Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

186 Az országgyűlés képviselőházának 11 h össze kell forrnunk valamiképpen a legegysze­rűbb kis otthonnak egyszerű kérgestenyerű munkás emberével is, mert annak a szíve együtt dobban a mienkkel és mert annak a leg­utolsó, legeldugottabb kis tanyának a lakója is valamiképpen egybeforr a magyar élettel és várja, hogy itt komoly, megfontolt hangon, nagy ( lelkiismeretvizsgálás után tárgyaljuk, vizsgáljuk azokat a szempontokat, amelyekkel â magyar életet előbbre tudjuk vinni. Nekem az adott bátorságot a felszólalásra most, amikor már elég nagy számban szóltak hozzá igen t. képviselőtársaim ehhez a fontos és nagy horderejű törvényjavaslathoz, hogy magam is érzem a hivatásommal járó felelős­séget. Legyen szabad néhány szóval elmonda­nom azt, ami magyar szívemben, magyar lel­kemben él és az igen t. Ház elé hoznom azo­kat az érzéseket, amelyek különösen annak a kisebb magyar csoportnak a lelkét töltik el, amely húsz esztendő nehéz kálváriájában any­nyit szenvedett és annyit vágyott a magyar élet. a magyar fejlődés után. Mindnyájan tudjuk, — mert hiszen nem most találjuk ki a mi kötelességünket — hogy minden igaz, komolyan gondolkodó lélek már hosszú századok vagy talán ezer esztendők óta tudja, mi f a törvényhozás kötelessége. Legyen szabadj rámutatnom arra, hogy Aristoteles Ppliteiájában kutatva, ráakadtam égy, a tör­vényjavaslathoz nagyon is hozzáillő figyelmez­tetésre. Ez a következőket mondja (olvassa): »Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a törvény­hozónak főkép az ifjak nevelése körül kell fáradoznia, mert ha ez nem történik meg, ak­kor az állam sínyli ezt meg. Hiszen mindegyik alkotmányhoz külön kell szabni a nevelést. Tudniillik a polgárságnak az államforma jellegéhez való lelkialkata tartja fenn a rend­szert, illetőleg az államformát, sőt eredetileg is az alapozza meg és minél tökéletesebb a polgár­ság jelleme, annál jobb az állam. Azután min­denféle alkotó tevékenység és mesterség terén vannak bizonyos dolgok, amelyekre az embere­ket előre kell tanítani és oktatni, az egyes fel­adatok szempontjából tehát természetesen az erénves cselekedetek terén is. Mivel az egész államnak egy a célja, világos, hogy valamennyi polgár nevelésének is tökéletesen egyformának kell lennie, hogy az erről való gondoskodás közös állami feladat, nem pedig az egyes em­bereknek, mint ahogyan manapság mindenki maga törődik a gyermekeivel, a maga módja szerint és magától tanítja arra, amire éppen jónak tartja.« Aristoteles azután kifejti azt, hogy a közös cél közös munkát kíván és közös elvek szerint kell az állampolgárokat nevelni, mert azt mondja, hogy mindnyájan az államéi vagyunk. Valóban, hogy ha erre a többezer­esztendŐs tanításra nézünk, azt mondhatjuk, hogy a mai korban sem találhatunk okosabbat, bölcsebbet. És ezt érezte meg a másik nagy vi­lágelme, Szent Tamás, amikor azt mondotta, hogy: »Anima humana naturaliter Christiana.« ö maga hirdette, hogy az emberi lélek már magábanvéve keresztény értékeléssel és érzés­sel van telve, mert másképpen a pogány em bérből a mai korba ennyire beillő oktatást és tanítást nem kaphattunk volna. Ezt mind­nyájunknak éreznünk kell és különösképpen áthatja a lelkünket, akkor, amikor éppen a tegnapi napon láttuk és hallottuk, hogy a kul­tuszminiszter úr, aki olyan nagy hitvallással tett tanúságot arról, hogy valláserkölcsi ala­f >on áll, szinte úgy a lelkében, a szívében ta­án meg is sértve, talán kissé hosszabb