulók csoportja a legkisebb iskolákban is úgy osztasisék meg, hogy a két felső osztályban és a kilencedik évre előírt 40 napos továbbképző tanfolyamon, vagy ebben a továbbképző esztendőben más tanítónak is módja legyen tanítani, nemcsak annak, aki 8 esztendőn keresztül minden nap foglalkozik a tanulóval. Meg kell ezt valósítani még az olyan iskolában is, ahol csak egy tanító van. Meg lehetne ezt oldani valamiképpen úgy is, ha esetleg a kis, egymáshoz közel l,évő községeket összevonva, ezekbe egy-egy szaktanító menne el és a hétnek valamelyik meghatározott napján ő adná elő azt a szaktárgyat, amelyet a tanító nem tud tanítani, részint, meri nincs meg a szükséges előképzettsége, részint, mert ideje is alig jut rá. De nem tudom megérteni, miért kér magának a miniszter úr — mondjuk — meglehetősen érthetetlenül nagy mértékben szabadkezet a jövendőre nézve néhány olyan kérdésben is, amelyet már a törvényjavaslatban is meg lehetne oldani. Itt van például az 5. §, amely szerint a miniszter rendelettel állapítja majd meg, hogy mely iskolák felső osztályai lesznek egyenértékűek a nyolcosztályú népiskola felső tagozatával és így mely iskolák tanulói mentesülnek a nyolcosztályú népiskola felső tagozatába való járástól. Az iskolatípusok nem változnak, viagy nem szaporodnak esztendőrőlesztendőre; azok már évtizedek óta megvannak. Világosan meg lehetne tehát mondani már a törvényjavaslatban, hogy milyen iskolákra gondol a miniszter úr, amikor azt mondja, hogy vannak iskolák» amelyeknek tanulói mentesülnek a VII. és VIII. osztályokba való járás alól. E kérdés felvetésénél arra célzok, hogy vannak községek, amelyekben maga a község, vagy az egyház, vagy általában az iskolafenntartó testület komoly áldozatokkal hozott létre olyan továbbképző iskolát, amelynek tananyaga — mondjuk, egyelőre — talán csak hozzávetőlegesen, de bizonyos átalakítással feltétlenül megfelel a népiskola VII. és VIII. osztályai tananyagának. Ha már most valaki azt kérdezi a miniszter úrtól, hogy mi lesz a jövője ennek az iskolatípusnak, amikor a községben állami elemi iskola van, akkor a miniszter úr azt feleli: Az állami iskola nem lehet csonka, annak nyolcosztályúnak kell lennie, az pedig a ti dolgotok, hogy ezzel a meglévő iskolátokkal mit csináltok. Kívánatos tehát, hogy itt a törvényjavaslatban fektesse le a miniszter úr és a képviselőház már eleve azt, hogy milyen iskolák azok, amelyek átvehetik a VII. és VIII. elemi iskolai osztály szerep.ét és milyen iskolák azok, amelyek mentesítenek a VII. és VIII. osztályba járás alól. A 12. §-ban ugyanilyen felhatalmazás van. A szakasz t. i. azt mondja, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértően állapítja meg, hogy az iskolafenntartók népiskoláikat milyen sorrendben és időben kötelesek e törvény rendelkezéseinek megfelelően . átszervezni., A miniszter úr azt mondja, hogy öt év alatt szeretne mindenütt áttérni az új iskolatípusra. Nem tudom, hogy amikor a 3