Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
144 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1940 június 5-én, szerdán. pitasok, hogy a 3400-as rendelet nem akadályoz meg senkit sem politikai meggyőződése kifejezésében. Eziael szemben rá kell mutatnom arra a gyakorlatra, amely az ellenkezőre szolgáltat bizonyítékot. Elsőrendűen minősített tisztviselőket áthelyeztek a választás után azért, mert azt gyanították, hogy rám, pártonkívüli képviselőre szavaztak. Bűntetésképen áthelyezték őket ! (Mozgás.) Ugyancsak bizoinyítékot tudok szolgáltatni arra is, ho.giy nemcsak állami tisztviselőket, hanem egyházi alkalmazásban lévő tisztviselőket is azért, mert részt mertek venni az én választási küzdelmemben, egyházi főhatóságuk útján akartak; kényszeríteni arra, hogy megváltoztassák poiitikiati állásfoglalásukat. Aimáikor ai gyakorlat erre mutat, akkor igenis jogosan teszem fel azt a kérdést, hogy talán a tiszt viselőtársad alommal szemben is az a vélemény alakult ki a miniszterelnök úr résziéiről, (hogy az sem eléggé érett a nemzeti politika folytatásátriai ? Mert megfszégyenítőbb megállapítást általában a magyar nemzetről és a tmiagyiair népről nem tett senki, mint az. a politikus, afci azt mondotta, hogy még érettlenek vagyunk ai reformokra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van már Bethlen István?!) A tisztviselő-társadalommal szemben azonban, azt hiszem, senki sem óhajtja ezt a megállapítást tenni. Itt tehát igenis egy olyan kényszereszközzel áll szemiben a tisztviselőtársadalom, amely alkalmas arra, 'hogy őt meggyőződése ellenére a kormányzati politika mellé állítsa, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szégyen !) ami — amint megállapítottam — szembenáll a 'miniszterelnök úrnak avval a kijelentésével, hogy a (becsületes, józan ellenzék létét kívánja, sőt szükségesnek tartja. (Kovarcz Emil : Azt csak mondta ! — Rapesányi László : Ellenzék a mellény zsebben.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak: azt a pár percet, amely az ülés befejezéséig még hátra van, csendben és nyugodtan megvárni. Szöllősi Jenő: Ahelyett, hogy a kormányzat és a miniszterelnök úr elsősorban ar^a használná fel politikai hatalmát, hogy a tisztviselőtársadalmat igaz magyar és szín valló politikai irányban nevelje és ahelyett, hogy a már a Gömbös Gyula-féle pontokban bemnefoglalt tisztviselő pragmatikát megvalósítanák, (Rapesányi László: Nem értek rá.) fenntartják a 3400-as rendeletet, amelynek a szövege olyan, hogy a visszavonása teljesen felesleges, ellenben az a módszer, ahogyan végrehajtják, olyan kétértelmű (Felkiáltások a szélsőbalodaIon: Nagyon is egyértelmű!), hogy megváltoztatására valóban elérkezett az idlő. (Rapesányi László: Eiz a cseka-módszer.) T. Ház! Ha a miniszterelnök űr nem látja (Abonyi Ferenc: Nem akarja!) _azt a nagy különbséget, amely az ő bemutatkozása és egyes kormányzati szervek tevékenysége között van, de ha látja ezt a miniszterelnök úr, akkor meg még inkább, azt kell kijelentenem a t. Ház előtt, hogy ezt a kérdést igenis a nagy nemzeti összefogás, a nagy lelki összefogás szempontjából kell megfognia a miniszterelnök úrnak is, neki elsősorban ez a kötelessége és intézkednie kell, hogy a 3400-as rendelet véghezvitele, a gyakorlatban való alkalmazása terén változzék meg az eddigi módszer. Tessék tiszta vizet Önteni a tiszta pohárba és akkor a tisztviselőtársadalom tudni fogja, hogy neki becsületes magyar érzésű pártok mellett igenis szabad a véleményét megnyilvánítania, (Kovarez Emil: Akkor mi lesz a kormánnyal 1 ? — Papp József: Megbukik! A jobbik eset!) Ezért vetettem fel elsősorban ezt a kérdést, másodsorban pedig a tisztviselői pragmatika megvalósítását, amit sürgősnek ítélek. Kiérem a miniszterelnök urat, hogy ebiben az irányban tegyen már kezdeményező lépést, a 3400-as rendelet tekintetében pedig oszlasson el minden kételyt. (Helyeslés a szélsőbaloldaIon. — Rapesányi László: Lépjen le a kormány!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Az interpellációk anyagával végeztünk. Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (felolvassa az Ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv elleni (Nincs!) Ha észrevétel nincs, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki ülést bezárom. (Az ülés délután 5 óra 51 vérekor végződik.) Hitelesítették Papp József s. k. Kóródíj Tibor s. k. naplóbíráló-bizottsági tagok.