időt áldozott, mint az ügy megérdemelte volna és . ülése 19-íO június 7-én, pénteken. egy más világnézeti alapon álló képviselőtár­sunkkal szemben erélyesen állott a sarkára (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Na­gyon helyesen! ) és vallotta meg, hogy igenis ö nem a materialista, ő nem a nemzetközi és a keresztény erkölcsöt talán háttérbe szorítani akaró, hanem a keresztény nemzeti és az állani fejlődését valláserkölcsi alapra helyező esz­mék híve, hogy csak ezen az úton lehet az or­szág fejlődését várni. Másodsorban szólásra késztet engem rész­ben talán a mostani forrongó és annyira for­rásban lévő világ, amikor azt látjuk, hogy vért, vagyont, mindent áldoznak és harcot folytatnak a népek, az országok egymással, hogy egy új, talán más arcot tudjanak adni a világnak, az európai társadalomnak és ebben a munkában úgy érzem, nem maradhatunk sem­mivel sem hátrább, sőt fontos dolgot végzünk akkor, amikor a népneveléssel, a gyermekneve­léssel, a magyar jövő kialakításával törődünk és foglalkozunk. Idejöttömben egy egyszerű munkás-édes­anya szállt fel a villamosra, kis gyermekkel a karján. Ügy éreztem, hogy szinte talán az Úristen küldi ezt a kis képet. Láttam, hogy az édesanya, aki talán odaadja a férjét, oda­adja talán idősebb fiát is a haza védelmére, most mosolygós, jövőbe tekintő, reménnyel telt szemmel ölelgeti, nézegeti kis gyermekét és amikor szinte mindnyájan megmozdultunk. hogy helyet adjunk neki, ő nyugodtan, szeré­nyen meghúzódott a villamos kis sarkában és amikor intettek neki, hogy talán a nyitott ab­lak megárt a kisgyermeknek, azt mondotta, ed­zett kisgyermek, magyar gyermek ez, nem árt ennek egy kis levegő. Elgondolkoztam, hogy íme, a gyermeknevelésről, a magyar nép jövő jéről akarunk szólani, anyák tartják karjukon gyermekeiket, nem tudják, mit hoz a jövő, mennyire felelősségteljes munka % hogy; ennek az anyának és gyermeknek a védelmére tel­jes erőnkkel összefogva tudjunk olyan megol­dást találni, a jövő magyar élet elé, (Zaj. — (Elnök csenget.) ami a gyermeknevelés sza­bad, boldog fejlődését valóban biztosíthatja. Es amikor itt előttünk egy törvényjavaslat áll és az az állam kötelességét szinte nagyon fontosnak állítja elénk, hogy intézkedjék és gondoskodjék a nép neveléséről, és amikor a miniszter úr itt kifejti, hogy valláserkölcsi alapon áll, úgy látom, hogy felfogja és meg­érti azt, amit egy ilyen anya, az Istentől bele­oltott és beleplántált isteni törvény élete és követelése megkíván mindnyájunktól. Mert hiszen, amikor az állam az imént hallott aris­totelesi elvek szerint köteles és teszi is azt, hogy a nép nevelését szem előtt tartsa, arról gondoskodjék, akkor nem felejti el az örök isteni törvényeket, az emberi életbe, a csa­ládba beleoltott és beleplántált törvényeket, amelyek igenis kívánják azt, hogy a ne­velő erőt, a hatalmat necsak az állam tartsa a kezében, hanem különöskép ápolja azt a hatalommal rendelkező állam a csa­ládban, sőt tiszteletben tartsa abban az első, mondhatnám Istentől különöskép rendelt ala­kulatban, az egyházban is, amelyik különösen hivatva van arra, hogy a népet nevelje a földi, valamint az öröklét boldogságára. Hiszen, hogy mennyire egybe kell forrnia az állam­hatalomnak, amelynek eszközei vannak a nép nevelésére, azzal a másik testülettel, amely a népet vallási alapon akarja nevelni, az egy­házzal és mennyire bele kell kapcsolódnia a magyar jövő kiépítésébe a magyar családnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom