Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. tartom, foglalkozni fogok vele és ha lehetsé­ges, mielőbb megvalósítjuk. Ezenfelül azon­ban szükségesnek tartom a Gesztelyi Nagy és Hertelendy képviselőtársaim által említett szaktanítóképzés erőteljesebb fejlesztését is, valamint — ami már előkészületben van — az új tanítóképző akadémián a gazdasági ismere­tek sokkal intenzívebb oktatását. Természete­sen a gyakorlati gazdasági oktatásnak és ezen oktatás sikerességének előfeltétele átképzőtan­folyamok rendezése is ahol a már oktató tan­személyzetet alaposabban megismertethetjük a gazdasági szempontokkal. Természetesen a leányok számára — úgy, mint a fiúknál a mezőgazdasági és az ipari ismeretek — a ház­tartási, kerti és gazdasági ismeretek lesznek a tantervben előírva. Ha jól emlékszem, Maróthy képviselő úr felvetette, hogy a mezőgazdasági iskola szak­tanácsadóként működjék. Ez a gondolat nagyon helves, a téli gazdasági iskoláknál a földmíve­lésügyi miniszter úr bizonyos fokig már meg is valósította. Mondom, ezeknek az iskolai köz­pontoknak a felállítását helyesnek tartjuk. A polgári és a mezőgazdasági iskolát fél­tik a t. képviselő urak a 8 osztályos népisko­lától, Palló, Mester, Kéthly képviselőtársaim ajtói félnek, hogy a nyolcosztályos népiskola létesítésével a polgári vagy mezőgazdasági népiskola el talál sorvadni. Kéthly képviselő­társara még azt is felteszi, hogy a nyolcosztá­lyos népiskolának csak az a célja, hogy a pro­letárgyermekeket elzárjuk a polgári iskoláktól. Erre nem igen tudok válaszolni, annyira kép­telen feltevés. Amit azonban többi képviselő­társam említett, hogy t. i. a polgári iskola el­sorvad, attól ne tessék félni. A polgári iskolá­nak t más a feladata. A polgári iskolát nem alakíthatjuk át földmíves iskolává sem, mint kívánni méltóztatnak. A polgári iskolába az a népréteg járatja gyermekeit, amelyik gyer­mekeiből kisiparost, kiskereskedőt, városi kis­embert akar nevelni. Mezőgazdasági népisko­lába viszont a parasztok járatják gyermekei­ket, .akik azt akarják, hogy gyermekeik mező­gazdasági munkások, kisgazdák legyenek. Azzal számolni kell, hogy a polgáriból soha­sem lesz mezőgazdasági iskola, (^zöllősi Jenő: Mezőgazdasági népiskola kell!) Polgári isko­lára is szükség van, mezőgazdasági iskolára is szükség van, de mép helyeken és más okból. Nem félek attól, hogy a nyolcosztályos nép­iskola elvonja a gyermekeket ettől az iskolá­tól, sőt inkább azt hiszem,^ hogy a jövőben még többen fognak ezek felé az iskolák felé törekedni. Rapcsányi és Rajniss képviselőtársaim méltóztattak a szünidei fegyelmi jog kérdését felvetni és ennek kapcsán a tanítók helyben­lakását követelni. Ez feltétlenül helyes. Ma­gam is igen helyesnek és üdvösnek tartom ezt és a legközelebbi jövőben készülök is egy ren­deletet kiadni, hogy minden tanerő köteles helyben lakni, bár itt a pestkörnyéki tanító­kon és tanárokon kívül jóformán csak az egyetemi tanárokról van szó, akik nem laknak esetleg abban a városban, ahol tanítanak. Ez helytelen és ezt igyekezni fogunk megakadá­lyozni. Ami a fegyelmi jog szabályozását illeti, azt rendeletileg meg fogjuk oldani, mert szüksé­ges, hogy a tanító szeme rajta legyen a gye­reken és szünidei magaviseletét is ellenőrizze bizonyos fokig. ,'.'••' A magánoktatás eltörlésére, illetve va ma­ülése I9h0 június 6-án, csütörtökön. 