Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

238 Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 19 UO június 12-én, szerdán. tokállományukat, szerzett politikai, társadalmi és egyéb hatalmukat ebben a tervezett Habsburg-monarchiában továbbra is meg tudják tartani, (vitéz Lipvsey Márton közbeszól.) T. Ház! A magyar közvélemény ezt a kormánynyilatkozatot követeli és ezt a kérdést egyszersmindenkorra le óhajtja vétetni a magyar közélet porondjáról, félreérthetetlen nyilatkozattal és olyan intézkedésekkel, hogy ezek a törekvések sem külföldön, magyar vonatkozásokban, sem pedig belföldön soha többé fel ne üthessék a fejüket. Ami azonban a kérdés külpolitikai részét illeti, méltóztassék elképzelni azt, hogy a magyar állam és a magyar nemzet külpolitikai érdekeit mennyiben szolgálja az olyan cenzori intézkedés, hogy a magyar kormány cenzúrája töröl egy olyan államalakulási tervre vonatkozó hírt, amely Németország háborús veszteségére spekulál s amely csak abban az esetben adódhatnék elő Közép-Európában, mint a Duna-medence új rendezése, ha a Németbirodalom részeire hullana szét. Ez a kormányintézkedés kétségtelenül alkalmas arra, hogy a magyar nemzet és a német nemzet között feltétlenül szükséges harmonikus jóbarátsági viszonyt (Felkiáltások jobb felől: Az megvan!) megrontsa, mert ezek a ténykedések olyan látszatot kelthetnek, hogy a magyar királyi kormány olyan akció mellett áll, olyan akciót néz el, amely a német háborús veszteség után az elemeire és részeire széthullott Németország testén egy Habsburg-monarchiát akar KözépEurópában felállítani. .. T, Ház! A magyar függetlenséget hosszú idő után nagynelhezen visszanyertük. Kétségtelen az, hogy egy Habsburg-monarchia felállítása a magyar nemzet függetlenségét nemcsak veszélyeztetné, de a magyar függetlenséget azonnal meg is szüntetné. Kétségtelen az is, hogy egy Habsburg-monarchiában a magyar nemzet feltétlenül másodrangú szerepet játszanék. Amikor ezek a jólismert urak, akik innen az ország szívéből is New-Yorkba mászkálnak ki és fenntartják a nexusokat, — és pedig olyan emberek tartják fenn a nexusokat, akik a magyar kormány küldetésében külföldön hivatalos külpolitikai tényezőkként jártak el — akkor igenis, ez a kérdés nem nevetséges, ezt a kérdést nem lehet kézlegyintéssel elintézni, mert ezek a ténykedések, ezeknek az embereknek a szereplése és személye igenis, alkalmas olyan látszat keltésére, amely látszat a feltétlenül szükséges jóviszonyt Németországgal veszélyeztetni tudja. T. Ház! A miniszterelnök úrhoz és a külügyminiszter úrhoz intézem az interpellációmat; egyik sincs itt. (Korláth Endre: Okosan teszi!) Hogy ez okosan van-e. igen t- képviselőtársam, {Korláth Endre; Egészen okosan! Propaganda-interpellációkra nincs szükség!) azt Ihiszem, azt majd a magyar nép fogja eldönteni, de semmiképpen sem parlamentáris az, hogy a miniszterelnök úr és a külügyminiszter úr a legfontosabb kérdések megválaszolása elől teljesen elzárkózik és elvonul. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalőldalon) T. Ház! Ebben a kérdésben a miniszterelnök úrnak belpolitikai viszonylatban kell választ, adnia, a külügyminiszter úrnak pedig külpolitikai viszonylatban kell ezt a kérdést tisztáznia, mert egy Németországban megjelenő német lap Magyarországon^ nem nézhet ki így, a magyar cenzúra egy német lap cikkét, amely Ottó főherceg tárgyalásairól szól, Magyarországon ki nem húzhatja, mert ha ezt kihúzta, akkor a következményét is feltétlenül vállalnia kell. amennyiben magánviseli a gyanút, hogy igenis, a kormány a cenzúra irányításával és a cenzúra utasításával megakadályoz mindenegyes olyan hírt és minden olyan felvilágosítást, amely ezeket a törekvéseket leleplezi. (Ügy van! Ügy van! —- Éljenzés és taps a szélsőbalőldalon. — Gruber Lajos: Hol van Eckhardt Tibor?) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak és a külügyminiszter tírnak. Következnék Szögi Géza képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a képviselő' úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást, megadja. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a honvédelmi és iparügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. honvédelmi és iparügyi miniszter urakhoz ipari és honvédelmi szabotázsok ügyében. Tudják-e a miniszter urak, hogy az utóbbi időben több oly ipari és honvédelmi szabotázs fordult elő, melyek a magyar királyi honvédség és általaiban a magyar állam érdekeit komolyan veszélyeztetik? Hajlandók-e a miniszter urak a szabotálok és azok cinkostársai ellen a legnagyobb erélylyel eljárni, hogy az ország lakossága a példás büntetést látva, megnyugodhasson?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. i Vajna Gábor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Végtelenül sajnálom, (hogy sem a honvédelmi, sem az iparügyi miniszter úr nincs jelen ennél az interpellációnál, 'hogy a magyarság részére megnyugtató választ kapnánk. Teljeslen tisztában vagyok azzal, hogy a szabotázs kérdésének tárgyalása az ország nyilvánossága előtt csak bizonyos kereteik között történhetik meg. Éppen ezért ne várjon tőlem senki szenzációt, ne várjon tőlem faj, vagy felekezet elleni izgatást. En tisztán a száraz tényt akarom előhozni, olyan mértékben, amilyen, mértékben ezt a nyomozási érdekei megengedik. Egy hadsereget kétféle úton lehet tönkretenni, mégpedig fegyverekkel, vagy szabotázszsal. A szabotázs, ez az új fegyvernem, amely a világháború alatt éreztette először hatását, a világiháború befejezése óta óriási fejlődésen ment keresztül. Űton-oitfélen olvastunk róla, sőt volt egy igen érdekes eset az egyik francia hajógyárban, hogy ugyanaz a hajó, amelyet abban a gyárban építettek, néhány esztendő alatt háromszor gyulladt ki és égett le már majdnem teljesen kész állapotban. Hallottunk már alagutak, hidak robbantásáról, különösen háborúelőtti időikben, hallottunk már gépek tönkretételéről a legkülönbözőbb és legraffináltabb eszközök és módok útján. Hallottunk már sztrájkokról, amelyek szabotázs.iellegüek, sőt ilyenek Magyarországon is előfordultak hosszú idő, 10—15 esztendő alatt. Hallottunk a gyártás lassításáról, a munkálatok megakasztásáról, amelyek • azt célozhatták vagy célozhatják, hogy a hadsereg ne legyen ütőképes akkor, amikor a haza védelmére szükség van. T. Ház! Minden országnak megvannak a maga értékei, Ezek az értékek benn varrnak