Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-118

282 Az országgyűlés képviselőházának magyar királyi kormány akasztással nem fog­lalkozik«. (Szöllősi Jenő: Mi jogállam va­gyunk!) Ez olyan szellemeskedő válasz volt, amelyen mosolygott is az egész liberális oldal, dörzsölték a kezüket a titkos árdrágítók és hadiszállítók ügyében kijáró képviselők, Tisza István azonban ... Elnök: Képviselő úr, még se méltóztassék az akkori parlamentet ilyen beállításban sze­repeltetni. Meskó Zoltán: Bocsánat, én konkretizáltam. Elnök: Akkor méltóztassék is konkreti­zálni. ! Meskó Zoltán: De mennyire konkretizálok! Bocsánatot kérek, de éppen azt mondtam, hogy Tisza István itt a Ház előtt megbélyegezte azo­kat, és a pártjából kiléptette. Neveket soha­sem szoktam emlegetni, mindenki tudhatja, kikre gondolok. Nagy tisztelettel az elnök úr figyelmeztetése iránt, óvakodni fogok az álta­lánosítástól, mint ahogy egész életemben, amióta itt ülök — már negyedszázada — soha ezen a téren nem vétettem senkivel szemben. Az igazság igazság mindenkivel szemben és az igazságot a múlttal és nemélőkkel szemben úgy kell megmondani, ahogyan ezt egy ke­resztény magyar úr megmondhatja. Wekerle azt mondta, nem foglalkozik akasztással. En erre azt mondtam: »A mélyen t. miniszterelnök úr elve, — hallottam, értesül­tem — hogy a kormány akasztással nem fog­lalkozik, de én ünnepélyesen kijelentem, hogy én, aki a légynek sem tudok ártani, mert jó­szívű embernek ismernek, magam vállalkozom rá, hogy sajátkezúleg húzzam fel az elsőt«. (Taps a szélsőbaloldalon. — Derültség.) »Ezt annál is inkább megtehetem, mert a tegnapi függetlenségi pártértekezleten, amelyen az én beszédem akkor szóba került, — én fiatal, 33 éves gyermek voltam — az idősebb, tudósabb, tapasztaltabb képviselők azt mondották: „Zol­tán öcsém, okosan tetted, mi is segédkezünk neked!"« (Derültség.) Azt szeretném, hogy ne kerüljön rá a sor az akasztásra, de az akasztó­fa ott álljon, ott lebegjen^ az a Damokles-kard, amelyet én most akasztófának nevezek, a fejük fölött, mert van egy bizonyos fajtának egy bizonyos rétege, amely csak akkor hunyász­kodik meg, ha azt a Damokles-kardot akasz­tófa formájában feje fölött képzeli. Tehát a legszigorúbb intézkedésekre van szükség. Ha nem jöttek volna ezek a javaslatok, ame­lyeknél fel kellett szólalnom, éppen ezt a hetet akartam rászánni arra, hogy végigmentem volna bizonyos hivatalokban és egyebekben és utána néztem volna a dolgoknak. Mert hiába ítélnek el valakit három hónapra, az megfel­lebbezi az ítéletet és pénzbírságot kan. A sef­telő, a pénzkereső embert nem szabad hason­szenvi gyógymóddal gyógyítani. Annál, aki pénzt keres, az igazságügyminiszter úr nem tudja elbírálni, mit keres, mennyi van a mel­lényzsebében, amikor 3 vagy 4000 pengőre elíté­lik. Tessék a legszigorúbban darócruhába öltöz­tetni, a fegyházba becsukni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert odavaló! Én tehát ezen a téren nem ismerek kegyel­met, itt nines kímélet! Tessék a másik téren is intézkedni. Itt eldugtak és felhalmoztak cukrot; vagyonok fekszenek az Összehalmozott élelmi­cikkekben. Akkor mi és az én barátaim otthon lemértük dekagramm-számra, hogy egy kocká­val több cukor se legyen otthon, mert becste­lenségnek