Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

200 Az országgyűlés képviselőházának tekét!) és plakátigéreteket, amelyek, egy évvel ezelőtt napvilágot láttak. (Turehányi Imre: Most a lelki erőt kell fokozni, nem erről kell beszélni! — Zaj és ellenmondások 'a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget) Ezt itt magunk között mondóim; itt őszintén beszélhetünk. (Mayer János: A nyilvánosság előtt beszél! — Paczolay György: Politikai mérleget csimá kunk! — Elnök csenget.) Tartozunk ezzel a, mérleggel, mert lehet, hogy nem is lesz módunkban többet itt tárgyalni, (Matolcsy Tamás: Le kell vonni a konzekvenciát!) de, éppen azért, mert ennek konzekvenciái vannak, bátor vagyok ezt a mérleget, bármennyire kellemetlen is, itt isaetnvtelenül elmondani. Kéridem, mit látunk a földkérdésben, ha egy év távlatából megnézzük a kormány ténykedését. (Egy hang jobb felől: Most hagyta java a felsőház!) A miniszterelnök úr nyilatkozott a földkérdés megoldásáról a felsőiházi) an (Mozgás a jobboldalon.) és azt mondotta ott, hogy ezt ia kérdést csak nagyon hosszas tanulmányok után lelhet elintézni; (Rajniss Ferenc: 1867. óta. mondják!) úgy tudom három évet helyezett kilátásba. Utána valóban az országgyűlés elé került ez a kérdés. Sok huza-vona és tárgyalás volt és az eredmény az, hogy a gyakorlatban egy év elteltével teljes mértékben hiányzik a földkérdésnek az a rendezése, amelyet beígértek. Nem történt meg tehát ennek a nagy horderejű kérdésnek a megoldása, amellyel kapcsolatban már hat évvel vagy nem tudom hány évvel ezelőtt is. azt mondattuk, hogy a Dunántúl kérdése elsősorban a földkérdés megoldásán nyugszik és ma is azt valljuk, hogy sokkal erősebbek lennénk, ha a százezer holdak lakatlan világában a magyar parasztság volna otthon (Maíolcsy Tamás: Mint Cegléden és Kőrösön.). Ezeket a nagy -követeléseket a jelenlegi pillanatban már csak mint elkésett emlékeket emlegethetjük fel. Most azt kell megállapítanunk, hogy a földkérdés radikális, komoly megoldásával szemben az egész kérdés átcsúszott a zsidóbirtokok igénylésének területére. Valljuk be őszintén, itt hányszor elhangzott a panasz, hogy millyen sok akadály, sfeiklafal között halad a zsidóbirtokok igénylése — amire a törvény nem parancsolóan, hanem csak lehetőség formájában adott módot — és hányszor fut zátonyra az a törekvés, amely a magyar parasztságnak kívánja a zsidók; földjét megszerezni. (Bodor Márton: Hálás lesz érte a magyarság!) Itt sokszor elhangzott az, aminek hírét félhivatalos körökből kaptuk, hogy 160.000 holdnyi zsidóbirtokot mentesítettek és még egyetlen cáfolat nem hangzott el. Mi nagyon szerettünk volna, megnyugodni, ha azt mondotta volna a miniszterelnök úr, hogy kérem, nem 160.000. hanem csak 26.000, Menynyivel jobb lenne. (Állandó mozgás.) De egyetlen cáfolat nem érkezett, mintha igaz lenne ez a súlyos vád, hogy 160.000 holdat mentesítettek. (Paczolay György: A zsidókat nyugtatják meg, nem a paraszt milliókat! — Bodor Márton: A zsidók a fontosak!) A földkérdésnek ez a vezetése, amellyel ott a minisztériumban is rendkívüli erőfeszítések mellett mindent megpróbálnak, hogy valamit megoldjanak, nemi tud előrehaladni és most egy nagyon furcsa helyzet előtt állunk. Egyszer kérdést intéztem itt a miniszterelnök úrhoz ebben a kérdésben és azt Válaszolta: »Amíg itt vagyok, addig biztos, hogy megoldom és meglesz.« Mi azonban egy év mérlegében, bármennyire fáj is, — sajnálom, hogy 115. ülése 191*0 június 11-én, kedden. nincs itt és nem mondhatjuk a szemébe — na gyón sajnáljuk, ezt a kijelentését mi nem tudjuk akceptálni, mert pontosan az ellenkezőjót tapasztaljuk, {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Paczolay György: Nem állja à szavát!) amíg ott ül, addig a kérdés megoldása nem halad olyan ütemben, mint azt mi szerettük volna. (Állandó zaj.) Hogy a földkérdés megoldásának tragé

: diáját véglegesen bemutassam: amikor mi itt a mérleget készítjük ós felemlítjük ennek teljes elhanyagolását, most folyik a törvényszéken tárgyalás vitéz Vass Elek és a felsőház urai között, amelyben a telepítési osztály vezetőjét ügyes fondorlattal hozták a bíróság elé, hogy szakképzettségét megvizsgálják. Felvetem itt ennek a politikai oldalát. A kormányéinak igenis tartozik megvédeni az ő tisztviselői karát; iha meg* van győződve róla, hogy komoly szakember, a helyén van és jól végzi a dolgát, akkor merjen szembeszállni a felsőház akármilyen hatalmasságaival. {Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Paczolay György: Schweinitzer fáj, de Vass Elek, nem fáj senkinek odaát! — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Paczolay György: Miért nem védik meg! — Gr. Festetics Domonkos: Megvédjük! Tévedés! — Paczolay György: Csak frázis a reform! — Zaj. — Horváth Zoltán: Nem illik róla beszélni, bíróság előtt van!) Nem illik róla beszélni, de nem lett volna szabad bíróság elé kerülniök ezeknek a kérdéseknek. (Mester Miklós: Ö akarta! — Horváth Zoltán: A független bíróság előtt van!) Kénytelen vagyok azonban ebben a kérdésben olasz példára is hivatkozni, éppen annak az olasz népnek a példájára, amely nagyon jól tudta már hónapokkal vagy talán egy évvel ezelőtt is, hogy ütni fog ez a döntő óra és őket ez sem tántorította el attól, hogy egyik legfontosabb kérdésüket, a földkérdést komolyan megoldják. Sőt, amikor egy hónappal ezelőtt lent jártam, ázt mondották: a Duce különleges parancsot adott, hogy gyorsítsák az ütemet, mert a földkérdés megoldása Olaszország és az olasz faj jövőjét jelenti. (Paczolay György: Itt csak lassítják!) Mi ugyanígy közeledünk a döntő pillanathoz, de nálunk egy évvel ezelőtt nem azt mondotta a felelős tényező, a miniszterelnök úr, hogy gyorsítsák az ütemet, hanem azt, hogy majd vizsgálgatják, háromévi huza-vona lesz (Zaj és ellenmondások jobb felől.) és elsikkadni engedik a legnagyobb magyar kérdés megoldását. {Elénk ellenmondások a jobboldalon étf a középen.) Ennek eredménye az, hogy beszélünk a reformról, kiplakatírozzuk, tárgyalunk itt a képviselőházban, majd^ a felsőházban, miközben a feszültségek óriásivá nőttek és milyen csodálatos: a földkérdés meg nem oldatott, a kívánság ki nem elégíttetett, de mintha a politikai élet kielégült volna, megelégelte volna ezt a kérdést és napirendre tért volna felette. (Egy hangt a szélsőbaloldalon: Elposványosították!) Mi nem úgy képzeltük a földkérdés megoldását, hagy egy évnek a végén megint meg kell majd állapítanunk azt. hogy ez újra egy elpocsékolt esztendő volt. Ha beszámol a kormány arról, mennyi a hitbizományok terűiéit'. az lesz a válasz: változatlan. Ugyanígy akkor is. ha az a kérdés, hogy mennyi a zsidó birtokok területe, mennyi a földbérlet zsidó kézben és mennyi a részvénytársasági föld? (Paczolay György: Nem csökkent, hanem növekedett!) Ez mind változatlan, egy holddal nincsen megcsorbítva. így közeledünk mi a nagy