Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

174 Az országgyűlés képviselőházának HU. ülése 19W június 7-én, pénteken. felelősségteljes munkát végző tanító százszá­zalékos embert követelő munkájának meg kell adni a becsületes ellenértékét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon* a középen és a baloldalon.) Nagyon jól tudom azt, hogy itt, ennél a kérdésnél igen súlyos, az államra nézve nagy terheL jelentő kiadási tétellel kell számolnunk, de kérdezem ezzel kapcsolatosan, hogy vájjon lesz-e gyakorlati értéke a honvédség korszerű felszerelésének, ha hiány lesz fanatikus em­beranyagban, amely a korszerű felszereléssel életét is gondolkodás nélkül és nemzeti fana­tizmussal lesz hajlandó feláldozni nemzetének és hazájának megmentésére. A törvény eredményes végrehajtását ille­tőleg még egy aggodalmain van a tekintetben, hogy bár a miniszter úr — nagyon helyesen — ennek a törvénynek végrehajtását a tanítói létszám megemelésével gondolja és látja meg­oldhatónak, azonban nagyon magasnak . talá­lom a tanulói létszám felső határának megál­lapítását. Túlmagasnak találom különöskép és itt a legsúlyosabbat mondom, az egytanerős iskolánál, ahol a felső határ 60 növendékben van megállapítva. A tanítói kar meglehetősen túl volt terhelve eddig is, és ha ez a túlterhe­lés nem szűnik meg és annak a tanítónak a továbbiakban is 60 gyermekkel kell nemcsak tanítás, hanem nevelés szempontjából is fog­lalkoznia, nem tudom, hogyan remélhetünk és várhatunk eredményes tanítói és nevelői 'mun­kát abban az iskolában. Nem lehet a tanító munkája eredményes annál kevésbé sem, mert hiszen az új terhet jelentő hetedik és nyolca­dik osztály terhe éppen a legsúlyosabb, a leg­nehezebb, a legkritikusabb téli hónapokban kerül annak a tanítónak a vállára, azokban a téli hónapokban, amikor egyébként is az adott­ságnál fogva különösen a vidéki iskolákban a legtöbbet kell a többi osztályokkal is foglal­koznia annak a tanítónak, a legintenzívebben kell^ azok tanítását és nevelését végeznie és egyébként is ez az idő, ezek a téli hónapok azok, amikor kultúrélőadások, népművelési tanfolyamok tartása és rendezése a legsúlyo­sabban terheli meg azt a tanítót. Ilyen túlter­heltség mellett annak a nemzeti célnak az el­érését, amelyet a tanítónak szolgálnia kell, nem remélhetjük és éppen ezért nagyon ké­rem a miniszter úrtól a tanulói létszám felső határának különöskép az egytanerős iskolák­nál való csökkentését. Annál inkább szüksé­gesnek tartom a tanulói létszám felső határá­nak csökkentését, mert hiszen az ipari és me­zőgazdasági alapismeretek oktatásának beve­zetésével egy egészen új terrénumot adunk an­nak a tanítónak és ha azt akarjuk, hogy ezen a területen a tanító a munkáját százszázaléko­san tudja eredményesen végezni, akkor annak a tanítónak lehetőleg szinte egyénenként kell foglalkoznia a gyermekekkel. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Molnár Dezső: Kérek két perc meghosszab­bítást. Elnök: Méltóztatnak a kért két perc meg­hosszabbítást megadnif (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Molnár Dezső: Mindezek mellett természe­tesen az általam általánosságban említett in­dokoknál fogva én ezt a törvényjavaslatot a tudás, az erkölcsi és nemzeti érzés fejlesztése, a szakképzés növelése és fejlesztése szempont­jából s egyáltalán az igazi magyar jövő kiépí­tése és kialakítása szempontjából nélkülözhe­tetlennek tartom (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) és mert meg vagyok róla győződve, hogy a nyolcosztályos népiskola tanterve mind­ezek maradéktalan megvalósításának szem előtt tartásával fog összeállíttatni, illetőleg helyes­bíttetni és mert meg vagyok győződve arróh hogy mindezeket az aggodalmaimat a minisz ter úr a végrehajtás során meg fogja szün­tetni és ezt a törvényt az általános indokolás­ban elmondottak szellemében maradéktalanul végre is fogja hajtatni, őszinte örömmel üd­vözlöm és köszöntöm ezt a törvényjavaslatot és a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslathoz nem mint peda­gógus, hanem, mint az élet embere kívánnék hozzászólni és főképpen abból a szempontból, hogy a falu népének a szeretete vezet engem minden tekintetben, ha róluk van szó. Ebben a törvényjavaslatban is azt látom, hogy ha nem is tökéletes megoldást kíván nyújtani, egy lé­péssel előbbrevisz ahhoz a célhoz, hogy a falu népének szellemi nevelését emeljük. Eddig úgy volt, hogy ha a falusi ember jelentkezett a vá­rosban, a vasútnál vagy a postánál és meg­kérdezték, hogy mi a képessége, szégyenkezve vallotta meg, hogy csak hat elemije van, de ha humor volt benne, mindig azt mondta, hogy három butát és három ostobát végzett. Ez az éra, úgylátszik, kezd megszűnni. A falu nevelése a nemzet nevelése, a kato­nának a nevelése. A kultuszminiszter urat én nem mint pártembert nézem, hanem ugyan­olyan miniszternek tartom, mint a hadügymi­nisztert. Az előkészítő munkát a nemzet testé­ben a miniszter úr végzi és nem tudom meg­érteni elkeseredett hangját, amelyet humorba öltöztetett, hogy nincs elegendő pénz ilyen ha­talmas nemzetnevelési problémák megoldására. Igenis, rendezzünk egyszer kulturális mozgósí­tást, intézzük el véglegesen és gyökeresen a nemzetnevelés nagy problémáját. Szívesebben láttam volna Hóman Bálint kultuszminiszter urat nem pár tjei vénnyel a mellén és nem amint humorosan adja elő az ő fájdalmát, mert tudom, hogy igenis, szívből akarja ezt a megoldást és szerettem volna, ha úgy nyilat­kozott volna meg, mint ahogy Mussolini nyi­latkozott meg a Chigi-palota erkélyén, amikor az ifjúsághoz beszélve azt mondta, hogy »In una manó il libro, nelF altra il moschetto eom­battere per la patria«. Ezt szerettem volna tőle is látni, ne pártember legyen, hanem egy új világnézet embere, egy új nemzetnevelés em­bere és most rektifikálom kissé a szavaimat: ezt a szimptómát meg is éreztem benne, hogy ő ezt így akarja, de hogy ki az, aki megakadá­lyozza, nem tudom. (Iij. Zimmer Ferenc: A rendszer!) A nemzetnevelés, amint említettem, éppen olyan súlyos probléma, mint a hadügyi neve­lés. Elsőrangú fontosságúnak tartom tehát a kultusztárcát és kiemelném a sablonos minisz­teri tárcák közül s egy független, a miniszte­rek fölött álló külön tárcának tekinteném, mint a hadügyi tárcát is.^ Ebből kiindulva követe­lem a kultuszminisztérium részére is azt a kü­lönleges állapotot, hogy ha kell neki, teremt­sék elő a pénzt, ha a föld alól is. Hozzászólásom nem pedagógiai hozzászó­lás akar lenni. Az előttem szólott igen t. kép­viselőtársaim minden szemszögből alaposan ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom