Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. István barátom könyvéből idézett; azt meg is szívleljük, hiszen állandó törekvésem ezeknek a népi elemeknek érvényesítése. Ez is benne van abban az egészséges életszemléletben, amelyről az előbb szólottam. Paezolay képviselő úr a helytelen és idegen középosztály-szemléletnek tulajdonítja a magyar nevelés hiányait, a népi gondolat hiányát az iskolában és egyéb hibákat. Igazságtalan itt a polgári és parasztszármazású középosztálybeli emberekkel szemben. Ez a középosztály éppen olyan magyar szellemében, éppen olyan magyar törekvésében és éppen olyan közös a magyar néppel az ő elgondolásaiban és életszemléletében, mint volt az a régi nemesség, amelyet Paezolay t. képviselő úr itt szembeállított a mai középosztállyal. En úgy érzem, hogy ha ebből a középosztályiból kirekesztettük idegen elemeit, akkor az ma már egyenes örököse a régi magyar nemesi középosztálynak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen,) Igaz, hogy a múltban megfertőzte különösen a városokban az idegen szellem, idegen erkölcsiség (Meskó Zoltán: Ügy van!), megfertőzte olyan világszemlélet, amely a középosztály tekintélyét aláásta, ennek azonban nem a részben idegen eredetű polgári és paraszti elemek beolvadása volt az oka, mint Paezolay képviselőtársam állítani látszik, hanem a múlt század szelleme és gondolkodása, a liberális és materiális szellem (ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) és az az idegen műveltség, amely párosult a XIX. század művelődési eszményével, amely nem az erkölcsben, nem a szellemi erőkben, hanem tisztán a szakszerűségben és anyagban látta a maga ideálját. Mi a neveles jogainak visszaállítására törekszünk, világszemléletet adunk az iskolában, de nem politikai értelemben, Erről a világszemléletről, erről a nemzeti es erkölcsi felfogásról beszélt legtöbb képviselőtársam is. (Zaj. — 'Elnök csenget.) Amit hozzáfűztek politikai hangulatkeltés szempontjából, azt én levonom a beszédükből (Helyeslés jobbfelől.) és elvben megállapítom, hogy a nagy kérdésekben tulajdonképpen ugyanazt hiányolják a múlt iskolarendszerében, amit én is hiányolok és ugyanazt kívánják elérni, amit én is el kívánok érni a magam reformjavaslataival, közöttük ezzel a javaslattal ifi. Szóvá kell azonban tennem Paezolay képviselő úrnak még egy állítását, illetve helyre kell őt igazítanom. A képviselő úr az indokolást vagy félreértette, vagy nem olvasta el. (Derültség a jobboldalon.) mert abból a. mondatból, amely az indokolásban van és arról szól, hogy nem elég állampolgári jogokat adni, megfelelő műveltség is kell hozzá, azt következteti, — idézem a beszédéből — hogy »állítólag műveltségben és erkölcsi színvonalban elmaradt magyar tömegekről« beszéltem; »nem szabad, nem illik — folytatja — ilyen bírálatot mondani és nem lett volna szabad ennek a törvényjavaslat indokolásába (belekerülnie«. »A tömegek megbélyegzéséről« és »a tömegek kultúrellenes magatartásáról« is beszélt a képviselő úr. Ezek Paezolay képviselő úr mondatai, ez az ő beszéde, az én indokolásomban ezek nincsenek benne és tiltakozom ellene, hogy ezt a megállapítást nekem tulajdonítsák. (Helyeslés jobbfelöl) Az indokolás egyedül a népi művelődéspolitika alapelveit állapítja meg és ennek az indokolásnak minden szavát állom és fenntartom. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Elnök csenget.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ilése 19JfÖ június 6-án, csütörtökön. 169 Azt mondja t. képviselőtársam, hogy »szociális reformok és gazdasági reformok alapján kell a kulturális reformnak felépülnie«. En is ezt mondom, de fordított sorrendben. Az én spirituális szemléletem szerint, amely ellentéte a materiális felfogásnak, a szellemi tényezők az elsőrendű történetalkotó tényezők, tehát a szociális és gazdasági reformoknak kell felépülniük a kulturális reformok bázisán.. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ez azonban nem időbeli, hanem jelentőségbeli sorrend. (Szöllősi Jenő: Így igen!) Ez nem jelenti azt, hogy a kulturális reform miatt a szociális reformokat kellene hátráltatnunk, vagy fordítva. Utoljára térek rá Kéthly Anna t. képviselő- ' társam felszólalására, aki ismét a tőle megszokott rémmesével... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! -* Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: ...jött a Ház elé az én osztálypoli; tikámról, a magyar társadalmi osztályok iskolai elkasztosításáról, a proletárgyermekek elnyomásáról és háttérbe szorításáról, a falanszterről és a faekéről, mert faekének minősíti a most fennálló állapottal szemben ezt a törvényjavaslatot. T. képviselőtársam mindent visszaesésnek mond, ami ebben a törvényjavaslatban haladást jelent. Voltaképpen nem kellene válaszolnom felszólalására, mert Huszár Mihály és Meskó Zoltán képviselőtársaim már megadták rá a választ, hangsúlyoznom kell azonban, hogy^ ne méltóztassék velem szemben a magyar tanítót és a magyar falut védeni, mert mindkettőhöz sokkal több közöm van, mint t. képviselőtársamnak, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) és mindkettőnek az érdekeit sokkal jobban szívemen viselem, mint t. képviselőtársam! (Kéthly Anna: Ez nem álí, miniszter úr! Származásom szerint...) Elnök: Csendet kérek! (Rapcsányi László: De a falu azt mondja, hogy ő messze van a demokráciától! — Kéthly Anna: Származásom szerint közelebb vagyok a magyar , faluhoz!) Kéthly Anna képviselőtársunkat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza: A miniszter úr német származású!) Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: »A miniszter úr magyar«, ha Malasits képviselő úr a maga horvát nevét jobb magyarnak is tartja, mint az enyémet. (Malasits Géza: Mi előbb itt voltunk, mint Árpád és vezértársai. —Derültség. — Meskó Zoltán: Ök akkor már a Conti-utcában voltak! — Élénk derültség. — Rajniss Ferenc: Visszakéri az aranykantárt! — Derültség.) Megdöbbentő, hogy t. képviselőtársam most, amikor itt az általa évek óta oly hévvel sürgetett nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat, amikor a törvényjavaslatban megállapítjuk, hogy a nép fiait a nyolcadik elemiből továbbengedjük a középiskola felé, amikor a falusi mun

: kásnép szociális érdekeivel kívánunk gondolni és amikor figyelem'be vesszük e javaslatban a zajló élet követelményeit, mégsem helyesel, hanem kárhoztat. (Mozgás. — Gr. Festetics Domonkos: Az asszonyok mindig ellenkeznek!) T. képviselőtársam, ezt^ a következetlenséget és ezt a kritikát én mégis természetesnek találom és mivel tudom, hogy a személyemnek is szól, végtelenül örülök* neki. Minket egy egész világ választ el. (Ügy van! jobbfelől.) Képviselőtársam a nemzetközi osztályharc alapján áll, én a nemzeti közösség és a nemzeti gondolat alapján. (Éljenzés

1 és taps a jobb- és a baloldalon.) Képviselőtársam a felekezet25