Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-113
158 *Az országgyűlés képviselőházának 113. elméleti a törvény, mert hiszen ha az elemiiskola^ növendékseregnek 54.6%-át szeptemberben már az új iskolarendszer szerint lehet nevelni és oktatni, akkor igen hatalmas lépéssel haladtunk előre. Maradna összesen 3037 iskola és 435.000 tanuló, akik, sajnos, ma túlzsúfolt iskolákba járnak, amelyeknek az új iskolarendszerbe való beállítását Öt év alatt igéri a miniszter úr. A legtisztázatlauabb kérdés a törve?iyjavaslatban a kilencedik gyakorlati gazdasági tanév kérdése. Jogilag is az, mert benne van ez az év az iskolázási kötelezettségben, de nincs benne a nyoleosztályú népiskolában. Még azt sem lehet megtudni a javaslatból, hogy van-e itt külön végbizonyítvány és hogy lehet-e a tanulókat a gyakorlati iskolákból ismétlésre utasítani. Nincs benne a törvényjavaslatban, ez nem derül ki belőle. A javaslat 11. §-a értelmében azok, akik a népiskola felső tagozatának minden osztályát átlag^ fölötti eredménnyel végezték el, sikeres felvételi vizsgával, — annyi itt az ugródeszka, mint egy lóversenyen — az 1938 : XIII. tç. harmadik részében felsorolt gazdasági középiskolákban folytathatják tanulmányaikat. Ez olyan, mint a képviselőjelölteknél az a bizonyos díj; ha valaki leteszi a felvételi vizsgát, visszakapja a díjat, amint a képviselőjelölt is visszakapja az összeget, ha a szavazatok bizonyos százalékát eléri. Tisztelettel kérem azonban a miniszter urat ennek a teljesen igazságtalan és helytelen szakasznak a megváltoztatására. A gazdasági tudásszerzés folytatása senkine!k sem lehet kitüntetés ebben a végtelenül fontos időben. Á két zsidótörvény után, amelyet a harmadik feltétlenül követni fog, ebben az időben semmiféle megkötéssel nem lehet megakadályozni a gazdasági tudásszerzést, ha valaki gazdasági téren tovább akar tanulni, tehát ez feltétlenül jog kell, hogy legyen. A nyolcosztályos elemi népiskola ugyanis leminősíttetik, amennyiben onnan csak különböző megkötésekkel lehet egyáltalában valami más iskolában, gazdasági szakiskolában a tanulmányokat folytatnia annak, aki minden osztályt az átlag fölött végzett. Legyen szabad érdeklődnöm, hogy mik annak a feltételei, hogy valaki minden osztályt az átlag fölött végzett? Hát hol vagyunk a tehetségesebb magyarok védelmével és támogatásával, amikor kimondják: minden osztályt átlag 1 fölött végzett, és azonkívül még felvételi vizsgára is kell költeni pénzét, idegeit rontani, amire semmi szükség sincsen. És mi lesz azzal, aki a felső két osztályt végezte ragyogóan és átlag fölött, mert különböző okok miatt, családi okok miatt, a pubertás miatt, nem tudom milyen okok miatt az előző két esztendőben zavart volt, de az utolsó két évben a legragyogóbb eredményt mutatta fel. Az ilyen tanuló nem mehet tovább, nem is jelentkezhetik, mert nem minden osztályt végzett átlagon felül. Ez pedagógiai lehetetlenség. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék a bizottságban javasolni.) És annak, aki nem végzett átlag fölött, de egy bizonyos irányban rendkívüli tehetséget mutatott, nem szabad tovább menni 1 ? Én kilenc tantárgyból buktam meg negyedikes tanítóképzős koromban (János Áron: Ez volt a pubertás? — Derültség.) és mégis itt vagyok. Én azt mondhatnám, hogy ennek a nemzetnek egyik legnagyobb ereje az olyan nyugtalan ember, aki nem tudja magát 15 vagy 7 vagy 9 tantárgyra összeszedni, ezeket az Úristen úgy áldotta meg, hogy valamilyen irányban megvan, a technikai ügyességük vagy találékonyülése 19UO június 6-án, csütörtökön. ságuk, úgyhogy rossz tanulásuk mellett ragyogó és kiváló "technikusok lehetnék. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezek a ragyogó kivételek!) A kivételeknek sincs lehetősége ebben a törvényjavaslatban. Ali. §-t a nyoleosztályú népiskola — amit nyilvánvalóan szeretettel hozott ide a miniszter úr — súlyos leminősítésének tartom. Ez a felvételi vizsgát rendszeresíti, pedig bárhová szabaddá kellene tenni gazdasági vonatkozásban az átképzést és a tanulmányok folytatását. Van nekem egy jó barátom, aki hat elemi iskolát végzett, szántó-vető parasztgyerek volt és ma doktorált, jogot végzett ember. Ha belekényszerítjük kint a falun azt a gyermeket a nyolcosztályos népiskolába, akkor neki legalább azt a végtelenül szelektív lehetőséget meg kell adnunk, hogy akárhova felmehessen, ha le tudja tenni a felvételi vizsgát. (Meskó Zoltán: Meg kell könnyíteni, máskép nem bírja az intelligenciát pótolni. — Mozgás. — Elnök csenget.) Nem lehet egy évről-évre, mindig és állandóan milliós tömeget jelentő magyarságot zsákutcába szorítani a továbbniűvelődés lehetősége tekintetében. Ellenkezőleg, ebből az egymilliós, hatalmas szellemi tartalékunkból rendszeresen, — ahogyan Közi Horváth t. barátom is mondotta — intézményesen, pályaválasztási tanácsadással és tehetségkutatással ki kell válogatni a magyarság értékeit és támogatni kell őket rendszeresített ösztöndíjakkal, (Helyeslés balfelöl.) hogy továbbmehessenek, művelődjenek és nagyobb erőt adjanak a magyar nemzetnek. A tehetséget, az észt, a teremtett erőt az Úristen nem osztotta széjjel osztályok szerint (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem osztotta széjjel városok és falvak szerint. Ne szónokoljunk mi á magyar parasztnak, az ősi népnek, a munkásnak elismert jogairól, ha nem tudjuk megteremteni a szervezett formát a legkiválóbb anyagnak osztál'ytalan és tényleges érvényesüléséhez. A nacionalizmus titka és rejtélye az, hogy ebben az évszázadban, amelyben élünk, a szociálpolitika és a kultúrpolitika versenyt fut egymással. Versenyt fut egymással, mert az egész világon és itt Magyarországon is feltartóztathatatlanul nőnek és nőnek majd a jövőben is a szociálpolitikai terhek és ezek elől a nemzet hosszabb időn keresztül semmiféle reakcióval sem tud kitérni, mert ez világjelenség. (Maróthy Károly: Teljesen így van!) Tehát védjük és istápoljuk soha nem látott mértékben a betegeket, a gyengéket, az aggastyánokat, a testileg és szellemileg csökkent értékű emberanyagot (Jandl Lajos: Nagyon helytelen!) és ez jól van így, -de ugyanakkor védeni kell és ki kell művelni minden feltalálható biológiai és eszmei erőt a nemzet-testben, hogy a dolgozó emberanyagban és a vezetésben feljavított nemzeti munkaszervezet elbírja ezt a többlet-terhet. Itt nincs más megoldási lehetőség. Ez a mi kultúrpolitikánknak, a mi századunk kultúrpolitikájának óriási és hatalmas feladata: szükségképpen nem «zabád korlátokat emelnie, hanem korlátokat kell ledöntenie. Nincsen olyan pénzben és szellemben gazdag osztály Európának egyik államában sem, nálunk sem, az egész magas zsidóságot hozzászámítva, amelyik hosszú időre magára tudja vállalni a növekvő szociálpolitikai terhek gondját és vállalni tudja a sajátjából az alsó tömegek által kikövetelt szociális gondozás anyagi terhét. Sőt nincsen olyan adóztatási rendszer sem, amely megoldja ezt a nagyétvágyú szociális kérdést, amely nem
