Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. minden osztályát az átlagot meghaladó eredménnyel végezte el, felvételi vizsga sikeres kiállása esetében tanulmányait az 1938 : XIII. te. harmadik részében szabályozott gazdasági középiskolákban folytathatja. A felvételi vizsga anyagát, helyét, időpontját és díját a, vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg. A felvételi vizsga sikeres kiállása esetében a (2) bekezdésben említett díjat vissza kell fizetni.« Ezzel kapcsolatban azonban bizonyos megnyugtató tájékoztatást kell kérnem a miniszter úrtól. Itt fekszik előttem egy' memorandum. Az Országos Polgári Isíkolai Tanáregyesület elnöksége szerkesztette ezt a memorandumot. Ebben a következőket olvasom (olvassa): »A gyakorlati középiskolákról szóló 1938 : XIII. te. 42. §-a világosan úgy intézkedik, hogy: A gazdasági középiskola I. osztályába csak az vehető fel, aki a gimnázium vagy a polgári iskola IV. osztályát sikerrel elvégezte, a 18-ik évét még nem töltötte be. Az idézett törvény Végrehajtási Utasításának az említett 42. §-t magyarázó szövege világosan úgy intézkedik, hogy az elemi iskola VIII. osztályát végzett tanuló nem vehető fel a gazdasági középiskolába.« Ez az intézkedés a Végrehajtási Utasítás 37-ik oldalán található. Szükségesnek tartanám, — ha már így áll a helyzet — hogy ebben a törvényben expressis verbis mondassék ki, hogy az 1938. évi XIII. te. 42. §-a érvényét veszti. Ugyanezzel a memorandummai kapcsolatban mély tisztelettel kérnék felvilágosítást egy másik kérdésre vonatkozólag is, mivel ez a memorandum egy igen tiszteletreméltó testülettől érkezett ide. Ök tudniillik úgy állítják be a dolgot, mintha ennek a törvényjavaslatnak bizonyos fokig polgári iskola-ellenes éle volna. Azt írják ugyanig (olvassa): »A tehetségek kiválasztásának lehetőségét a folyó évi január hóban megjelent polgári iskolai új Rendtartás 6. §-ában már biztosította, megadván a lehetőségét annak, hogy a népiskola felsőbb osztályának tanulói a polgári iskola következő magasabb osztályaiban folytathassák tanulmányaikat s innen mehessenek tovább a gyakorlati (gazdasági) középiskolákba. Kár volna megbontani közoktatásunk kialakult, egészséges rendszerét, melyben a gyakorlati középiskolák bevált alapépítményéül a gimnázium vagy a polgári iskola IV. osztálya jelöltetett ki.« Ezeket azért olvasom fel, hogy megnyugtató választ kaphassak a Polgári Iskolai Tanáregyesület memorandumával kapcsolatban. Azt írják továbbá (olvassa): »Veszedelmes versengésre vezethetne, ha az ingyenes népiskola -- célkitűzéseitől eltérítve — a költségesebb gimnáziumi és polgári iskolai oktatás versenytársává válhatnék és éppen a tehetségesebb tanulókat vonná el a tízhónapos, szaktanítási rendszerrel dolgozó s így mindenesetre biztosabb alapot nyújtó gimnáziumtól és polgári iskolától.« T. Ház! A magam részéről is tisztelettel felvetem azt a kérdést, nem lehetne-e a kiválóan tanuló szegény gyermekek részére a polgári iskolai oktatást teljesen ingyenessé tenni (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megvan!) és így a szelekciót elősegíteni. Erre legyen szabad válaszolnom. Tudomásom szerint a polgári iskolában a tandíjmentesek száma mindössze csak 10% lehet. (Demkó Mihály: Teljesen ingyenessé kell tenni! — Elnök csenget.) De ezen túlmenőleg ülése 19IfO. június 6-án, csütörtökön. 147 i is kellene a kiválóan tanuló polgári iskolai növendékek - részére bizonyos kedvezményt I nyújtani, hogy el tudják végezni a polgári iskolát. A tandíjmentességen túlmenő .kedvezményekre gondolok. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy ha már megvan a polgári iskolánk és ez bevált iskolatípus, akkor kÖz. oktatásunk szerves rendszeréből ezt az iskolát semmiféle vonatkozásban se kapcsoljuk ki. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem akarja senki!) Nagyon örülök, ha a miniszter úr ezt mondja. A magam részéről ezzel kapcsolatban röviden csak annyit említek meg, hogy én a nemzetnevelés szempontjából, az egységes nemzeti öntudat kialakítása szempontjából feltétlenül fontosnak tartanám azt, hogy a középfokú iskoláknak és a középiskoláknak alsó négy osztályát minden vonalon egységesítsük. A javaslat 11. 4-ával kapcsolatban tisztelettel meg kell említenem azt, hogy az éh tudomásom szerint jelenleg, mai formájában az elemi iskola a szelekcióra nem egészen alkalmas. Vidéken a tanítók közül nagyon sokán anyagilag rá vannak^ utalva a gyermekek szülőire. Arról is értesültem nem egy esetben, hogy városokban és Pesten magasabb társadalmi állású egyének igyekeznek befolyásolni a tanítót abban az irányban, hogy gyermekeiknek jó jegyeket adjanak. Ez >. majdnem rendszerré kezd válni és ebben van a veszedelem. Tudomásom van arról is, mélyen t. Ház, hogy azokat a tanítókat, akik szigorúan osztályozzák a gyermekeket, ha igazságosak is, a felsőbb tanügyi ellenőrző hatóságok nem szokták pártfogásba venni, abból a szerintem helytelen alapelvből indulván ki, hogy ha a tanulók nagyrésze nem kap jó osztályzatot, annak minden körülmények között csak a tanító lehet az oka és nem a tanulók. Ezt tapasztalatból vagyok kénytelen megemliteni, lelkiismeretem parancsa szerint. A törvényjavaslat 11. §-a — őszintén meg kell állapítanom — kétségtelenül a legnemesebb gesztus a magyar nép felé. A magyar falu tehetséges szegény gyermekei előtt megnyílnak a gazdasági pályákra előkészítő középiskoláknak, felsőiskoláknak, sőt tudomásom szerint a Műegyetemnek a kapui is. En a magam részéről az ország szempontjából kétségtelenül nagyon fontosnak tartom ezt, mert az, hogy a magyar falu és a magyar nép tehetséges fiai gazdasági pályán helyezkedjenek el és gyárigazgatók, vállalkozók, bankigazgatók légyenek, sokkal fontosabb, mint az, hogy állami tisztviselők, tanárok, ügyvédek vagy más állami alkalmazottak legyenek. Ugyanekkor azonban mély tisztelettel meg kell állapítanom azt is, hogy a szelekciónak ez a része bizonyos fokig egyoldalúnak tekinthető. Felolvasok erre vonatkozólag- egy falusi tanító leveléből egy részt, aki velem együtt a legőszintébben hálás a miniszter úrnak azért, hogy ezt a nemes intézkedést hozta, de ugyanakkor azt kérdi, hogy (olvassa): »Miért nem irányíthatják a magyar tehetségek nemzetünk szellemi életét is? Ha a magyar tehetségeket csak gazdasági pályákra irányítják, kik fogják betölteni á fontos szellemi pozíciókat?« (Marőthy. Károly: Akinek az Isten hivatalt ad, annak észt is ad! Régi 1 igazság!) 22*