167 gánoktatás engedélyezésének megszüntetésére nézve Meskó és Mester képviselőtársaim tettek javaslatot. Méltóztassék ezt a hizottságban megismételni, inert a magam részéről is hely­telennek tartom, hogy az egészségi okot ki­véve, bárki a nyilvános iskola látogatásától felmentessék. Ha valaki testileg, egészségileg fogyatékos, gyenge testalkatú, vagy beteges, igazolja ezt orvosi bizonyítvánnyal. Méltóztas­sék a bizottságban javaslatot, tenni el fogom fogadni. . ......: Fel méltóztatott vetni, hogy az állam és a felekezeti tanterv különböző és ez helytelen. Ez azonban az egyházak sarkalatos jogát érinti. Az 1790:XXVI. te. 5. pontja írja elő, hogy a tantervet maguk az egyházak állapítják meg. azonban az állami felügyeleti jog alapján ellen­őrizzük, hogy ez a tanterv ne legyen ellentétes az állami iskola tantervével és a terjedelem te­kintetében megegyezzék vele. Természetesen bizonyos különbségek kell hogy legyenek a katolikus és református iskolák oktatása kö­zött: az egyik nyilván Pázmány Péterből fog részleteket adni olvasmányul, a másik pedig esetleg Magyari Istvánból, a református iskola másképpen válogatja meg az iskolai olvasmá­nyokat és a történelemben jobban kidomborítja a reformáció korában a protestáns törekvése­ket, a katolikus iskola pedig inkább a katolikus szempontokat helyezi előtérbe; mondom, kell természetesen ' bizonyos különbségnek lenni, (Rapcsányi László: Egyforma szellemet!) A szellem egyforma; ezen mi vagyunk hivatva őrködni és ezt biztosítja a felügyeleti törvény, az 1935: VI. te megfelelő rendelkezése. Paczolay képviselő úr a felekezeti iskolák elsorvasztásától fél. Azok a számadatok, ame­lyeket elöljáróban beterjesztettem, azt hiszem, mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy nem álí fenn semmiféle ilyen ^ törekvés, sőt, inkább áz ellenkező törekvés érvényesül, mert talán túlon­túl támogatjuk a felekezeti iskolákat. A 12. § (2) bekezdése módot ad arra, hogyha egy faluban több felekezeti iskola és állami is­kola is van és az egyik felekezeti iskola a ta­nulók kis száma miatt nem állít fel nyolc osz­tályt, akkor annak tanulói később az állami is­kolába járjanak. Ez természetes. Voltaképpen törvényes intézkedésre nincs is szükség, s ha kívánják, ezt a bekezdést elejtem. Matolesy Tamás képviselő úr az iskola­egészségügyet tette szóvá. Ez a kérdés nem tartozik ide, de a maga helyén nagyon szívesen fogok vele foglalkozni. s Mester képviselőtársam a szigorú tanárok nem megfelelő méltánylásáról szólt. A korábbi közoktatásügyi igazgatásnak valóban hibája volt, hogy a jó jegyeket vette irányadónak az iskola és a tanár működésének elbírálásánál. Ma éppen az ellenkező tendencia érvényesül: mi igenis nagyon megbecsüljük a rendes, szi­gorú és hivatásukat becsületesen teljesítő taná­rokat és a jövőben is meg fogjuk őket becsülni. Fel méltóztatott vetni a tankönyvkérdést is. Természetes, hogy az iskolai oktatás egyik fő-, sőt alapvető követelménye a jó tankönyv és a tanulóknak ingyenes vagy legalább is nagyon olcsó tankönyvekkel való ellátása. A jó tankönyv kérdését azonban szerintem nem úgy kell megoldani, ahogy Rajniss képviselő úr javasolja. Azt hiszem, azért jók egyes or­szágok egységes tankönyvei, mert nem egy ember írja azokat, hanem valósággal megszer­kesztik: valaki megírja, s abból egy egységes tankönyvet fejlesztenetk. Az elemi iskolában feltétlenül helyes volna ez a rendszer és a nli

Next

/
Oldalképek
Tartalom