Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-117

Az országgyűlés képviselőházának 11?. ügyében az egyik értekezletet tartottuk, abból az öt vagy hat különböző összetételű érekezletbőí, amelyet a törvényjavaslat kidolgozása alatt tartottak, — akkor azt mondottam, hogy ha egy államnak olyan része van, amelyeknek különleges állása és jogai vannak, akkor azt a részt foe kell szerkeszteni az alkotmányba úgy, ahogyan az Van. Ha tehát van egy alkotmánytörvény, egy alaptörvény, amely mindent felölel, akkor nyilvánvalóan az ebből deriválódó. az ebből származó lokális törvényt is ugyanolyan szerkezettel tudom csak felépíteni s ez ugyanúgy kell, hogy visszanyúljon az anyaországhoz, illetőleg az egész ország alkotmányához,. Ahol pedig az anyaországnak ilyen alaptörvénye nincs, mint ahogyan nálunk például nincs, ott meg kell próbálnunk alkalmazkodni az alkotmányhoz, ugyanolyan plasztikussággal, mint amilyen az az alkotmány. Ugyanazokat az intenciókat kell érvényesíteni, csak más formába kell önteni. A feladat tehát az, hogy a magyar »alkotmány reformjának megfelelően elérjem ugyanazt a célt, annak a népnek ugyanolyan boldogulását, ugyanolyan szabadságát és jogait, amit egy írott alkotmánynál más formában kell elérni. Ezzel azt a principiumot akarom jellemezni, amely ebben a tekintetben Vezetett és amely a magyar alkotmányosság kereteibe igyekezett és igyekszik beleilleszteni ezt az új feladatunkat. Be egyben ezekre rámutatva és ezeket hirdetve rá óhajtom nevelni a magunk társadalmát, a magunk közigazgatását és közigazgatási társadalmát ezeknek a feladatoknak ilyetén való gyakorlására és megoldására. (Helyeslés.) Nem akarok már hosszasan idézni (Halljuk! Halljuk!) — s ezt ezúttal ne méltóztassanak kívánni, mert akkor egy könyvet kellene citálnom és felolvasnom, — csupán rámutatok magára a könyvre, amely szintén 1922-ben, Amerikában tartott előadásaimat foglalja magában. Ezekben az előadásokban a magyar példából kiindulva, de viszont, átfog'óan, teoretikusan a világ sok részében szerzett praktikus ismeretek alapján jellemeztem a nemzetiségi kérdés területi és demográfiai problémáit. Megmondtam azt és rámutattam arra, hogy ezek nem húzhatók egy kaptafára, mert nincs a világnak két olyan területe, — különösen vegyes lakosságú területe — amelyen a kérdéseket egyformán lehetne megoldani. Egyedül Magyarországnak — de a Trianon előtti Magyarországnak — példáin, meg egyéb példákon is, megmutattam azt, hogy nemcsak a nemzetiségek számaránya, nem valamely nemzetiségnek többségben való — tehát mint uralkodó nemzetiségnek — jelenléte teszi ki a különbséget. Hanem kiteszi valami más, aminek addig senkisem szentelt figyelmet: a kevertségi típusnak a különleges jellege, ami különböző területeken más és más. Nem szeretnék erre most itt részletesen kitérni; aki érdeklődik eziránt, méltóztassék könyvemben elolvasni. Ott igen részletesen kifejtettem ezt a kérdést és azóta is kifejtettem egy másik kis munkában, amelyet egy volt tanítványommal együtt dolgoztam ki. Most csak rá kívánok mutatni arra, hogy egyrészt ilyen ismeretek, másrészt ilyen — érzésem szerint — becsületes, régi magyar tradíciókban gyökerező felfogás alapján igyekszem ezt a kérdést felfogni. Minden panaszt, minden igényt megérteni, nem a magam, hanem a másiknak a szempontjából, aki velem szemben áll — s ezt nem úgy értem, hogy ellentétesen szemben áll, hanem aki a maga^ kívánságát előhozza. Ilyen értelemben szándékoülése, 1940 június 13-dn, csütörtökön. 