Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

Az országgyűlés képviselőházának 114. ülése 1940. évi június hó 7-én, pénteken, Szinyei Merse Jenő és Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. - Az indítványkönyv felolvasása. — Az iskolázási kötelezettségről ts a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Molnár Dezső, Pándi Antal, Molnár Lajos, Jandl Lajos, Papp Mihály, vitéz Makray Lajos, Király Józstf, Varga Béla, Szabó Zoltán. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Hó man Bálint. (As ülés kezdődik d. e. 10 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: At. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzökönyvének vezetésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Mocsáry Ödön, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Spák Iván jegyző urakat kérem fel. Jelentem a t. Háznak, hogy az indítványkönyvbe bejegyzés történt. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Hubay Kálmán és Vágó Pál: Törvényjavaslat a Magyar Szent Korona területén élő népcsoportok önkormányzatáról és anyakönyvvezetéséről.« Elnök: Megállapítom, hogy Hubay Kálmán és Vágó Pál képviselő urak indítványukat írásban is benyújtották, így az a házszabályokban előírt kellékeknek megfelel. Az indítvány indokolására nézve más alkalommal fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 306. sz.) Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Molnár Dezső! Elnök: Molnár Dezső képviselő urat illeti a szó. Molnár Dezső: T. Ház! Amidőn az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslathoz egészen röviden, néhány szóval hozzá kívánok szólni és szeretnék kifejezést adni egy évtizedes tanonciskolái működésem alatt szerzett tapasztalataimnak, teszem ezt elsősorban azért, mert ezt a törvényjavaslatot a nemzeti jövő kiépítése és kialakítása szempontjából minden egyéb más törvényjavaslat elé helyezem. (Helyeslés.) Éppen ezen indoknál fogva igen fontosnak es lefíÉPVISELÖBÁZI NAPLÖ VI. nyegesnek tartom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak minden részlete, minden momentum^ gondosan mérlegeltessék, hogy ez a törvényjavaslat kikerülve az életbe, megvalósításában, végrehajtásában tényleg azt a célt szolgálja, amely célból idehozatott: a nemzet egyetemes jövőjét. A múltban, de különöskép a közelmúltban azok a törvényjavaslatok, ma már törvények, amelyek hivatva vannak részben gazdasági vonatkozásban az idők alakulásának megfelelően a nemzet érdekeit előmozdítani, szükségleteit előteremteni, részben pedig a nemzet egyedeinek szociális életlehetőségét biztosítani, óriási horderejű, nagyjelentőségű törvényjavaslatok voltak, amely törvényjavaslatoktól, most már törvényektől joggal várhattuk és joggal remélhettük az állandó nemzetgazdasági és szociális fejlődéit. Ezek a törvényjavaslatok, illetőleg ma már törvények azonban nem biztosítják, mert hiszen nincsenek is, nem is voltak hivatva arra, hogy szolgálják a nemzet jövőjének biztosítása szempontjából a leglényegesebbet és a legfontosabbat, a nevelést, a maradéktalan nemzeti nevelést, amely véleményem szerint nélkülözhetetlen a nemzeti jövő kialakulása szempontjából. Véleményem szerint semmit sem érnek a gazdasági vagy szociális törvények, legyenek azok a legalaposabban is előkészítve, vagy megalkotva, ha nem történik maradéktalanul gondoskodás a tekintetben, hogy a jövő nemzedék tudásban, lelkiismeretben, erkölcsben és fanatikus, áldozatokra is mindig kész nemzeti érzésben nem lesz megerősítve, nem lesz tökéletesítve. Mert ha a jövő nemzedék tudásban, erkölcsben és fanatikus nemzeti érzésben nem lesz erős és nem lesz tökéletes, akkor meg vagyok róla győződve, hogy ezek a bármilyen gonddal is megalkotott szociális vagy gazdasági törvények nem fogják elérni céljukat, nem fogják szolgálni a nemzet egyetemének jövőjét és talán mondhatom, hogy az azokból emelt épület kártyavárként fog összeomlani, összedőlni. 26