Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

214 Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 19 W június 11-én, kedden. lése és minden más réteggel egyvo-nalba való hozása áll, nem fogjuk feladni soha. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Egy hang jobbfelöl: Mi sem!) Ezeket az igényeket fenntartjuk ás ha a t. kormány közmegelégedésre akar élni azzal a felhatalmazással, amelyet most a törvényhozástól el fog nyerni, akkor ennek a magyar egységnek a gondolatát nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag és szociális téren is át kell éreznie. (Helyeslés a baloldalon.) Tudnia kell azt, hogy nemcsak egység nélkül, nemcsak széthullott állapotban nem tudjuk a mi nagy nemzeti feladatainkat elvégezni, hanem akkor sem tudjuk elvégezni, ha van ebben az országban egy réteg, amely úgy érzi, hogy ő hátrább van állítva, mint más, ha van egy réteg, amely úgy érzi, hogy neki nem lehet úgy boldogulnia, mint másnak, ha van egy réteg, amely úgy érzi, hogy ő a vezetett nemzet ebben az országban és van egy másik, a vezetők rétege* T. Ház! Tudomásul kell venni, hogy mi a nagy feladatokat elvégezni és megoldani csak akkor tudjuk, ha ezeknek a feladatoknak a szolgálatába öntudatosan áll oda a legegyszerűbb, a legszegényebb, a legnyomorultabb magyar is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az eljövendő kormányzásnak tehát olyannak kell lennie, hogy megmutatja a magyar föld népének, a magyar gyárimunkásnak, a magyar kisiparosnak azt, hogy íme, most elkövetkezett a testvéri összefogás ideje, mindenki lemond arról, ami neki túlon-túl felesleges, azért, hogy mindenkinek jusson annyi, hogy ne legyen oka az éhezés panaszszavára. Tudomásul kell vennie a kormányzatnak azt, 'hogy a magyar föld népe most már jogot formál ahhoz, hogy őt is, mint bármely más társadalmi osztályt, ebben az országban, úgy tekintsék, mint akinek köze van az ország vezetésétől kezdve a termelő munkáig mindenhez (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Bodor Márton: Sőt!) és joga van ennek a népnek ahhoz is, t. Ház, hogy feltételeket szabjon a kormány elé akkor, amikor a maga képviselői által a felhatalmazást megadatja a kormányzatnak. T. Ház! Szeretném azt is, hogy a 36-os bizottság működésének meghosszabbításáról szóló felhatalmazás megadása és azok a komoly idők, amelyekben ez történik, azonkívül az a helyzet, amelyben ma mi magyarok élünk, inteni fogják a kormányzatot arra, hogy a jövőben népiesebb, szociálisabb (Szöllősi Jenő: Gyorsabb!) és gyorsabb politikát folytasson a társadalmi, gazdasági és kulturális kiegyenlítődés érdekében s gy'orsabb, erőteljesebb politikát folytasson abban az irányban, hogy a magyar föld népe mielőbb megértse azt, hogy ebben az országban nem ö ©lilene, hanem ő érette is kormányoznak. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- é

s a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök; Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Meskö Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán nem lett volna szándékom ennél a javaslatnál felszólalni, de úgy érzem, hogy lelkiismereti kötelességet teljesítek, amikor mégis felszólalok és szóváteszem azt a múlt héten beterjesztett úgynevezett nemzetiségi törvényjavaslatot, (Egy hang d baloldalon: Gyalázat! Merénylet!) amelyet a nyilaskeresztes párt két tisztelt képviselője terjesztett a Ház elé. A sajtó általában, de az egész magyar közvélemény is — talán éppen a sajtó hatása alatt — mint nyilas nemzetiségi törvényjavaslatot, mint a nyilasok nemzetiségi törvényjavaslatát állította ezt a javaslatot a közvélemény elé. Én tehát itt... Elnök: Kérném a képviselő urat, méltóztassék ezt a kérdést kerülni, mivel a Ház a mai ülés elején úgy határozott, hogy ezzel a javaslattal érdemben nem foglalkozik. (Zaj.) Meskó Zoltán: Nem érdemben foglalkozom vele, csak leszögezem ebben a kérdésben álláspontomat. A nélkül, hogy a mélyen t. elnök úrral vitába akarnék szállni, megállapítom^ hogy felhatalmazásról van szó és kötelességem a kormány figyelmét a dolgokra felhívni és a bírálatot teljesíteni. Amikor a részletekbe ugyan nem bocsátkozom, mert a Ház bölcsesége az én szavazatommal is éppen ahhoz járult hozzá, hogy ezt a javaslatot nem tűzi ki napirendre, magát azt a tényt, hogy a legszerencsétlenebb időkben ide merészeltek hozni egy ilyen javaslatot, el kell ítélnem, ez ellen tiltakoznom kell, mert ez erkölcsi kötelességem. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Nagyon természetes, hogy ezt a szerencsétlen időben jött és a legszerencsétlenebbül megfogalmazott, a nemzetet létérdekében érintő és szétmarcangolni alkalmas javaslatot (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) elítélem, azzal magamat és a nyilaskeresztes mozgalmat nem azonosítom. (Élénk helyeslés.) Hogy a t. Ház meggyőződjék arról, hogy ez a véleményem nem mai keletű, mert nem tartanám talán egész tapintatos dolognak, hogy éppen most szóialjak fel, ha eddig talán osztottam volna ezt a véleményt... (Ifj. Berenesy Géza: Nem teszszük fel.) Bocsánatot kérek, valaki felteheti, még talán jogosan is teszi fel, mert az országban nem tesznek különbséget az egyes frakciók között, hanem a jelvény után ítélnek meg bennünket, (Horváth Zoltán: Egykutya! — Paczolay György: Nem egykutya! — Ifj. Berenesy Géza: Nem tesszük fel Meskó Zoltánról!) Kötelességemnek tartom tehát kijelenteni a következőket. Ennek a nyilaskeresztes mozgalomnak a programmját én hoztam nyilvánosságra itt a Házban. (Paczolay György közbeszól. — Horváth Zoltán: Micsoda modor ez? — Paczolay György: Mi egykutya? — Horváth Zoltán: Nem önnek mondottam!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meskó Zoltán: Én voltam az első, aki ezt a tiszteletre méltó jelvényt feltűztem. Ez ad nekem jogot és teszi kötelességemmé, hogy megvilágítsam a különbséget, amely nem ma született meg agyamban, hanem egyik írásunkban még 1938-ban megírtam a mozgalmat illetően. Ezt írtam (olvassa): »A párt a magyar birodalmi gondolat alapján áll. Ez annyit lelent, hogy a párt határozottan szembefordul az úgynevezett népi (etnográfiai, népességi) elvvel és a népességi elv alapján elképzelt autonomisztikus (föderalisztikus) megoldásokkal.« (Helyeslés.) »A magyarság^Kozep-.buropa szívében az egyensúly fenntartására hivatott. Ezt csak úgy tudja biztosítani, ha az itt elo néptöredékeket egységesen felépített államba szervezi, természetesen népi jogai figyelembevételével. — «Útját álljuk annak,« — csak részleteket olvasok -- »hogy a Kárpátmedence