tartom, hogy egy jottányit is elvon­junk ettől a magyar nemzettől, és ha az Isten 118. ülése 19 UO június Ibéri, pénteken. esetleg úgy rendeli és a legfelsőbb hadúr úgy parancsolja, máshova kell ozt majd kiküldeni. Mélyen t. Igazságügyminíszter Űr! Kérve kérem ezek megszívlelesere. Nem tudom, van-e mód rá, de ezt az enyhe szakaszt, ezt a pénz­büntetési szakaszt tessék törölni és törölni csak ezekre a mai kivételes időkre. Én belátom, hogy ez drasztikus és erős, de amíg tart a háború és a békeszerződés nincsen megkötve és amíg régi határainkat vissza nem kaptuk, (Ügy van! Úgy van! — Taps.) addig ez a szakasz maradjon ér­vényben megszigorított formában. Mélyen t. Képviselőház! Bár ebben a tör­vényjavaslatban a múlttal szemben* az elmúlt liberális időhöz viszonyítva haladást látok, de mivel nem látom azokat a radikális, nem is ra­dikális, hanem természetes, a magyar nemzet érdekében megkövetelt szigorú intézkedéseket, a javaslatot sajnálatomra nem fogadhatom el. (Éljenzés és taps a baloldalon és a szélsőbal­óldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előbb Budinszky László képviselő úr fel­szólalása alatt a képviselő úr tőlem elnöki in­tézkedést kért egy állítólagosán, Krúdy Ferenc képviselőtársunk részéről elhangzott, a nyilas­keresztes pártot sértő módon érintő közbeszó­lás miatt. Én már akkor kijelentettem, hogy a gyorsírói jegyzetekből meg fogom állapítani, vájjon elhangzott-e sértő kifejezés vagy sem. Időközben a felhozatott gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy Krúdy Ferenc képviselő­társunk a neki imputait sértő kijelentést nem tette meg, tehát a nyilaskeresztes pártot semmi­nemű serelem nem érte és ennek következtében elnöki intézkedésre sem volt és nincs szükség. (Helyeslés jobbfelől.) A zárszó jogán az előadó urat illeti a szó. János Áron előadó: T. Képviselőház! Tisz­telettel két módosító indítványt vagyok bátor ismertetni. Az 1. § egy új bekezdéssel lenne kiegészí­tendő, amely így szól: »A jelen § alkalmazása szempontjából csapat alatt katonai jellegű, szervezettel bíró és katonai fegyelem alatt tar­tott, nagyobbszámú résztvevőből álló alakula­tot kell érteni«. Ennek^ a kiegészítésnek az lenne az indoka, hogy a bíróságok részére szabatos fogalmak álljanak rendelkezésre abban a tekintetben, nehogy társadalmi, politikai vagy nem állam­ellenes szervezkedések ennek a paragrafusnak alapján büntetés alá essenek. Továbbá tisztelettel ismertetem a 9. § kö­vetkező úi bekezdéssel való kiegészítését. (Ol­vassa): »A^ határnak meg nem engedett módon való átlépése kihágás és tizenöt napig terjed­hető elzárással büntetendő, ha a tettes a határ őrzésére kirendelt hatósági közeg felszólításá­nak nyomban engedelmeskedik Vagy a határon észrevétlenül történt átlépés után a legköze­lebbi magyar hatóságnál (hatósági közegnél) haladéktalanul önként jelentkezik iés mindkét esetben igazolja vaary hitelt érdemlő módon valószínűsíti, hogv érvényes útlevelet önhibá­ján kívül nem tudott szerezni és a magyar ha­tár átlépésére súlyos egyéni körülményei kény­szerítették«. Ennek a kiegészítő rendelkezésnek a fel­vételére azért lenne szükséc, nehogy egészen ártatlan és jóhiszemű emberek vétség miatt büntettessenek. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom