Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

8 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1940 május 30-án, csütörtökön. jogánál fogva egy gazdasági középiskolába, akkor nem volna-e Ihelyes csak a kiváló képességet honorálni, jólehet a törvényben is felvételi vizsga sikeres letételéről van szó. de eniiok kérdését ne ott intézzek el, hanem ott, ahol tulajdonképpen az elintézésre hivatott fórum van, vagyis maguk a tanfelügyeleti hatóságok. Uigy látom, hogy megvan ez a szándék. Ebben az esetben rugalmasnak és bölcsnek tartom ezt az intézkedést, mert így ellenmondás önmagában nem merül fel. Legyen szabad még azt is megemlítenem, hogy ha a négy középiskolából, vagy négy polgáriból egy ilyen gazdasági jellegű középiskolába átiratkozik valaki, akkor az megy tovább abban a képzésben, azon a létrán és benne van már abban a képzési módban is, amelyet a szaktanárok gyakorolnak és amely nehezebb, mert más nívón történik, mint az, amikor az a kétségkívül rendkívül nehéz szerepet megoldó tanító, aki tulajdonképpen az egész tárgyat átfogja és bizonyos tekintetben talán közelebb is jut a gyermek lelkületéhez, de nem emeli. Ily oktatás után esetleg négy évnyi szakadék támad a kiképzési módban. (Palló Imre közbeszól.) Azért nrfondom ezt, mert nemcsak a módiban, hanem az anyagmennyiségében is van szakadék. Itt van az én aggodalmam. A Műegyetemen bizonyos kategóriánál, előzetes képzettséget betudtunk, elengedtük az első évet és a vizsga sikerének feltételezésével engedtük tovább őket, azt tapasztaltam, hogy kiváló tehetségeknél is hiányzik ez az egy év, egy ilyen jó vizsgaletétel után is he kell hozniok azt, amit azzal mulasztottak, hogy nem hallgatták annak az éynek az anyagát. Ez így van, ezt tapasztaljuk és felelősségünk tudatában illetékes helyen propozíciót is tettünk annak érdekében, hogy szüntessük meg azt a helyzetet, hogy közérdekből elengedjünk tanulmányi időt, amikor az vizsga leteltével nem pótolható, mert nélkülözi az érési folyamatot. (Palló Imre: Úgy van!) Ügy érzem itt is, hogy csak a valóban kiváló tehetségek tudják behozni azt a különbséget, amely akkor áll elő, ha az V—

VIII. osztályú elemi népiskolai Programm elvégzése, a hathónapos kiképzés és más tanítási rendszer után egyszerre kerülnek bele a középiskola tanítási rendszerébe. Akkor itt egy ugrás van és az a tehetség is mindig meg fogja érezni, hogy nagyot ugrott. Mi pedig nem azt akarjuk, hogy a tehetségek azáltal, hogy gyorsabban visszük őket előre, elsorvad* janak, hanem azt akarjuk, hogy csakugyan lépést tudjanak tartani a többiekkél. (Palló Imre: Meg fog kelleni szüntetni!^ Ezért vagyok bátor még egyszer említeni, hogy méltóztassék talán ennék a 11. §-nak a szövegezését olyan formában meghatározni, hogy annak a tanulónak, aki a népiskola felső tagozatának minden osztályát kiváló tehetségről tanúskodó eredménnyel végezte el, a tankerületi királyi főigazgató engedélyt adhat arra, hogy a felvételi vizsga sikeres ki; állása után tanulmányait folytathassa. (Palló Imre: Megfelelő bizottság előtt!) Ezzel olyan fórum elé kerül a dolog, amely tudja szabályozni a mennyiséget és a minőséget egyaránt. A 12. §-ra volna még megjegyzésem. Ez a szakasz nagyon szerencsés intézkedés, tudniillik számol azzal, hogy nagyon sok felekezeti iskola van, hiszen ezidőszerint a felekezeti iskoláink vannak többségben. Ha a felekezeti iskolákkal párhuzamosan van esetleg egy állami iskola és az a felekezeti iskola nem tudja kiépíteni a nyolc osztályt, akkor amed-* dig ez nincs meg, lehetségessé válik, hogy a tanulók a másik iskolában folytassák tanulmányaikat, hogy mivel a törvényes kötelezettség fennáll, biztosítani lehessen a folytatási lehetőséget, az átlépés lehetőségét is. Igen t. Ház! Mondottam, hogy bizonyos szakszerűséggel óhajtok a kérdéshez hozzászólni. Ebben a törvényjavaslatban nincs semmi politikum, éppen ezért ezt oolitikai különbség nélkül mindenki szívesen látja. Ebben a törvényjavaslatban én keretet látok egy későbbi szép fejlődéshez, amely fejlődéshez azonban meg kell adni a mindenkori -vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak — kívánnám, hogy a jelenlegi miniszter úr őexcellenciájának legyen módja minél tovább vinni ezt a tárcát — a legnagyobb támogatást, hogy minél hamarabb el lehessen érni azt, amit a miniszter úr e törvényjavaslat bevezetésével céloz: az osztatlan iskolák számának 30%-ra való leszorítását, mert az osztatlan iskolákban megfelelő eredményt elérni nem lehet. Minthogy ezek a bölcs kompromisszumok benne vannak ebben az igen szép indokolásban, amelyet épüléssel olvashatott mindenki és amelyet cáfolni még a legrosszabb szándékkal sem lehet, én a törvény javaslatot általánosságban elfogadom és remélem, hogy az, törvényerőre emelkedvén, bölcs irányítással az ország számára sok sikert eredményez. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Paczolay György ! Paczolay György: T. Ház! Nincs ebben a Házban senki, aki a magyar iskolák iránt nálam több felelősséggel és több szeretettel lenne, mégis kénytelen voltam ezzel a törvényjavaslattal szemben feliratkozni és erről az álláspontról elmondani megjegyzéseimet a beterjesztett javaslattal kapcsolatban. A törvényjavaslat alaptörvénynek készül, amely az egész magyar nemzetnevelést, az egész magyar népoktatást új alapokra kívánja fektetni. Az indokolás bevezetése szerint a nemzet összes erőinek a kifejtéséhez feltétlenül szükséges, hogy egy magasabb átlagos műveltségű és erkölcsileg a mainál sokkal nagyobb felelősséget érző magyar társadalom, tagjai kerüljenek a nemzet életének minden egyes vezető pozíciójára. Ezt az indokolást a magunk részéről tisztelettel aláírjuk, mi magunk is ezt tartjuk. Az indokolás második bekezdése azon; ban arról beszél, hogy nem elég állampolgári jogokat adni, nem elég jólétet, munkát, hivatalt követelni és adni nem elég munkalehetőséget biztosítanunk és földet adnunk, mindehhez értelemre és erkölcsre, ismeretekre és ítélőképességre, kötelességérzetre és hivatástudásra stb,-re van szükség. Az indokolásnak ez a része úgy néz ki, mint hogyha mindezek a reformok: a josrkiterjesztés, a hivatalok és munkalehetőségek szétosztása, tehát a magyarság legszélesebb tömegeinek a magyar élet kenyeret juttató és vezető pozícióiba való elhelyezése már valami óriási mértékben megtörtént volna, vagy úgy néz ki. mintha már a magyar tömegeknek, a magyar millióknak kezébe adtuk volna az őket, mint kizárólagosain jogos örökösöket megillető magyar földet és miután mögötte vagyunk ezeknek a reformoknak, most égető szükség kínálkozik, hogy az erkölcsi jogcímet is megadjuk a szociális, a