2G7 zom továbbra is cselekedni: a legteljesebb jogi és tényleges egyenlőség mindenféle vonatkozásban, az élet minden viszonylatában. Természetesen ebbe az egyenlőségbe beletartozik az egyenlő szabadság j<oga is. (Helyeslés.) Ehhez tartozik elsősorban az anyanyelv teljes és minden béklyótól mentes használata. A magánéletben minden rendű és fajú embernél, minden gazdasági és más vállalkozásoknál, a nemzetiségek egyesületi életében, valamint természetesen az egyházi életben is. Biztosítani kívánjuk az anyanyelv használatát a hatóságokkal és a hivatalokkal való érintkezésben. Itt tapasztaltunk hiányokat. Természetesen vannak ezek között olyan hiányok, amelyek egészen természetszerűleg állanak elő, mondjuk példának okáért egy kárpátaljai csendőrnél, akinél pedig nagyon fontos volna, hogy ruténul tudjon, mert közvetlenül és sokat érintkezik a néppel és szükséges hogy ne csak mint a szigorúság és a megtorló, vagy szabályozó államhatalom, hanem mint a vezető és tanácsadó államhatalom képviselője is jelenjen meg ott. Természetesen ezen a téren nehézségek állnak elő. Mert ebben az országrésziben magában nem voltak alkalmas emberek arra, hogy csendőrökként szolgálhassanak, a régi államihatalom csendőreit pedig nem vehettük igényibe elég természetszerű okokból, másrészről egy csendőr kiképzése évekig tart, s ezért az ottaniakat úgy kiképezni, hogy azonnal funkcionálhassanak, szintén nem lehetett. Az anyaországból kellett tetbát csendőröket odavinni., Nagyon nagy súlyt helyezek én is és a belügyminiszter úr is arra, hogy ezek minél gyorsabban tanuljanak meg ruténul, úgy, hogy a néppel anyanyelvükön érintkezhessenek. Mert ha a csendőr nem érti a nyelvet, számtalanszor fog hamis intézkedést tenni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mint ahogyan magam, közvetlenül a ruténföld szomszédságában, mint magánember és mint tisztviselő is, ezt elégszer tapasztaltam. Vannak tehát hiányok. Mondom, ezek a hiányok részben okadatolhatók is. Arra kell törekednünk, hogy ezek minél gyorsabban kiküszöböltessenek; de természetesen lehetetlent nem kívánhatunk. Itt van azután harmadsorban annak biztosítása, hogy a nemzetiségek kultúrájukat szabadon fejleszthessék, külön nemzetiségi jellegüket — modern szóval, népiségükefc — megőrizhessék és ápolhassák. Ez azonban nemcsak a megengedés dolga, hanem itt szerintem még két szempontot kell követni. Az egyik az, hogy istápoljuk is éppúgy, mint ahogy a magyaroknál istápoljuk a magyar éneket, a magyar népdalt, a magyar zenét, a régi magyar szokások felújítását, stb., Ez az egyik. A másik pedig az, hogy ez egyetértésben és kölcsönösséghen történjék és ne szembenállás formájában a különböző nemzetiségek között. Egymás előadásainak, ünnepélyeinek meglátogatásával és ennek élőmozdításával nagyon sokat használhatunk. Ezeknek a céloknak érdekében természetesen a megfelelő iskolai intézmények létesítése és fenntartása is fontos. Es fontos az is, hogy az állami egység keretében a nemzetiséghez tartozók, azok egyesületei ilyen intézményeket létesíthessenek és fenntarthassanak és mint mondottam, mindenféle vonatkozásban az állam is támogassa ezt a fejlődést. Nagyon furcsa esetek vannak és nagyon furcsa nehézségek tornyosulnak néha a köz-